A Jövőjegyzetek cikksorozatom legelső írása az olvasási szokások változásáról szólt, és ígértem a folytatást, úgyhogy a hosszabb nyári szünet után most időben kicsit messzebbre merészkedem.
Hogyan fogunk olvasni a jövőben, eltűnnek-e a papírkönyvek, milyenek lesznek a jövő könyvei és írói? Lesznek-e egyáltalán írók 100 év múlva?
Hova vezet a technológia, milyen hatást gyakorol az irodalomra, a regényekre, milyen formában maradhat fenn az olvasás, mint szórakozás? Hogyan fogunk történeteket befogadni évtizedek vagy évszázadok múlva?
Hogyan fogunk olvasni a jövőben, eltűnnek-e a papírkönyvek, milyenek lesznek a jövő könyvei és írói? Lesznek-e egyáltalán írók 100 év múlva?
Hova vezet a technológia, milyen hatást gyakorol az irodalomra, a regényekre, milyen formában maradhat fenn az olvasás, mint szórakozás? Hogyan fogunk történeteket befogadni évtizedek vagy évszázadok múlva?
Az e-könyvek térnyerése
Az első, ami az olvasás jövőjéről szerintem szinte mindenkinek eszébe jut, hogy lesznek-e még papírkönyvek vagy a digitális világ idővel ugyanúgy átformálja a papírkönyvek piacát, mint tette ezt a zenék esetében a hanglemezzel, CD-vel.
Van itt azért egy nagy különbség, mivel könyveket nagyon-nagyon régóta nyomtat az emberiség, egyszerűen hozzánőtt az egyetemes emberi kultúrához, míg a lemezek, CD-k alig néhány évtizedes múltra tekintenek vissza, nem beszélve arról, hogy egészen más a könyv és zene befogadási módja is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a papírkönyv örök, és akár egyetlen generáció alatt ne tudna töredékére visszaszorulni a könyvnyomtatás, és ne váltaná fel valami teljesen más.
Amikor alig egy évtizede felfutott az e-könyvpiac (jelentős mértékben az Amazon.com-nak és a Kindle-nek köszönhetően), sokan a hagyományos papírkönyvek végét jósolták néhány éven belül. Aztán az e-könyvek térnyerése lelassult, majd megállt. Míg 2013-ban 242 millió e-könyvet adtak el az USA-ban, ezt újra csak 2017-ben sikerült először a piacnak meghaladnia 260 millió eladott könyvvel, míg az elmúlt években csökkent vagy stagnált az e-könyv piac. (Ugyanakkor a hagyományos kiadói struktúrában megjelenő e-könyvek eladása 2017-ben is csökkent - részben árpozícionálási okok miatt.)
A papírkönyvek piaca az e-könyvek térnyerésével a 2010-es évek elején szignifikánsan csökkent, és 2012-ben elérte a mélypontot, viszont azóta folyamatosan újra növekszik. (A könyvpiac legdinamikusabban növekvő ága viszont a hangoskönyvek, itt az eladott példányszám 2010 óta, több, mint duplájára emelkedett.) (Forrásadatok: statista.com)
A fentiek ellenére azonban valószínű, hogy ez csak egy átmeneti megtorpanás a lassú trendváltásban, mert hosszú távon kevés szól a papírkönyvek mellett. Maga a gazdasági szempont sem, hiszen egy fizikai könyv előállítása körülményesebb, időigényesebb, a terjesztése, kiszállítása is sokkal bonyolultabb, mint egy digitális könyv esetében. Viszont összköltségét tekintve a digitális könyv a hiedelmekkel ellentétben nem sokkal olcsóbb, mint a papírkönyv, ugyanis a nyomtatás csak egyetlen költségelem a sok közül (jogdíj, szerkesztés, tördelés, korrektúra, terjesztés, borítóköltség, stb.), ráadásul pl. Magyarországon az e-könyv ÁFA tartalma 27% a papírkönyv 5%-ával szemben, és hopp, a nyomdaköltség kiesése miatti költségelőny már el is szállt.
Interaktivitás és neurofikció
A könyv évszázadokon át a történetek átélésének egyik legfontosabb hordozója volt, ma azonban pusztán egy a sok közül, a filmek, tévésorozatok, videojátékok közül, sőt, információt is sokkal egyszerűbben és hatékonyabban lehet megszerezni az internetről, mint a könyvtárból.
A science fiction regényekben (és filmekben) általában inkább nosztalgikusan jelenik meg az olvasás az évszázadok múlva is régi papírkönyveket őrző és olvasó szereplők képében. Az tény, hogy a papírkönyv valószínűleg menő ritkaság lesz bármikor a jövőben, de annak kicsi a valószínűsége, hogy évszázadok múlva is ugyanolyan módon fogunk olvasni, történeteket befogadni, mint ma.
A könyveknek valószínűleg már a közeljövőben sokkal jobban kell küzdenie az olvasókért és az idejükért, mint korábban bármikor, és elképzelhető, hogy változniuk is kell, hogy tartani tudják a lépést.
Van is itt egy nagy előny a digitális formátum esetén, ami jelenleg még nem igazán került kihasználásra, ugyanis míg a papírkönyv szövege fix, nagyjából kötött formával rendelkezik, a technológia révén pedig számos újfajta lehetőség állhat rendelkezésre, amely elmélyítheti, megújíthatja az olvasás élményét.
Ilyen például az interaktív tartalom.
Amikor Hannu Rajaniemi sci-fi író öt éve Magyarországon járt, volt szerencsém vele beszélgetni egy keveset, és mesélt a neuroofikció elnevezésű projektjről, amelyben a történet a befogadó agyi aktivitásától függően változik. A befogadó neuronjainak elektromos aktivitását egy elektroenkefalográf headset révén figyelik, és egy algoritmus a lehetséges történetágak közül ezen agyi reakciók alapján vezeti el az olvasót az egyik befejezésig vagy lehetőséget ad más befejezések felfedezésére is.
A kísérleti alanyok a Hófehérke halott című történetet olvasták, amely a Hófehérke modernizált újramesélése, és a szöveg aszerint változik, hogy az olvasó agyi aktivitása inkább az élő vagy inkább a halott Hófehérke irányába billent.
Maga a történet nem interaktív, nem kell benne dönteni, ugyanolyan passzív befogadás történik, mint egy normál könyv esetén, illetve annyiban nem, hogy az olvasó tudat alatt, önkéntelenül válik a történet alakítójává. Ez egy nagyon érdekes, egyelőre gyerekcipőben járó, újfajta irány, ami jócskán túlmutat a hagyományos olvasáson, történetbefogadáson, és azt demonstrálja, hogy a közeljövő technológiái milyenfajta új lehetőségeket kínálhatnak az olvasási élmény kiterjesztésére.
Innen pedig egy lépés választ csak el a számítógép-agy interfészekig, és egy távolabbi jövő által kínált lehetőségekig.
Az írás jövője
Japánban, 2016-ban a Future University részben egy algoritmus, részben a helyi kutatócsapat által írt novella továbbjutott a Hoshi Shinichi irodalmi díj idei pályázati kiírásának első fordulóján. Ugyan az a díjat nem nyerte meg, de ettől még jelzi, hogy a mesterséges intelligencia nagyon gyorsan versenyre kelhet az emberi kreativitással.
A csapat elsőként megadta a főszereplő nemét, a cselekményvázlatot, néhány kulcskifejezést, ebből született az írás, amely egy MI-ről szól, aki felhagy az emberek iránti kötelességei teljesítésével, miután felismeri önmaga írói tehetségét.
Ez valójában egy folyamat kezdete (és nem csak irodalmi szöveg esetében, hiszen zenében, valamint festészet kapcsán ugyanilyen kísérletezések, fejlesztések folynak, és jóval előrébb is tartanak), mert idővel egy kellően fejlett algoritmus például a világ összes - néhány százmillió - könyvének adattartalmából gond nélkül össze tud hozni újabb, és valószínűleg az emberek számára élvezhető regényeket. Ha emellett még azt is elemzi az algoritmus, hogy mi az, ami tetszik az embereknek egy történetben (márpedig a kereső- és marketingalgoritmusok évek óta elemezgetik az interneten eltöltött időnk során a keresési szokásainkat, érdeklődési körünket, szondázzák a levelezésünket), ez nem is tűnik olyan komplex feladatnak. Mármint egy fejlett algoritmus számára.
Az utolsó író című novellám (hamarosan újra olvasható lesz a szeptember végén megjelenő Isten gépei és más történetek mestersgéges intelligenciákról) az írás és olvasás távolabbi jövőjével foglalkozik, és a fenti lehetséges irányt gondolja tovább.
Az utolsó író világában a regények többségét írószoftverek írják, amelyek valójában nem írnak, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében, hanem olvasható, értelmes történeteket kreálnak a meglévő regényhalmaz sémáiból fordulataiból, karaktereiből összekombinálva. Georges Polti, francia író összegyűjtötte azt a 36 drámai szituációt, amelyre szinte minden történet épül, a Myers-Briggs pszichológiai típuselmélet pedig 16 különféle személyiségtípust azonosít. A forgatókönyvírásnak nagyon szigorú dramaturgiai szabályai vannak. Mindezek mind olyan elemek, amelyek könnyebben átláthatóvá teszik az irodalmi művek szabályrendszereit, ez pedig nagyban segíti az algoritmus alapú megközelítést is.
Nem vagyunk már túlságosan messze attól (de annyira azért közel sem), amikor az algoritmusok képesek lesznek olvasható, szórakoztató regényeket alkotni, ráadásul valószínűleg sokkal hatékonyabban fogják felismerni azokat az elemeket, amelyek miatt az emberek szeretnek egy történetet, és ez könnyen elvezethet oda, hogy mint sok más szakmában, az írók hátrányba kerülnek.
Az újságírásba már most elkezdett beszivárogni az algoritmus alapú cikkírás, pl. az LA Times, a Washington Posts is használ algoritmusokat az egyszerűbb cikkek megírásához, de Európában is számos helyen is algoritmust használnak egyszerű, adatokat bemutató cikkek írására.
Mondhatjuk ugyan azt, hogy egy gép nem lesz soha kreatív, intuitív, de egyrészt ez hosszú távon feltehetően nem lesz igaz, másrészt nem is biztos, hogy szüksége lesz rá ahhoz, hogy gyorsabb és nagyobb sikereket érjen el. Márpedig a könyvkiadás üzlet, és a profit maximalizálásáról szól, a legsikeresebb művek egyszerű nyelvezettel, és zömében klisékből építkező alkotások, és ezeket a legkönnyebb algoritmizálni.
És míg egy író hónapokat, éveket tölt egy regény megírásával, ne legyen senkinek se kétsége afelől, hogy egy algoritmus villámgyorsan képes ugyanerre. Könnyen lehet, hogy egyfajta irodalmi boom előtt állunk, amikor hirtelen sokszorosára nő az irodalmi művek száma. Az más kérdés, hogy milyeneké, és lesznek-e köztük kiemelkedően zseniális művek. Még akár az is előfordulhat, hogy ahogy a novellámban, a humán írók egyfajta kuriózumként fognak csak alkotni az író algoritmusok árnyékában. Ugyanis egy algoritmus sokkal-sokkal olcsóbban fog történetet gyártani.
Önző módon azonban remélem, hogy ez még jódarabig nem következik be, és talán nem is fog soha. Olvasóként viszont csak az irodalmi mű minősége számít, nem az, hogy ki vagy mi alkotta, és milyen módon.
Az olvasás jövője
Manapság is egyre gyakrabban hangzik el az a mondat, hogy : "Nincs elég időm olvasni." Márpedig egy regény időt igényel, napokon át tartó, tartós figyelmet. Emellett a legtöbb olvasó még azzal is küzd, hogy túl sok érdekes könyv jelenik meg, de limitált, hogy hány követ tud valaki évente elolvasni, emiatt muszáj szelektálni.
Ahogy azonban a technológia elkezd majd beköltözni a testünkbe, és idővel összeköttetésre kerül az agyunkkal, lehet, hogy már nem lesz többé semmilyen időbeli akadály. Emlékeztek a Mátrixra, ahol bármilyen információt pillanatok alatt be tudtak tölteni az agyba?
Az újságírásba már most elkezdett beszivárogni az algoritmus alapú cikkírás, pl. az LA Times, a Washington Posts is használ algoritmusokat az egyszerűbb cikkek megírásához, de Európában is számos helyen is algoritmust használnak egyszerű, adatokat bemutató cikkek írására.
Mondhatjuk ugyan azt, hogy egy gép nem lesz soha kreatív, intuitív, de egyrészt ez hosszú távon feltehetően nem lesz igaz, másrészt nem is biztos, hogy szüksége lesz rá ahhoz, hogy gyorsabb és nagyobb sikereket érjen el. Márpedig a könyvkiadás üzlet, és a profit maximalizálásáról szól, a legsikeresebb művek egyszerű nyelvezettel, és zömében klisékből építkező alkotások, és ezeket a legkönnyebb algoritmizálni.
És míg egy író hónapokat, éveket tölt egy regény megírásával, ne legyen senkinek se kétsége afelől, hogy egy algoritmus villámgyorsan képes ugyanerre. Könnyen lehet, hogy egyfajta irodalmi boom előtt állunk, amikor hirtelen sokszorosára nő az irodalmi művek száma. Az más kérdés, hogy milyeneké, és lesznek-e köztük kiemelkedően zseniális művek. Még akár az is előfordulhat, hogy ahogy a novellámban, a humán írók egyfajta kuriózumként fognak csak alkotni az író algoritmusok árnyékában. Ugyanis egy algoritmus sokkal-sokkal olcsóbban fog történetet gyártani.
Önző módon azonban remélem, hogy ez még jódarabig nem következik be, és talán nem is fog soha. Olvasóként viszont csak az irodalmi mű minősége számít, nem az, hogy ki vagy mi alkotta, és milyen módon.
Az olvasás jövője
Manapság is egyre gyakrabban hangzik el az a mondat, hogy : "Nincs elég időm olvasni." Márpedig egy regény időt igényel, napokon át tartó, tartós figyelmet. Emellett a legtöbb olvasó még azzal is küzd, hogy túl sok érdekes könyv jelenik meg, de limitált, hogy hány követ tud valaki évente elolvasni, emiatt muszáj szelektálni.
Ahogy azonban a technológia elkezd majd beköltözni a testünkbe, és idővel összeköttetésre kerül az agyunkkal, lehet, hogy már nem lesz többé semmilyen időbeli akadály. Emlékeztek a Mátrixra, ahol bármilyen információt pillanatok alatt be tudtak tölteni az agyba?
Az utolsó író szereplői sem hagyományos módon olvasnak, hanem betöltik a fejükbe a regényfájlokat. A történet néhány másodperc alatt megy keresztül az agyi idegpályákon, "az olvasók" tömörítve kapják meg az élményt, az érzést. Sokkal intenzívebben - de talán kevésbé szórakoztató módon. Nagyon másként. Ha belegondolok, egy könyv elolvasása után amúgy is csak maga az élmény marad, intenzív jelenetek, érdekes karakterek emléke.
Egy biztos: nehéz elhinni, hogy évszázadok múlva még mindig a hagyományos módon fogadnánk be a szövegeket.
A technológiai fejlődés egészen más utat vetít elénk.
De hol lennének a könyvek egy ilyen, egyelőre még távoli, elképzelt világban? Tetszik, nem tetszik, feltehetően sehol. Az eljövendő, egyre nagyobb mértékben digitálissá váló korba egyre kevésbé illenek bele.
Azonban ez azért nem teljesen igaz. Ugyanis nem lehet körülöttünk minden megfoghatatlanul digitális. Az embereknek szüksége van tárgyakra. Márpedig a papírkönyv nem pusztán csak egy információhalmaz, hanem a könyvolvasók többsége számára egy másfajta értékekkel rendelkező értéktárgy, amelyhez ragaszkodunk.
Amíg ez sokakra igaz, addig minden bizonnyal lesznek papírkönyvek is.
Ehhez hasonló írásokat a folyamatosan gyarapodó Jövőjegyzetek címke alatt találsz.
Egy biztos: nehéz elhinni, hogy évszázadok múlva még mindig a hagyományos módon fogadnánk be a szövegeket.
A technológiai fejlődés egészen más utat vetít elénk.
De hol lennének a könyvek egy ilyen, egyelőre még távoli, elképzelt világban? Tetszik, nem tetszik, feltehetően sehol. Az eljövendő, egyre nagyobb mértékben digitálissá váló korba egyre kevésbé illenek bele.
Azonban ez azért nem teljesen igaz. Ugyanis nem lehet körülöttünk minden megfoghatatlanul digitális. Az embereknek szüksége van tárgyakra. Márpedig a papírkönyv nem pusztán csak egy információhalmaz, hanem a könyvolvasók többsége számára egy másfajta értékekkel rendelkező értéktárgy, amelyhez ragaszkodunk.
Amíg ez sokakra igaz, addig minden bizonnyal lesznek papírkönyvek is.
Ehhez hasonló írásokat a folyamatosan gyarapodó Jövőjegyzetek címke alatt találsz.
A legközelebbi téma az első kiborgok.
A cikk szerzője:
MARKOVICS Botond
közgazdász, science fiction író (Brandon Hackett álnéven) az Agave kiadó szerzője, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja
Amikor a neuronhálókat kérik fel viccek, szövegek stb-k írására, az eredmény legtöbbször inkább szánalmasan komikus. Ugyanis lövésük sincs arról mit is csinálnak voltaképp, nem értik a fogalmakat érzéseket stb-t
VálaszTörlésLehet, hogy emberi szintű MI képes lesz rá, de erősen kétséges bárki is regényírásra használná szappanopera, reklám meg hasonlók gyártása helyett.
Azt biztos tudnám értékelni, ha nem csak szavakkal tudnék átadni dolgokat, hanem elképzelt jelenetekkel, érzésekkel is.