Augusztus

Hektikus blogírási szokásomba megpróbálok egy kis rendszerességet beépíteni, így kísérleti jelleggel egyfajta havi összegzésfélét fogok ezentúl összeszedni, elsődlegesen a fantasztikumra szorítkozva, úgyhogy cicás képek, utazásos képek, mit ettem ma-képek nem várhatók.
Azért ne lepődjetek meg, ha a kezdeményezés gyorsan elhal, de hátha nem.

Írtam

Az új regény, a Xeno célegyenesbe került, ha figyelitek az Agave Facebook oldalát, hamarosan felfedésre kerül a borító is, és egyúttal rohamosan közeledik a megjelenés, úgyhogy mindjárt több infót is lehet majd tudni arról, hogy miről is fog szólni.

Közben én már a következő regény nyers változatának vége felé közeledek - igaz, sokkal lassabban haladok, mint terveztem.
Ráadásul emellett párhuzamosan egy másik, izgalmas könyvprojekttel is foglalkozom, de erről majd év végén, jövő év elején.

Olvastam

Elolvastam Ian McDonaldtól a Lunát, ami egy jó, Holdon játszódó sci-fi. Sőt, nagyon jó, és az SFmagon hosszabban is írtam róla.
"A végjáték parádés, sőt, már-már kapkodó a maga pusztító, fatalista megoldásaival, a George R. R. Martint túllicitáló kíméletlenségével, ahogy egyes szereplőkkel elbánik. Ritkán olvasni ilyen utolsó 100 oldalt SF-regényben, a 300 oldalnyi folyamatosan növekvő feszültség végül úgy robbantja szét a regény kereteit, hogy folyamatosan csak pislogtam: te jó ég, mi történik itt?"

Ezentúl ledaráltam a Szukitsnál megjelent új kánonos Vaderes és Luke Skywalkeres Star Wars képregényeket, meglepően szórakoztatóak voltak a maguk kategóriájában, de azért túl sokat nem szabad várni tőlük.

Játszottam

Videojátékok terén viszont két emlékezetes cucchoz volt szerencsém.

Az egyik a Hellblade: senua's sacrifice, amelyről szintén írtam egy lelkendezést az SFmag-ra, akinek van pc-je, PS4-e, és szereti az igényes, az átlagjátékokon túlmutató mélységű történetet, a döbbenetesen erős hangulatot, ahol nem az ügyességen van a hangsúly, hanem a főszereplő karakteren és az ő pszichéjén, az ne hagyja ki. Nekem az utóbbi évek legnagyobb videojátékos élménye volt.

Aztán augusztus végén  megérkezett az új Uncharted, a The Lost Legacy, ami eredetileg egy kiegészítőnek indult, aztán teljes értékű játék lett belőle, hard fokozaton 11 órányi feledhetetlen játékélményt nyújtott, konkrétan egy Best of Uncharted-ot, csak Nathan Drake helyett Chloe Frazerrel, rengeteg easter eggel, apró utalással, valamint a korábbi négy rész legjobb jeleneteinek újragondolásával, és az eddigi legjobb Uncharted-fináléval.

Néztem

Említésre érdemes filmet fura módon nem láttam (nem is nagyon jutott idő mozizásra), ellenben megnéztük Margaret Atwood A szolgálólány meséje alapján készült tévésorozatot, ami viszont nagyon tetszett, még úgy is, hogy kicsit hullámzó volt a tempója, de a 3. részt például az utóbbi évek legjobb sorozatepizódjának tartom. Az alkotók nagyon okosan egészítették ki a regény sztoriját és hátterét, sokkal mélyebb betekintést engedtek a világba, sőt, némely szereplő múltjába is.

Függtem

Na, és végül itt van a hónap díjnyertes időrablója, a Gwent: The Witcher Card Game, ingyenesen játszható online kártyajáték.

A sokszoros díjnyertes Witcher 3 egyik legszórakoztatóbb része a történetbe ékelt Gwent nevű gyűjtögetős kártyajáték, amelyet csaposokkal, kereskedőkkel, számtalan játékkarakter ellen lehet játszani, és értékes lapokat nyerni tőlük győzelem esetén. Ez egy annyira sikeres játékelemmé vált, hogy szinte kiáltott egy önálló online játékért. A Witcher 3-ban megismert szabályokat jelentősen felforgatták, és már háromnegyed éve megy a bétateszt, ami azt jelenti, hogy ugyan teljesen működőképes, de időnként változtatnak a lapokon, új lapok jönnek, képességek változnak, újabb funkciók kerülnek be, de hivatalosan a Gwent még nem jelent meg. (Ennek ellenére már meghívásos versenyeket is rendeznek.)

Feleségemmel nem olyan régen csöppentünk bele, és mivel egy nagyon szórakoztató észjáték, mindig akad idő néhány partira, ilyenkor egymás kezéből vesszük ki a kontrollert. Nem beszélve arról, hogy a rangsorolt szezon vége felé elkapott bennünket a tétmeccsek hangulata is.

Számomra a Gwent legizgalmasabb része a kombinációk felfedezése, és egy egyedi pakli összeállítás, majd tesztelése. Sokan a könnyű megoldást választják, és lemásolják a netről az aktuális divatpaklik egyikét, amelyeket viszont pont emiatt könnyű kiismerni és kivégezni, pedig szerintem az igazi kreativitás az, amikor saját logika, ötletek, kedv szerint alakítasz ki egy számodra szimpatikus paklit.

Szóval, ajánlom, ha szeretitek az igényes, gondolkodásra épülő játékokat (és/vagy a Witchert) -ingyenes pc, PS4 és Xbox One-ra egyaránt -, ugyanakkor meg nem is ajánlom, mert nagyon könnyű rácsúszni.:)

(Elsődlegesen a Nilfgaarddal játszunk, abból is a John Calveit féle kémes változattal.)