Újabb évkezdet, újabb évösszegző, évindító poszt következik, avagy mit csináltam 2017-ben, és mit fogok csinálni 2018-ban. Mármint főleg az SFF-téren. Nézzük!
2017 és az írás:
A legfontosabb, hogy 2017. novemberben megjelent
az új regényem, a Xeno (a link alatt megtalálsz mindent, amit tudni érdemes róla, kritikákkal, miegymással együtt.)
Valójában már 2016. augusztusában befejeztem a nyers szöveget, de ettől még rengeteg munka volt vele 2017-ben is, 4-5 újraírás, a megfelelő arányok megtalálása, a jelenetek finomítása, majd a szerkesztési körök, stb.
De megjelent, és remélem, Ti is szeretitek. A Xeno hozzám a többi könyvemnél kicsit közelebb áll, de hogy miért, azt nem igazán tudom pontosan megragadni. Talán, ha elolvasod, vagy már olvastad, megérted. Talán nem, ki tudja.
Ugyan önálló történet, de pár év múlva majd mindenképpen szeretnék visszatérni Olga Ballardhoz, Markhoz és a többiekhez, a firkákhoz, hidrákhoz, az ostorosokhoz egy 8 évvel később játszódó gyarmatrendszerbe, mert nagyon érdekel, hogy mihez tudtak kezdeni a Xeno-ban történtek után. Ehhez persze nyilván sok minden kell, például, hogy jól fogyjon, és a kiadó is lásson fantáziát a folytatásban, valamint, hogy lépten-nyomon megkérdezze valaki, hogy mikor jön a folytatás. Előbbiről még nincs információ, utóbbi kapcsán viszont már most, egyre több kíváncsi kérdést kapok, pedig még éppen csak megjelent a regény.
Új regény?
Emellett azért haladtam a következő regényprojekttel is az év első felében, úgyhogy van egy új, 3/4 regényem is, amit 2018. év elején szeretnék befejezni végre. Ez ebben az évben még nem fog megjelenni, majd csak 2019-ben, mert egyrészt rengeteg munka van még vele, másrészt 2018-ra is készül valami más.
A regény Transzhumán háború címen fut jelenleg (és a végleges címe még bármi lehet), avagy egy kicsit megint fejest ugrom kedvenc témáim egyikébe, közben pedig felforgatom a 23.-24. századi emberi civilizáció amúgy sem nyugodt életét. Nagyon várom már, hogy újra belemélyedjek a sztoriba.
Futottam is sokat...
 |
| Nem én vagyok, loptam a netről:) |
Néhány éve visszatértem a futáshoz.
A 2017. ebből a szempontból is egészen jó év volt, 800 feletti lefutott km-el, úgy, hogy év elején kicsit kiestem a ritmusból, és tavasszal vissza kellett szoknom a heti kétszer 10 km-es távra, de azt azóta sikerült tartanom, sőt, még szilveszter kora délután is belefért egy utolsó.
Bár nem tervezem, hogy 10 km fölé megyek, annyi bőven elég (igaz, néha van kísértés), de idén azért valószínűleg így is bőven meglesz az 1000 km is.
A futásban azt szeretem, hogy teljesen jól kitisztítja a fejet, elég jól tudok gondolkodni közben az íráson, ötleteken, plusz a közepe táján elszabaduló endorfinlöket sem elhanyagolható. Biztos, hogy valamilyen szinten futásfüggő is lettem, de ez nem zavar.:)
Lassan húzom is a cipőmet, mert ma megint szuper az idő.
És a 2018:
Először is be szeretném végre fejezni a regényt.
Előtte azonban még meg fogok írni két sci-fi novellát. Hogy mit? Novellát! Jól olvastad.:) Az érdemi novelláim száma jelen pillanatban kettő (2!), úgyhogy január/februárban meg fogom duplázni a számukat. Az egyik egy friss felkérés, a másik, amely Az MI-építő munkacímen fut pedig saját indíttatás, és mindkettő még idén olvashatóvá válik, de erről majd év közben.
A minap John Scalzi
blogjára tévedtem, éppen egy újévi fogadalmazás közepébe, amit én általában kerülök, mert nem kell nekem újév, ha valamin változtatni szeretnék. Azon viszont elgondolkodtam, hogy mennyi időt is töltök felesleges információk befogadásával, aztán azzal, hogy megpróbálom őket elfelejteni, és mennyi olvasással és írással, egyéb hasznos dolgokkal tölthetném az időmet helyette.
RENGETEG időt töltök értelmetlenséggel, és ezen mindenképpen szeretnék változtatni. Még nem tudom, hogyan, mert fogadkozni könnyű, de amikor csak egy percre ülök le a net elé, akkor is könnyen elsurran egy teljes óra kattintgatással és görgetéssel érdemi tartalom nélkül, úgyhogy veszélyes egy hely ez, én mondom.
BÚÉK mindenkinek, és hajrá, valósítsátok meg az idei terveiteket!
Kiborg: kibernetikus organizmus, ember és gépi eszközök összekapcsolása, élő és nem élő együttműködése. Igazi sci-fi téma, de mi a helyzet a valósággal? Hol vannak a kibogok? 
Valahol ijesztő, hogy az eredeti regényt több, mint tíz évvel ezelőtt írtam, nehéz is volt az átdolgozáskor visszamerülnöm a mélyére, csak a rosszat láttam benne, de végül sikerült megbarátkoznunk. Szerencsére sok kritika és sok száz Moly.hu értékelés segített abban, hogy azokat a részeket, amelyeket esetleg kevésbé kedveltetek, most jó alaposan átdolgozzam. Mennyivel egyszerűbb úgy javítani, átnézni, átszerkeszteni egy regényszöveget, hogy rengeteg kedves olvasó segített benne akarva-akaratlanul.
A 2017 végén megjelent Xeno című regényem kapcsán összeszedtem néhány háttérinfót. Valójában hónapok óta tervezgetem már ezt a néhány blogbejegyzést, de csak most jutottam el odáig, hogy végre meg is szülessenek. Jobb későn, mint soha.:) 
Az év első két hónapja regényírás helyett novellázással telt.
Hétvégén jön az Oscar-díj, és mivel a napokban megnéztük A víz érintését, a fő kategória kilenc jelöltből jelenleg hat filmet láttam (hátra van még az Én, Tonya, meg A négyzet a közeljövőben). Szóval, ez most nem esélylatolgatás lesz, csak arról néhány gondolat, hogy számomra a látottak közül melyik film mit adott. 
A Spekulatív Zóna sci-fi, fantasy oldalon új cikksorozat indul, várhatóan kétheti rendszerességgel egy-egy, a fantasztikum hazai világában ismert szerző, szerkesztő, fordító, blogger, stb. mesél mesél öt, számára fontos fantasztikus regényről vagy képregényről, illetve egy, számára szintén fontos nem fantasztikus regényről.
