Tíz éves A poszthumán döntés!

Tegnap arra ébredtem, hogy hoppá, elfelejtkeztem valamiről, ugyanis július második felében kerek 10 éve jelent meg A poszthumán döntés című regényem.

Megpróbálom feleleveníteni az ezzel kapcsolatos emlékeimet, ami azért sem könnyű, mert a tíz évvel ezelőtti kapcsolódó blogbejegyzések is köddé váltak már. Ellenben találtam egy térképet, amelyet magamnak készítettem a Tau bolygóról, ez majd a bejegyzés végén található.

Ez a regény egy komoly vízválasztó az írói pályám során. Az első írásaim 2002-ben kezdtek el megjelenni a Cherubion kiadónál, és ezek a zömében ifjúkori történetek inkább könnyedebb űropera kategóriába tartoztak, amelyeket kevésbé tudatosan, de nagy lelkesedéssel írtam.

Aztán történt valami, ami a korábbiakhoz képest egy egészen más irányba terelt.

Sőt, valójában két, számomra a mai napig emlékezetes élmény is történt...
Az egyik az, hogy megjelent magyarul Dan Simmons Hyperion Cantosa. A magyar kiadás után rögtön elolvastam angolul a két folytatást, az Endymiont és az Endymion felemelkedését (mind a négy kötet megjelent az elmúlt években újra, az Agave kiadónál), majd pedig a frissen megjelent Iliumot is az írótól.

Eközben a frissen elindult és magyar szerzőkkel akkor nem is foglalkozó Agave kiadóhoz kopogtattam be kéretlenül és ismeretlenül az aktuális regényem félkész kéziratával, és Csurgó Csaba, valamint Varga Bálint, tulajdonos/szerkesztők meglepő módon leültek velem beszélgetni a regényről. Talán jó időben voltam jó helyen, amikor még mindenki nyitottabb volt az ismeretlen kéziratokra. Azon a beszélgetésen aztán feltették nekem a nagybetűs kérdést, hogy mitől más ez a regény, mint a piacon lévő összes többi.

A kérdésre nem tudtam válaszolni, és ez sok mindent megváltoztatott. Félreraktam minden korábbi regényötletemet, és elkezdtem gondolkodni A poszthumán döntés sztoriján. Ez 2004-ben történt, és emlékszem a rengeteg átírásra, az izgalmas felismerésekre, amikor egy-egy ötlet, gondolat a helyére került, továbbá régi beidegződések elhagyására, új dolgok felismerésére.
Ekkor kezdtem el beleásni magamat egy sor tudományágba (csak laikus szinten), valamint az ugyan az interneten magyar nyelven még gyerekcipőben járó poszthumán/transzhumán/MI/futurológia témákba, szerencsére angolul hatalmas cikkmennyiség állt rendelkezésre.
Amikor két-két és fél év után elkészültem, tudatosan más kiadót is szerettem volna ennek a másfajta stílusú, gondolkodású regénynek, és a mai napig hálás vagyok a Delta Visionnek, amiért bevállalták, valamint Klienheincz Csillának és Járdán Csabának azért a felbecsülhetetlen szerkesztői munkáért, amely során a legapróbb világrészleteket is átbeszéltük. Az egy olyan időszak volt, amikor jóval kevesebb lehetőség adódott a magyar fantasztikus regények számára, mint manapság.

A Tau Ceti körül keringő Tau bolygó világát a 2005-2006-os csillagászati információk alapján hoztam létre. Akkor a csillagászok úgy hitték, nagyon kicsi az esélye, hogy a Tau Cetinek lenne egyáltalán bolygója, én mégis hármat helyeztem a csillag köré, a Tau bolygót 0,63 CsE-re, a lakhatósági zónába, 226 napos keringési idővel. A rendszerben rengeteg üstökös kering, emiatt a Tau tele van kráterekkel, és az ott élők számára komoly kihívás a felszín védelme.

2013-ban azonban egy nemzetközi tudóscsoport aztán öt bolygót azonosított a Tau Ceti körül, amelyek 2 és 6 Földnyi tömegűek, és az egyikük a lakhatósági zónán belül kering (nagyobb a Földnél, de nem zárható ki, hogy lakható.) Az "e" jelű bolygó 0,55 CsE-re kering a Tau Cetitől, és 168 nap alatt kerüli meg a csillagot. Egy második kiadásban ezeket az apróbb információkat javítani fogom a pontosság kedvéért.

És akkor íme a Tau bolygó térképe, remélem, látszik is belőle valami, mert elsősorban saját használatra készült, így nem biztos, hogy minden apró rész olvasható. Néhány rövidítésre, jelre már magam sem emlékszem, hogy mi akart lenni.
A nagyobbik kontinens a Gilgames, a kisebb a Babilon. A kör-alakzatok mind meteorkráterek, és akinek van kedve bogarászni, megtalálja a regény főbb helyszíneit, az űrliftek indulási pontjait.
Nem egy profi alkotás, és tudna ez szebben is kinézni profi grafikus kezei közt, de talán majd a következő kiadásba már belekerül normális verzióban.
Itt a teljes méretű verzió, ami nagyítható.

2 megjegyzés:

  1. Nem szerettem a sci-fiket. Úgy hozta a sors, hogy a kezembe került az Isten gépei...elgondolkodtatott...szeretem azokat a könyveket, amelyek gondolat ébresztőek...és akkor jött a Poszthumán döntés...az egyik kedvenc könyvem lett...régóta nem olvastam ilyen zsigerből jövő gondolatokat...köszönöm az élményt és a gondolatokat.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Én köszönöm, és remélem, az újabb könyvekben sem fogsz csalódni.:)

    VálaszTörlés