A Végjáték film tanulságai?

Egészen tisztességes filmadaptáció lett a Végjáték, helyenként érzelmileg is működő

jelenetekkel, a cselekménynek alárendelt látvánnyal (hoppá, 2013-ban ehhez kell némi bátorság!), ügyes párbeszédekbe rejtett manipulálásokkal, amikkel a moziba járó blockbusternéző manapság nem nagyon találkozhat.

Na de mire elég ez?

Egy felemás, de számomra mindenképpen pozitívba billenő végeredményre.

A 2 óra játékidő egyszerűen túl kevés volt ahhoz, hogy a jó jelenetekből egy jó dramaturgiai ív összeálljon. Így viszont nagyon töredezett lett a film, ami miatt sokszor nem jött át, hogy minek mi a következménye, és hogyan hat ez Enderre, pedig ez lett volna a lényeg.

Kellett volna még fél-1 óra, csakhogy akkor még kevesebben nézték volna meg a filmet, ami meg aztán totális bukás lett volna. Így is rezeg a léc egyelőre. Ha meg tovább butítják a történetet, akkor viszont teljesen kiherélték volna az egészet. Ellenben akkor meg lehet, hogy az egyszeri néző is beülne rá egy jó kis akció scifiért, ami jelenleg úgy tűnik, hogy pont nem valósult meg. Én azért hálás vagyok, hogy ezt nem tették meg, mert így egy nézhető, vállalható adaptáció lett belőle, amiért nem kell szégyenkeznie senkinek, de nem is lett sajnos olyan, amilyen lehetett volna.

És ez itt a kérdés, hogy kell-e ezeket a könyveket filmvászonra erőltetni egyáltalán? Nem túl mélyek-e ahhoz, hogy az értő közönségen túl mást is meg tudjanak szólítani? Vagy csak a filmesek, marketingesek nem tudják megszólítani az átlagnézőt, vagy a célcsoportot?

Merthogy a trailerek alapján szerintem nem sikerült jól az üzenet, sokkal, de sokkal több volt ebben a filmben még így is, látva a végeredményt, mint amit a reklámkampány ígért.
Úgyhogy nem vagyok biztos benne, hogy van értelme pl. egy Dűne-, Hyperion- vagy Ráma-adaptációnak. Mozivásznon semmiképpen. Előbbi kettőnek tévésorozatként lenne értelme, csak hát, ehhez olyan stáb kell, akik nem gyilkolják le az alapanyagot.

Egyébként Asa Butterfiled tökéletes Ender, és Harrison Fordtól sem láttam túl sok olyan filmet, ahol ehhez hasonlóan nem csak a sármjára volt szüksége. A zéró G-s hadiskolás jelenetek brilliánsak. Na, de hogy csak kettő fért bele a játékidőbe??? Mindkettő lenyűgöző, plusz a másik két jelenet is, amikor először járnak az újoncok a zéró G-ben, valamint a training Petrával, de több kellett volna sokkal.
Így nem is jött le igazán, hogy hogyan feszítették a végsőkig Endert már itt. (Létrehozzák a Sárkányhadtestet, és máris az a rész jön, amikor két csapat ellen kell egyszerre küzdeniük? - Ami önmagában szintén egy erős rész volt azért.)

Mindenesetre, amit kaptam, az ügyes és ötletes volt, csak az egész túl hézagosra sikeredett, és így szerény lett a végeredmény. Ezzel együtt is a Végjáték az év egyik legjobb sci-fije, ami kenterbe veri a méregdrága, csilivili szuperprodukciókat, és mégis, messze nem lesz anyagilag olyan sikeres, ami kellett volna ahhoz, hogy bárkivel elhitesse Hollywoodban, hogy nem az agyatlan sci-fi- és szuperhős filmeket kéne tovább a képünkbe nyomni.

Ez van.
Igazán jó sci-fit akarsz? Akkor OLVASS:)