Egyik regénytől a másikig, avagy hogyan írok

Hogyan írsz? A kérdés gyakran el szokott hangzani interjúkban, és a választ többnyire ahhoz szoktam igazítani, hogy ki, milyen médiumtól kérdezi, és várhatóan kik fogják majd zömében olvasni.

Ilyenkor én (és általában más írók is) mesélni szoktam a napi írói rutinról, hogy milyen napszakban, milyen rendszerességgel írok, vagy arról, melyik regényem hogyan épül fel, melyik elemét találom ki először.

Van azonban egy komplexebb válasz is a kérdésre, és most jöttem rá, hogy erről nem igazán szoktam beszélni.

Merthogy egy regény írása nálam nem úgy működik, hogy leülök az üres monitor elé, és elkezdek az adott történethez jegyzetelni, majd írni, átírni, újra átírni, végül megszerkesztjük, és aztán kitalálok egy új ötletet, és kezdem elölről az egészet.

Egészen máshogy történik.

Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, avagy szeptemberben jön a 10. évfordulós új kiadás

Tíz éve, 2008 októberben jelent meg az Isten gépei.
Sok minden történt azóta a regénnyel: 2009-ben majdnem megjelent román nyelven (de aztán az érdeklődő kiadót bedöntötte a gazdasági válság), elektronikus könyv verziója hazai rekorderként az első e-könyv lett, amely elérte az akkor bűvös 100 eladott darabot, papíron és e-könyvben együtt a sci-fi zsánerkönyvekhez képest igen jól fogyott. Jelenleg még tudtommal ez a legtöbb példányban fogyott regényem, de Az időutazás napja hamarosan le fogja körözni. Vagy egyelőre mégsem, mert...

Szeptember 27-én érkezik az Agave kiadótól az új, javított, átdolgozott kiadás, a címe: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról.
Itt a Moly.hu adatlap a fülszöveggel.
Ez nem csak egy újrakiadás, hanem annál sokkal több, egy 10. évfordulós kötet, amelynek tematikája az MI-k köré épül, és a  regényen túl négy, mesterséges intelligenciákkal kapcsolatos sci-fi novellámat is tartalmazza, továbbá Bécsi József esszéjének aktualizált változatát is. (A novellák közül kettő korábban már megjelent nyomtatásban, a másik kettőt idén írtam, és az egyik bekerült a Gabo Az év legjobb magyar science fiction és fantasy novellái 2018 válogatásba is.)
A regényt igyekeztem a lehetőségekhez képest még jobbá és izgalmasabbá tenni, ezért közel harmadában változott: több, felesleges részt kihúztam, egyes jelenetek kicsit megváltoztak, és a szövegen is rengeteget csiszoltam.

Íme a borító, én első látásra megszavaztam neki az írói pályafutásom eddigi legjobb borítója címet.
A borítófestő, mint a Xenónál, most is Stephan Martiniere.
Itt pedig az Agave kiadó Facebook bejelentése.

További infók hamarosan!

Gyilkos robot, gyilkos MI | Jövőjegyzetek 2.

Merre tart a világ, mi minden várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? A Jövőjegyzetekben egy-egy témát, gondolatot, ötletet, elméletet járok körül, elsősorban az ember és a technológia viszonya szempontjából.

Egyre terjednek az "önvezető" autók, a hírekbe azonban jelenleg főként az általuk okozott balesetek révén kerülnek be.
Márciusban meghalt egy sofőr a Teslája vezetéssegítő funkciójának használata közben. Nemrég pedig egy hasonló technológiával felszerelt Uber taxi az éjszaka közepén teljes sebességgel, fékezés nélkül halálra gázolt egy biciklijét az úton keresztben áttoló gyalogost, miközben a sofőr a telefonját nyomkodta.

Hamarosan nemcsak az autóiparban, hanem az élet számos pontján fognak megjelenni a gépi intelligenciák, a robotok, amelyek különféle komplex műveleteket fognak végezni (pl. majd műtéteket hajtanak végre, veszélyes eszközöket kezelnek), és mindez számtalan olyan kérdést vet fel, amelyeknek megválaszolására jelenleg nem vagyunk felkészülve.

Ez a Jövőjegyzet arról a nagyon súlyos dilemmáról szól, hogy a nem ember által okozott halálesetekkor ki a felelős, és vajon hogyan dönti majd el egy mesterséges intelligencia, hogy ki legyen az áldozat.

Hogyan változtak az olvasási szokásaim a technológia hatására? | Jövőjegyzetek 1.

A világ annyira felgyorsult körülöttünk, hogy ha nem vigyázunk, könnyen lemaradunk. Ez a veszély a kor előrehaladtával ráadásul egyre nő. "Sci-fiben élünk", mondja a borzasztó, de ugyanakkor egyre inkább igaz közhely.
Vajon merre tart a világ, mi várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? Többek közt azért is szeretem a science fictiont, mert erre a kérdésre számtalan fantasztikus választ ad azáltal, hogy különféle jövőképeket, veszélyeket, technológiai, társadalmi, gazdasági lehetőségeket ágyaz történetekbe. A sci-fi elválaszthatatlan a jövőn való gondolkodástól.
Ennek jegyében elindítok egy cikksorozatot, amelyen belül a technológia és az ember viszonyát szeretném boncolgatni, valamint azt, hogy merre halad a világ.

Kezdjük az olvasással.

Mesterséges istenek, avagy már megint egy novella

Még márciusban említettem, hogy év elején írtam két novellát. Ebből az egyik már megjelent a 2050 antológiában, a másik még vár a sorára.
Nemrég viszont elkészült egy harmadik is. Ez azért meglepő számomra is, mert előtte, az elmúlt tíz-tizenöt évben mindössze két novellát írtam, és sosem éreztem magaménak a rövidpróza műfajt. Úgy tűnik, ez megváltozott.

A novella címe Mesterséges istenek, egymással háborúzó MI-kről és bizarr humán civilizációkról szóló mikro-űropera űrcsatákkal, megabolygókkal, és egy prófétával, aki gyűlöli az elfajzott humánokat.
Minden sorát nagyon élveztem írni, mert teljesen elborult a világ, és a főszereplő Próféta viszonya a különböző emberi civilizációkhoz. Azt hiszem, szeretnék még ilyen hangulatú sztorikat írni.
Mint nemrég kiderült, ez a történet bekerült a Gabo kiadó Az év magyar science fiction és fantasy novellái - 2018 antológiaválogatásába is, amely a szerzőlista alapján nagyon izgalmas kötetnek ígérkezik.