Kicsivel több, mint egy éve írtam le egy bejegyzésben, hogy elkészült Az időutazás napja (pontosan 2013. július 29-én), és azt terveztem, hogy egy év múlva ugyanez történik a folytatással is. Másfél hetet azért késtem, pedig idén is voltunk írótáborban, ahol ugyan végigdolgoztam öt napot, de ez nem volt elég, kellett még néhány nap hozzá.
A lényeg azonban annyi, hogy elkészült a folytatás, Az időutazás tegnapja nyers változata, amin azért még rengeteget fogok dolgozni, mire elnyeri végső formáját, de maga a történet most már kerek. És befejezett, azaz nem lesz több időutazás, minden szál elvarrásra kerül, az persze kérdés, hogy mi lesz az időutazás vége, meg lehet-e állítani az összeomlást.
A regényt november elején kell leadnom az Agavénak szerkesztésre, és a tervek szerint jövő év első felében fog megjelenni, kb. ugyanakkor, mint Az időutazás napja. Nagyjából 75.000 szó lett a vége, ami kicsivel több, mint Az időutazás napjáé.
Az első mondat így hangzik...:
A világvége úgy kezdődött, hogy eltöröltem a 20. századot.
Ezt Rebeca narrálja, rajta kívül ezúttal még két nézőpont karakter lesz, az egyikük az ifjabbik időgép-feltaláló, aki Az időutazás napja végén nyolc év körüli, valamint Octavia Haugen, a Haugen mikrouniverzum örökösnője, aki egy nem igazán szimpatikus személyiség.
A világvége úgy kezdődött, hogy eltöröltem a 20. századot.
Ezt Rebeca narrálja, rajta kívül ezúttal még két nézőpont karakter lesz, az egyikük az ifjabbik időgép-feltaláló, aki Az időutazás napja végén nyolc év körüli, valamint Octavia Haugen, a Haugen mikrouniverzum örökösnője, aki egy nem igazán szimpatikus személyiség.
Kicsit talán más lett, mint Az időutazás napja, de annak erényei és tempója visszaköszön majd, sőt, a két regény tulajdonképpen sok helyen utal egymásra.
És mint néhány hónapja írtam, közben elég intenzíven jegyzeteltem egy most már 3 éve dédelgetett témához, így mostanra hatalmas mennyiségű jegyzet- és ötlethalom állt össze ahhoz, hogy ősszel összerakjam, és nekikezdjek ennek az egészen más, távoli jövőben játszódó regénynek is.
Inverzváros vagy Inverzum lesz a címe, ha minden jól megy, és ugyan nagyon szeretném, ha egy év múlva ugyanígy elmondhatnám, hogy elkészült, de tartok tőle, hogy ez egy kicsit hosszabb lesz annál, ráadásul egy csomó új dologgal akarok kísérletezgetni a szövegben, amik miatt bonyolultabbnak tűnik az egész világ, de majd meglátjuk.
Úgyhogy, mint a kép is illusztrálja:), én lassan átegyensúlyozom a következő regény világába, aztán amint kész Az időutazás tegnapja szerkesztése, csukafejessel bele is vetem magam.
hogy mulik az ido az elsot meg nemis olvastam ;) (dan wells sorozatgyilkos sorozata nemis fogja engedni hogy hozzanyuljak ;)
VálaszTörlésElég nehéz lesz kivárni ezt a fél évet, amíg megjelenik. Most komolyan! Három nap alatt elolvastam Az időutazás napját, sokszor már azt éreztem, hogy húsz perce meg sem mozdultam, a szemem meg majdnem kiesett - és mindezt az alvó gyerkőcöm mellett. Köszönöm az élményt! Meghatározó és elgondolkodtató, nagyon lelkes lettem, hogy egy magyar "elfajzott" közgazdász tollából olvashattam egy letehetetlen scifit. Még-még!!!
VálaszTörlésGyörgyi
Szia Györgyi!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, és remélem, a lezárás, Az időutazás tegnapja is hasonló élményt fog okozni.:)
Szia Brandon!
VálaszTörlésTetszett Az időutazás napja. Kitettem a honlapomra egy elemzést róla: frankwinking.van.hu/novellak/31idouta.html
Ha gondolod, felhasználhatod a következő regényben.
Feri
Szia Feri!
VálaszTörlésKöszönöm az elemzést.
Az összeomlás nevű jelenséget valóban egyfajta plotdevice-ként használtam, hogy fókuszálni tudjam a történetet, mert különben még nagyobb káoszt kellett volna ábrázolnom, és azt már szerintem a regény kerete nem bírta volna el, sőt, a több millió évnyi időutazást már az agyam sem biztos, hogy fel tudta volna dolgozni.:)) Plusz, az összeomlás adott egy tétet, fenyegetést a sztorinak.
Nagyon nehéz volt megtalálni azt az arányt, ami nem megy a regény kárára, mert valóban van egy csomó aspektusa az időutazásnak, ami nem is került szóba (pl. időutazás térugrás hatása), mert féltem, hogy az már túlbonyolítaná a témát.
A folytatást/lezárást elhozó regényt nemrég adtam le, valóban azért lett egy kicsit féloldalasan vége az első kötetnek, mert van egy második kötet, ahol minden szál elvarrásra kerül, sőt, néhány elmélet az első kötetből meg is cáfolódik.:)
Az utolsó bekezdés pedig igen hízelgő, köszönöm.