Szeptember

Te jó ég, máris eltelt egy hónap, úgyhogy újabb mi történt mostanában bejegyzés következik. És úgy tűnik, ez a kísérlet egyelőre még nem halt el.:)

Írás:

Ez a javítgatások, szerkesztések hónapja volt. A Xeno első változata ugyan már tavaly augusztusban elkészült, de egy könyvnél innen azért még rengeteg munka vezet a végleges szövegig, nálam is jópár átírás, javítás, finomítás történt, míg végül nyár elején leadtam a kéziratot. Most visszakaptam a szerkesztett változatot, úgyhogy még egyszer alaposan végigmentem rajta, tudva, hogy több ilyen lehetőségem nem lesz.

Ilyenkor mindig furcsa érzés leadni a végleges szöveget, mert ezt követően már tényleg nincs visszaút, mert a korrektúra körök után már megy a nyomdába.

És mindjárt itt a november 7-ei megjelenés. Ehhez kapcsolódóan két hét múlva (október 19-én) lesz egy exkluzív, audiovizális élménnyel megtámogatott felolvasás is az őszi Margó Fesztiválon, ami még formálódik, de fogok írni róla részletesebben nemsokára...

Olvasás:

Az utóbbi hónapokban gyalázatosan kevés időt szánok olvasásra, ezen hamarosan változtatni fogok, de azért ez a hónap nem volt akkora kudarc, mint mondjuk az előtte lévők.

Egy életrajzi könyvet olvasok éppen Jeff Bezosról, az Amazon.com ura, aki lassan a világ leggazdagabb emberévé válik, és nagyon érdekes, hogy miként épült fel az Amazon.com, és egyáltalán kicsoda, milyen ember Bezos, milyen volt gyerekként, mik a motivációi. Természetesen ő is science fictionön nőtt fel.

Az utóbbi években újra futásfüggő lettem (nagyjából két évtizeddel ezelőtt már volt egy ilyen időszakom, de az nem tartott ennyi ideig, jelenleg 3-4 naponta 10 km az adagom, és ezen kényelmes közel egy óra alatt egy ideje már hangoskönyveket hallgatok, most éppen a Dűne angol nyelvű változatát hallgatom, ami ráadásul inkább egyfajta rádiójáték, öt színésszel, helyenként háttéreffektekkel. Nagyon igényes cucc.

Emellett befejeztem  Peter F. Hamilton Eltékozolt ifjúság című sci-fi regényét, ami sokkal jobb, mint előzetesen vártam. Ezzel a regénnyel indult a Nemzetközösség világa (lásd később a Pandóra csillagát, a folytatását, vagy a Void-trilógiát - magyarul Üresség címmel jön valamikor), és ugyan nincsenek nagy távlatok, űrutazás, de itt jelenik meg először a fiatalító eljárás, amely a Nemzetközösség társadalmának alapját jelenti. Meglepően érdekesek a karakterek és a mikrokonfliktusok, a Baker család drámája, miután a hetven feletti apa lesz a világ első megfiatalított embere.

Hamilton az egyik kedvenc űropera szerzőm, de erről a regényéről nem olvastam annyira jókat, plusz nem is űropera, és talán ez a legnagyobb hibája, hogy inkább közeljövős politikai dráma, Hamiltonhoz képest földhöz ragadtabb, és szívesebben olvastam volna az első megfiatalított ember drámája helyett arról, hogyan terjed el a technológia a Földön, és hogyan változtatja meg a világot.

Film:

Nyáron kimaradt a Wonder Woman, most pótoltuk. Bevallom, én ennél sokkal-sokkal jobbra számítottam. De sokkal jobbra. Gal Gadot ugyan továbbra is telitalálat, Chris Pine-al egészen jól működött a párosuk, na de a történet viszont döbbenetesen ostoba, hozta az átlag szuperhősfilm szintet sajnos, amiért kár, mert ezeket már nagyon unom. David Thewlis pedig az év, mit év, az évtized félracastingolása volt. Aki látta, emlékezni fog rá, hogy miért.

A House of Cards az első év óta kedvenc, és ugyan vannak halványabb időszakok, de a negyedik évad pl. nagyon jó lett, és most nézzük az ötödiket, ami szintén vérprofin van felépítve. Frank és Claire szerintem a tévétörténelem egyik legérdekesebb párosa.

Havi időrabló:

Nem tudom, miért csúszom rá olyan multiplayer/online videojátékokra, amelyek alapvetően nem szoktak érdekelni, és nem véletlenül kerültem őket eddig is. Talán azért kerültem, mert tudtam, hogy addiktívak.:)

A mostani áldozat (nem, az áldozat én vagyok), a 2015-ös Star Wars Battlefront, amely 1500 forintért jött szembe az összes dlc-jével együtt (ez együtt eredeti áron kb 40 ezerbe került), mert nyilván az utolsó forintokat préselik ki a game-ből, mielőtt novemberben érkezik a Star Wars Battlefront II.
Gondoltam, kipróbálom, ennyiért megéri pár órányi Star Wars hangulatot. Ami azért már sok pár órányira duzzadt fel, és a múlt havi Gwentezési vágy is alábbhagyott. Nem szeretem a multiplayereket, nem nekem találták ki ezt a műfajt, nagyon kell valami plusz, hogy lekössön. Eddig egyetlen játéknak sikerült ez, az Uncharted 4-nek, ahol az egyedi karakterekből, a beszólásokból, a nagyon okos pályákból, kézitusákból és egyéb trükkökből eredő élményfaktor simán átütötte az ellenállásomat.

Úgy tűnik, a Star Warsnál pedig maga a hangulat, mert az egészen jól működik számomra, ahogy birodalmi rohamosztagosként rohangászom a Halálcsillagon, vagy felkelőként az Endoron, vagy a Scariffon.