Megnéztem a Star Trek Discovery második évadjának nyitóepizódját, íme az első benyomásaim az új évadról.
Ugyanis a sorozatvilágban azóta elterjedt egy olyan profizmus és igényesség, amelynek köszönhetően manapság jobbnál jobb sorozatok közül lehet válogatni. A korábbi Star Trekek ráadásul csúnyán öregedtek, az a stílus, tempó, dialógusok, megoldások mai szemmel már nem igazán működnek, így nagyon reméltem, hogy a Discovery is képes lesz megújulni.
Az első néhány rész kifejezetten tetszett, a koncepció és a főbb karakterek működtek, a bukott és traumákkal terhelt Michael Burnham, mint főhősnő kifejezetten újfajta, friss lendületet adott, nem beszélve a kísérleti spórameghajtásban rejlő lehetőségekről, ami egyben az egyik legizgalmasabb Trek-csillaghajóvá emelte a Discoveryt.
Utána viszont több, középszerű töltelékepizód úgy elvette a kedvemet, hogy hét rész után abbahagytam a sorozatot, és csak vagy fél évvel később vettem rá magam, hogy folytassam. Ekkor azonban elindult egy érdekes, átívelő történetszál, ami végre berántott, és nagyon tetszett, hogy a főbb karakterek mindegyike: Michael Burnham, Saru, Gabriel Lorca kapitány és Ash Tyler is mentálisan sérült, személyes drámákkal terhelt személyiség.
Az évad lezárása ugyan kicsit ügyetlen volt, de aztán a végén még egy ravasz húzással bedobták a végére az Enterprise-t Pike kapitánnyal, így összességében inkább elégedett voltam az első évaddal.
Tegnap pedig megérkezett a második évad első epizódja...
És az első rész után most felemás érzéseim vannak.
Bevallom, az első évad második fele alapján ennél azért jobbra számítottam. Lehet, hogy egy dupla epizód jobban irányba tudta volna tenni az évadkezdést, mert alig derült ki valami a vélhetően fontos főrejtélyből, inkább tűnt ez egy évközi epizódnak, mint egy évadnyitónak, amelynek az a célja, hogy felkeltse az érdeklődést.
Bevallom, az első évad második fele alapján ennél azért jobbra számítottam. Lehet, hogy egy dupla epizód jobban irányba tudta volna tenni az évadkezdést, mert alig derült ki valami a vélhetően fontos főrejtélyből, inkább tűnt ez egy évközi epizódnak, mint egy évadnyitónak, amelynek az a célja, hogy felkeltse az érdeklődést.
Mint az előzetesekből kiderült, a USS Discovery találkozik az Entrerprise-al, és Christopher Pike kapitány azonnali hatállyal átveszi a parancsnokságot. A Föderáció szenzorai ugyanis hét, különös szignált észleltek, amelyek közül hat eltűnt, és a hetediket pedig a Discoverynek kell közelről azonnal megvizsgálnia. És az első részben ennél tovább nagyon nem jutunk, pedig ez kb. csak az első 5 perc történése.
Akadt eközben több zavaró átgondolatlanság is, kezdve ott, hogy négy magas rangú tiszt, köztük a kapitány repül be egy aszteroidamezőbe apró, életveszélyes kabinokban. Ne már! Pedig az első évadban tetszett, hogy ez a Csillagflotta végre tényleg egy félig-meddig komoly flottaszabályzat alapján működik.
Akadt eközben több zavaró átgondolatlanság is, kezdve ott, hogy négy magas rangú tiszt, köztük a kapitány repül be egy aszteroidamezőbe apró, életveszélyes kabinokban. Ne már! Pedig az első évadban tetszett, hogy ez a Csillagflotta végre tényleg egy félig-meddig komoly flottaszabályzat alapján működik.
Van, amit viszont kifejezetten jól csinált a nyitóepizód, ugyanis az első pillanattól fogva elkezdte építeni Spock és Michael Burnham testvéri viszonyát flashbackek és Spock apja, Sarek révén. Ezek a részek tényleg jók.
Eközben rengeteg a kikacsintás a régi Trekre, például a leghumorosabb az eltérő színű egyenruhákra vonatkozó, de még az Enterprise belseje is felvillan néhány pillanatra, és profin hozták össze a 60-as évek retródizájnját a mostanival, úgy, hogy felismerhető, de mégis modern legyen.
Sajnos a Discovery tisztjeit továbbra sem tudom hova tenni Sarun és Paul Stametsen kívül. Tilly aranyos, de sokszor rettenetesen idegesítő, a többieknek pedig a nevét sem tudtam eddig megjegyezni, de lehet, hogy ez nem is baj, mert a Discovery érezhetően másként kezeli a legénységet, nem akar mindenáron családias kapcsolatokat építeni, helyette a konfliktusokra és a rejtélyekre fókuszál.
Pike kapitány szerencsére izgalmas személyiségnek tűnik, meglátjuk, mit hoznak ki belőle, és mivel lehet tudni, hogy Philippa Georgiou, Burnham egykori mentora is visszatérő szereplő lesz, nem beszélve a fiatal Spockról, ezért a fő karakterek ügyében bizakodó vagyok.
Pike kapitány szerencsére izgalmas személyiségnek tűnik, meglátjuk, mit hoznak ki belőle, és mivel lehet tudni, hogy Philippa Georgiou, Burnham egykori mentora is visszatérő szereplő lesz, nem beszélve a fiatal Spockról, ezért a fő karakterek ügyében bizakodó vagyok.
A legnagyobb kérdés az, hogy mik ezek a vörös szignálok, az előzetesekben látott vörös angyalok, és mennyire lesz érdekes ez a központi rejtély. Erre viszont még csak nyomokban sem kaptam választ, helyette egy szerintem érdektelen mentőakcióval telt el az idő, valamint a valóban működő karakteralapozásokkal: Spock és Burnham kapcsolatában tényleg rengeteg a lehetőség.
Szerintem egy jó évadnyitó epizódba ennél szerintem jóval több minden kellett volna, de ennek ellenére még ez egy jobb évadkezdő epizód, mint az első évad első része volt. Sebaj, jövő héten jön a második rész, és talán kiderül, hogy merre is akar tartani ez az évad.
HANEM, itt egy UPDATE (2019.01.25-én), ugyanis megnéztem a második részt, ami a fenti aggodalmaimat egy szép, kövér zárójelbe tette.
A "New Eden" volt ugyanis a Discovery-sorozat eddigi legjobb epizódja, tökéletesen bemutatta az Elsődleges Irányelv korai változatának (General Order 1) morális dilemmáját egy érzelmileg is erős, jól felépített történettel, és közben az évadon átívelő szál is kezd egyre érdekesebbé válni.
Ráadásul most először sikerült megtalálni az egyensúlyt a modern Star Trek és a klasszikus Star Trek között, így ezúttal a régi szériák hangulatára és a mondanivalóra vágyó nézők sem panaszkodhatnak.
Olyan érzésem van, mintha most állt csak volna össze igazán a Discovery, és Christopher Pike kapitány most visszahozta a klasszikus Star-Trek flottakapitányok legjobb hagyományait, (amit ugyan én annyira nem hiányoltam, mert az első évadból Lorca is egy nagyon izgalmas karakter volt).
Persze, hülyeségek azért akadtak, pl. a spórahajtómű, amivel egyetlen pillanat alatt megtesznek 50 ezer fényévet, amelyet warp-meghajtással 150 évbe telne, vagy amit a bolygó orbitális gyűrűjéről leváló törmelékkel manőverezgetnek. Ja, és az epizód rendezője Jonathan Frakes, alias William Riker a TNG-ből.
Így most kicsit bizakodóbb vagyok, és remélem, hogy ezt a szintet tartani tudja a második évad.
UPDATE2 (2019.02.01-én): Hááát, a harmadik rész most meg egy jókora mélypont volt. Semmi főkusz, a rész ide-oda csapongott, mert egyszerre három szálat próbált előre lökögetni, így teljesen szétesett. A Spock körüli rejtély mellé sajnos megint megkaptam Tilly hallucinációit, na meg a klingonokat, de ez az első évad első felében sem működött igazán, most meg szerintem átment zs-kategóriába.
Elég felemás ez így egyelőre.
Szerintem egy jó évadnyitó epizódba ennél szerintem jóval több minden kellett volna, de ennek ellenére még ez egy jobb évadkezdő epizód, mint az első évad első része volt. Sebaj, jövő héten jön a második rész, és talán kiderül, hogy merre is akar tartani ez az évad.
HANEM, itt egy UPDATE (2019.01.25-én), ugyanis megnéztem a második részt, ami a fenti aggodalmaimat egy szép, kövér zárójelbe tette.
A "New Eden" volt ugyanis a Discovery-sorozat eddigi legjobb epizódja, tökéletesen bemutatta az Elsődleges Irányelv korai változatának (General Order 1) morális dilemmáját egy érzelmileg is erős, jól felépített történettel, és közben az évadon átívelő szál is kezd egyre érdekesebbé válni.
Ráadásul most először sikerült megtalálni az egyensúlyt a modern Star Trek és a klasszikus Star Trek között, így ezúttal a régi szériák hangulatára és a mondanivalóra vágyó nézők sem panaszkodhatnak.
Olyan érzésem van, mintha most állt csak volna össze igazán a Discovery, és Christopher Pike kapitány most visszahozta a klasszikus Star-Trek flottakapitányok legjobb hagyományait, (amit ugyan én annyira nem hiányoltam, mert az első évadból Lorca is egy nagyon izgalmas karakter volt).
Persze, hülyeségek azért akadtak, pl. a spórahajtómű, amivel egyetlen pillanat alatt megtesznek 50 ezer fényévet, amelyet warp-meghajtással 150 évbe telne, vagy amit a bolygó orbitális gyűrűjéről leváló törmelékkel manőverezgetnek. Ja, és az epizód rendezője Jonathan Frakes, alias William Riker a TNG-ből.
Így most kicsit bizakodóbb vagyok, és remélem, hogy ezt a szintet tartani tudja a második évad.
UPDATE2 (2019.02.01-én): Hááát, a harmadik rész most meg egy jókora mélypont volt. Semmi főkusz, a rész ide-oda csapongott, mert egyszerre három szálat próbált előre lökögetni, így teljesen szétesett. A Spock körüli rejtély mellé sajnos megint megkaptam Tilly hallucinációit, na meg a klingonokat, de ez az első évad első felében sem működött igazán, most meg szerintem átment zs-kategóriába.
Elég felemás ez így egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése