Az év sci-fi filmje - szerintem

Nézzük, a beharangozott sci-fi évében mi az, ami hagyott bennem valami nyomot egyáltalán.

Előre bocsátom, nem sok ilyen film volt, ellenben rengeteg "hozta a várt nagy semmit" kategória, és több "brutális csalódás" követte egymást, de akadt néhány tragikomikus borzalom is. És kevés jó film.

De nézzük egyesével...

Minden vackot azért nem láttam szerencsére, így kimaradt például a Föld után, aminek a semmitmondó, buta és ostoba trailere ugyanezt ígérte, és egyetlen kritika, ismertető sem győzött meg arról, hogy tévedtem volna. Mivel nem láttam, sajnos nem tudom ekézni Jaiden Smith-t sem.

Majdnem kimaradt az Oblivion - Feledés is, amiért viszont kár lett volna. Akkor láttuk mindegy alapon, amikor már majdnem levették a műsorról, és ez egy egészen tisztességes próbálkozás volt, (kiemelendő a próbálkozás szó), még hangulatos részek is voltak benne. Fura, de rengeteg hibája ellenére az idei mezőnyből egészen ki tudott emelkedni, ez részben M83-éknak is köszönhető a csillagos 5-ös filmzenéért. Egy jó filmzene szerintem 40-50%-ot hozzá tud tenni a hangulathoz, és ez itt működött. Amit leginkább értékeltem a Feledésben, hogy megcsillant benne, hogy el akartak mesélni egy történetet, nem pedig két városzúzás közé berakni valami idióta párbeszédet két kartonfigura között, és noha ez a történet nem is lett túl eredeti, de idén ez is értékelendő volt. (Ami persze nem a film erénye.)

Star Trek: Sötétségben. Hm. Nem tudom, mit vártam azok után, hogy már az előző sem tetszett, négy éve konkrétan elsüllyedtem a készítők helyett szégyenemben annál a résznél, amikor elment a teljes Csillagflotta gyakorlatozni (piknikezni) a Galaxis túlfelébe, ezért vészhelyzetben csak képzetlen kadétok álltak készen az egész kvadránsban, hogy segítsenek a Vulkánnak. Ezen túl csak érdektelen volt az egész.

Az újabb rész hozta ugyanezt, de még a maradék báját is elvesztette a szereplőgárda. Semmire nem emlékszem belőle, csak Benedict Cumberbatch egyre erőteljesebb fogcsikorgatásaira, meg rengeteg ostobaságra, egy dramaturgiailag elrontott befejezésre. Semmi csúcspont, egy kis üldözés, buta bunyó repülő biszbaszokon Star Wars-módra, és már vége is. Az azért Star Wars VII. miatt is riasztó, hogy Abrams pont olyan "finálét" csinált, ami hasonlóan bugyuta, mint a Star Wars: Klónok támadása droidgyárában játszódó összes jelenet.
Hogy legyen pozitív is, a Star Trek-világ dizájnja soha nem nézett ki ilyen stílusosan. De ennyi.

A burok (The Host): a könyv első negyven oldala, amit boltban átfutottam átvert, megvettem, elolvastam, felháborodtam a tinilányok felé közölt buta üzeneten, és azon, hogy egyenlőségjelet rakott a szerelem és a birtoklás közé. Így köszönöm, elég volt a könyv is.

Vasember 3: Ez meg mi volt? Erőltetett, értelmetlen, izzadságszagú, és ráadásként mesteri példája a "hogyan szúrjuk tökön a filmet egy mókás álfőgonosszal"-nak. Nem gondoltam volna, hogy a borzasztó második részt alul lehet múlni.

Lehetett. A milliárd dollár feletti bevétellel az egész Marvel-hype kezd riasztóvá válni, mert egyre kevesebb minden van mögötte sajnos. Egy biztos, Rober Downey Jr. hülyére kereste magát vele úgy, hogy már ő is unta az egészet.

Word War Z: egyelőre kimaradt, de még érdekel. Pótolni fogjuk valamikor. The Wolverine: nem gondoltam volna, de a tragikus első rész és a nem túl biztató első vélemények után ezt is kihagytuk, hiába X-men. Na de majd jövőre az új X-men film!

Pacific Rim: a kaiju vs jeager orgiát viszont láttam, agyatlan egy marhaság volt, egy hangulatos zenével, de ennyi. Az eleje jobb volt, a vége teljesen ellaposodott. Agyatlan szórakozásnak kis jóindulattal elment.

Elysium: a legtöbbet vártam, és a legostobább filmet kaptam 2013-ban, de tartok tőle, hogy az utóbbi évtizedben is. Ennek a filmnek minden egyes mozzanata katasztrófális. Ilyen értelmetlen sztorit talán csak az Asylum tud összeácsolni.
Szegény főhős, Max nem elég, hogy ostoba, még hülye is, nála csak a forgatókönyv elkövetőit tudnám jobban 'dicsérni". Ők felelősek pl. azért, hogy egy gyárban a beakadt ládát felügyelet nélkül feszegeti a buta munkás belülről, nincs semmilyen biztonsági protokoll, nem hív havert, és amikor jól megsugarazódik, a kollégák feszítővassal akarják kinyitni az ajtót. Vagy itt van az, amikor az Elysiumot vészhelyzetben a Földön hajléktalannak álcázott ügynöknek kell 2 perc alatt megvédenie rejtett, vállról indítható rakétavetővel. (És ha éppen alszik, vagy hasmenése van, akkor mi történik? Ilyen remek "megoldásból" ezernyi van a filmben.)

És ez az a film, aminek a végén megnyomnak egy gombot, és minden rözsaszínné válik, a stáblista után 2 perccel pedig valaki ismét megnyomja a gombot, pl. jön egy IT-s, és minden visszaáll az eredeti felállásba.

Man of Steel: Hú, volt pár apró mozzanat, ami tetszett, Henry Cavillt a Tudorok óta kedvelem, de ez így vérszegény volt, a film is önmaga paródiájába fulladt, pedig Zod tábornok, mint ellenfél érdekesen indult.

Fura módon, a legjobb filmeket ősszel láttam, de talán azért, mert a Thor: Sötét világot kihagytuk. Senki, akinek adok a véleményére (pl. Geekz blog), nem lelkendezett, hogy elmenjünk megnézni.

A Gravitáció tetszett, írtam is róla, és noha realisztikus (már amennyire), elfér a sci-fik között. Így kell okosan filmet csinálni. Talán az első film, amiben magával rántott pár jelenet, és olyan borzongás járt ár, amiért elvileg moziba járnék.

A Végjáték is egy vállalható filmre sikeredett, még ha kicsit két szék közé is esett, mert nem akarta a látvánnyal elnyomni a sztorit, de ugyanakkor nem volt képes elég erősen felépíteni a drámai részt, ami így igen hézagosra sikeredett. Viszont volt benne több katartikus jelenet, például minden, zéró gé-s Hadiskolás rész, és összességében elég szépen vizualizálták a regényt. Kár, hogy lehetett volna ebben sokkal több is.

És a végére maradt az év sci-fi filmje szerintem.

Váratlanul, de igazából nem is annyira váratlanul (ismerve az első részt), Az éhezők viadala: Futótűz. Toronymagasan kiemelkedik az idei sci-fik közül. (Ez persze, megint csak részben dicséret.)

A könyv egy YA-ként megírt nem YA témájú regény, egy kemény disztópia, politikai machinációkkal megspékelve. Nem túl eredeti, nem túl bonyolult, viszont már megint egy marha jó filmet csináltak belőle, jobbat, mint az első rész.

Pánikrohammal küzdő Katniss, elnyomás, félelem, sötét és nyomasztó atmoszféra, 16-os karikával, nem véletlenül.
Aki még mindig ott jár, hogy ez az új Twilight, tényleg érdemes levenni a lóellenzőt, mert ez a film működik, nem véletlenül van tele kiváló színészekkel Donald Sutherlandtól, Woody Harrelsontól, Philip Seymour Hoffmannon át Jennifer Lawrence-ig. Fogalmam sincs, hogy lett ebből YA-siker, mert szerelmi szál éppenhogy szinte nincs is benne, ellenben minden más, amire azt mondanám, hogy egy tinilányt nem érdekel, az viszont rengeteg. Tényleg csak annyi kellett, hogy egy tizenéves, de nem cicamica lány legyen a narrátorkarakter?

A film tele van gondosan felépített jelenetekkel, ahol hiteles és feszültséggel teli párbeszédek folynak (nem véletlenül távoztak páran a tömött nézőtérről, amikor 1 óra után sem romboltak le legalább egy kisvárost - ez nem az az agyatlan film lehetett, amire vártak), a karakterkapcsolatok működnek, az aréna pedig megint okosan felépített, és tudott újat mutatni.

Fantasy még lesz egy pár karácsonyig, de a sci-fi szezon ennyi volt, mondhatni rémesen gyenge.

Hamarosan írok egy hasonló könyves merengőt is, ha már így belelendültem.