Battle Angel: Alita, avagy amit a mangáról tudni érdemes

Mindjárt bemutatják az Alita: Battle Angel, vagy Alita: A harc angyala című, James Cameron és Robert Rodriguez által fémjelzett mozifilmet, ami ha csak annyit ér el, hogy kicsit ráirányítja a figyelmet a film alapjául szolgáló science fiction mangára, aminek nagy rajongója vagyok, én már boldog leszek.

A Battle Angel Alitáról először valamikor a 2000-es évek elején hallottam, amikor James Cameron azt nyilatkozta, hogy évek óta mennyire szeretné megcsinálni a moziváltozatot. Fogalmam sem volt, mi ez, úgyhogy utánanéztem, és ja, valami japán manga, béna a címe is, jól van, lapozzunk.

(Ezt a hozzáállást most rendesen visszakapom, pont így reagálnak azok a képregény szerető barátaim, akiknek mostanában, nagy mangaszemekkel próbálom ajánlani.)

Az alábbiakban összeszedtem, röviden mit érdemes tudni a mangáról, na meg jövő héten bemutatásra kerülő filmadaptációról. Úgyhogy, ha érdekel, mi a csuda ez, egy kis rajongói ajánló következik.

Korábban többször lepattantam a mangák olvasásáról, pedig imádom a képregényeket. Végül tavaly a Battle Angel: Alita lett az a történet, ami aztán rendesen berántott a közepébe. (Itt egy ajánló az első kalandozásaimról.)

Az Alitára pont a közelgő moziváltozat kapcsán lettem kíváncsi, azóta már több, mint 4000 oldalon vagyok túl, és folyamatosan rendelgetem angolul a folytatásokat, mert addiktív és szórakoztató, még ha itt-ott hullámzó is.

1. Mi ez?

A Battle Angel: Alita Yukito Kishiro japán mangaművész alkotása (eredeti címe Gunnm). Ha esetleg nem egyértelmű, a manga a japán képregény megfelelője, hátulról előre és jobbról balra olvasható, némileg másfajta mesélési eszközökkel (pl. több panellel mondja el ugyanazt, erősen fókuszál a karakterek arcára, érzéseinek kifejezésére) rendelkező képregény, kicsiktől a felnőtteknek terjedő sztorik ezreivel.
A filmadaptáció alapjául is szolgáló klasszikus mangasorozat 1990-1995 között futott, kilenc 200 oldalas kötetben, egy megosztó befejezéssel. Ebből a  mozifilm az első 4 köteten fog alapulni.

A 2500-as évek közepén járunk, a Földön tengődő emberek a múltból nem sok mindent tudnak, mindössze annyi derül ki, hogy volt egy világégés, és régen benépesítettük már a Naprendszert is. A Scrapyard nevű szemét- és roncstelep városka felett ott lebeg Zalem, a gigantikus, égi város, ami egy űrliftről lóg alá, és időnként a felszínre szórja a hulladékát. Scrapyard nyomorgó lakói azért dolgoznak, hogy ellássák a zalemi elitet, eközben a fentről kiszórt szeméthalmukban turkálnak értékes cuccok iránt, és titokban Zalemről álmodoznak.

Daisuke Ido, a kiberdoktor és fejvadász (!) ebből a szemétből kukáz ki egy különös kiborg torzót, hazaviszi, és újraéleszti, és megajándékozza egy új, kibernetikus testtel. Ő Alita, az emlékeit vesztett kiborglány, aki aztán megpróbálja megfejteni, kicsoda ő, de közben kiderül, hogy makacs, mint egy öszvér, hatalmas szíve van, emellett pedig az ősi, marsi kiborg-harcművészet, a panzerkunst mestere, de fogalma sincs, hol tanulta.

Ezzel kezdődik a kaland, amelyben Alita a múltját és az indentitását keresi, és közben nagyon sok kiborgot, gonosz embert ver szét, hullanak a kibernetikus és nem kibernetikus végtagok és testrészek. Alita utazását meglepően komoly drámák övezik, melynek középpontjában Zalem, a titokzatos, lebegő város áll, ahonnan Alitát is valószínűleg kikukázták egykoron.

A világ nagyon érdekes, majdhogynem mindenki kibernetizált, az sem gond, ha félbevágnak, elég ha a fejed megvan, kapsz egy kiborg vázat, aztán hajrá. Emiatt cyberpunkként is szokták kategorizálni, és végül is, vannak benne kiborgok, sőt, meg néha punk kiborgok is, de minden másban inkább egy klasszikus science fictionszerűség.

Sok mindent fel tudnék róni a manga hibájának, például azt, hogy néha csapongó, sokszor el-elbillen B-filmes, sőt, trash irányba, főleg amikor a komoly, drámai események közepébe Kishiro sokszor bedob néhány oda nem illő, idegesítően karikatúraszerű, sikítozó mellékkaraktert (talán a fiatal olvasók miatt, nem tudom), akiket lapáttal ütnék agyon két oldal után, azonban szerencsére a történet, a karakterek, a rejtélyek és a feszültség viszont van annyira jó, hogy ezek ne zavarjanak túlságosan.

2. Mitől érdekes?

Alita karaktere miatt.

Alita a történet lelke: makacssága, jellemhibái, túlcsorduló érzései, az agressziója, na meg azzal az összetéveszthetetlen stílusa, legyen az a szájtartása, a pózer mozdulatai, a küzdeni akarása, az őszinte lelkesedése bármi iránt, igazán szerethető karakterré teszik.

Azonban nem csak ő, hanem az összes főbb karakter érdekes tud lenni, legyenek azok pozitív vagy negatív szereplők, mert még a legkegyetlenebb kiborg-mészáros főellenfélnél mögött is megbújik egy olyan háttértörténet, ami érthetővé teszi a személyiségét, és a szimpatikus szereplők is tele vannak súlyos defektekkel, amelyek helyenként sokkoló és meglepően tragikus eseményekhez vezetnek.

A világépítés miatt.

Az űrből lelógó, titokzatos Zalem nemcsak Alita és a barátai, hanem az én agyamat is megmozgatta. Ez a rejtély nagyon ügyesen húzza maga után az olvasót, tudni akartam, mi van fent, kik játszadoznak ilyen kegyetlen módon a földi emberekkel. Ez azonban csak egy rejtély a sok közül, mert elsőre ugyan nem látszik, de ez egy hatalmas sci-fi univerzum, ami nagyon okosan építkezve nyílik egyre nagyobbra.

A motorball aréna.

Amikor először megláttam a motorballt, azt gondoltam: ne, már! Szerintem a nyolcvanas években is ciki volt ez a rollersportos marhaság, hogy kerül ez ide?
Viszont ahogy elkezdtem olvasni, mindent visszavontam. Nekem eddig a motorball a manga csúcspontja, ez egy totálisan őrült, izgalmas, nagyszerűen megkomponált történetszál, tele feszültséggel, remek jelenetekkel. Nem hiszem, hogy a film ilyen mélységben vissza fogja tudni adni - mindenesetre már annak is örülök, hogy benne lesz.

A rajzok miatt.

Yukito Kishiro dinamikus rajzstílusa képes minden egyes panelen élővé és érzővé varázsolni Alitát, egyen éppen szomorú, boldog, dühös, vagy teljesen kiüresedett. A Last Orderben ráadásul minőségi ugrás történik, a rajzok itt már sokkal érettebbek, részletgazdagabbak, de az alapsorozatnál sem panaszkodtam.
Ráadásul az egész sorozat megcsinálja azt a bravúrt, amit olvasás közben valójában alig lehet észrevenni. Alita külsőre folyamatosan, de alig észrevehetően változik, tinilányból lassan felnőtt nővé érik. Ez a nagyon aprólékos átmenet akkor tűnik fel igazán, ha néhány ezer oldal után visszalapozunk a történet kezdetére. És lehetne még hosszan beszélni a fantasztikusan megkomponált akciójelenetekről, a különleges ellenfelekről is. Nem ez a legszebben megrajzolt manga a világon, de az biztos, hogy egyik legstílusosabb.

3. Hogyan érdemes elolvasni?

Magyarul jelenleg sajnos nem elérhető. Angol nyelven viszont nemrég jelent meg az alapsorozat 5 kötetes deluxe változata, gyönyörű, fényes lapokkal, nagy méretben, kemény kötésben: ez tartalmazza a teljes Battle Angel: Alitát. Ha csak a film alapjául szolgáló részek érdekelnek, akkor elvileg az első két kötetet érdemes beszerezni, de szerintem úgyis folytatni fogod.

Yukito Kishiro az alapsorozat vége felé sajnos komoly mentális problémákkal küzdött, így a végére kicsit szétesett a történet, és egy kurta-furcsa befejezéssel ért véget a sorozat. Szerencsére kilábalt a mélypontról, és öt évvel később elindult a folytatás, ehhez pedig készült egy normális befejezés is. Az 5. kötetben mindkettő megtalálható, elsőként a hivatalossá vált, utólag megírt, majd pedig érdekességként a régi lezárás - ami egyébként borzalmasan rossz.

A folytatás a jóval monumentálisabb, összeszedettebb, modernebb Alita: The Last order, amelyben Alita elhagyja a Földet.
Nekem eleinte nem tetszett ez az irány, érdekesebb dolgokra számítottam odafent, de aztán Yukito Kishiro némi egy helyben toporgás hirtelen kitárta a Naprendszer kapuit, bolygókat, frakciókat, űrállamokat sorakoztatott fel, és hirtelen egy gigantikus űropera lehetősége nyílt meg új, félelmetes ellenfelekkel. Eközben egyre több flashback bukkant fel Alita múltjából, a Marsról, ahol a kiképzése folyt. Aztán sajnos ezekről mind elfeledkezik, és a történet teljesen széthullik, Alitáról más karakterekre kezd fókuszálni, egymást követik az arénaharcok. Szóval, ez már nem az igazi sajnos.
Végül, jelenleg is fut az Alita: Mars Chronicle sorozat, amely évszázadokkal korábban játszódik, Alita gyerekkorában, de ezt még nem olvastam.

Ha az egész történetfolyamot ismerni akarod, akkor közel 7-8000 oldalnyi tömény sci-fi kaland vár rád. Én most valahol a Last Order közepén tartok. (Az alapsorozat kb. 1800 oldal, ez mangában nem sok, és van lezárása, ezt mindenképpen ajánlom.)

4. A moziváltozat:

Idehaza február 14-én érkezik, és a fentiek miatt idén én ezt a filmet várom a legjobban. Ettől még simán lehet, hogy ordas nagy anyagi bukta és rossz film lesz.
Az első reakciók elég vegyesek, a kritikusok egy része fanyalog (a Rottentomaoes 60% körül van jelenleg),  a film túlzsúfoltnak tűnik, az elővetítések közönsége viszont imádja. Sokan az idei év első anyagi buktáját várják a filmtől, és simán lehet, hogy ez is fog történni - mint általában a manga moziadaptációkkal, meg a semmiből érkező önálló filmek jelentős részével.

A filmet ugyan Robert Rodriguez rendezte, de az egész projekt mögött mégiscsak ott áll James Cameron, akiről sok mindent el lehet mondani, de mégis csak a Terminator 1 és 2 mellett a legjobb Alien-film, A bolygó neve halál rendezője, az utóbbi húsz évben pedig azzal tölti az idejét, hogy döbbenetes bevételi rekordokat felállító filmeket készít, mint a Titanic és az Avatar.

Cameron az Avatar után jött rá, hogy a trükktechnológia végre eljutott arra a szintre, hogy most már meg lehet filmesíteni a mangát, viszont közben az Avatar-folytatások miatt az Alitára végül nem maradt ideje, ezért átadta a rendezést Rodrigueznek.

De egy pillanatra se higgye senki, hogy ez nem egy Cameron-projekt. A jogok Cameronnál vannak, a forgatókönyvet részben Cameron írta, és egyértelmű a jelenléte, a hatása, rengeteg riportban ott van, nyilatkozik.

Az előzetesekből számomra az volt a legfontosabb üzenet, hogy Alita karakterét jól adaptálták, minden egyes jelenetben érezhető a mangából ismert komplexitása és stílusos kecsessége. Abban pedig eddig mindenki, aki már látta a filmet, egyetértett, hogy Alita a valaha készült legjobb CGI-karakter.

Ettől még a film hatalmas kockázat, hiszen egy átlag néző számára ismeretlen cím, a manga adaptációk mindig csúfosan elbuknak a mozikban, és itt van ez a gülüszemű CGI-lányka, miért van ekkora szeme, amúgy is, mi a f.sz ez a kiborgos baromság, gondolhatja az egyszeri néző. (Nem mondom, hogy ezzel a gülüszem koncepcióval egyetértek, de mivel a karakter egyik lényege az érzelemkifejezés, ezért látom, mit akar ezzel elérni Cameron, akinek az ötlete volt a nagy szem.)

Kíváncsi vagyok, mennyire fog ez így megtérülni, de sokkal jobban érdekel, hogy sikerült-e egy jó sci-fi filmet csinálniuk. Ráfér a mozivilágra némi vérfrissítés, új hősök, új történetek a sokadszor elmeséltek mellett.

Az Alita moziverziójában a mangaeredetit ismerve mindenesetre megvan erre a lehetőség.
Ha meg nem, akkor legalább olvassátok el a mangát. Ha jó lesz a film, akkor is.:)

UPDATE: közben láttam a filmet is, az SFmagra írtam róla ismertetőt.
"Az Alitában ott rejtőzött egy nagyon jó sci-fi film lehetősége, de végül inkább egy pilot-epizód lett, fantasztikus pillanatokkal és harmatos mélypontokkal, néha működő, néha meg elképesztően béna dialógokkal. Szeretem és gyűlölöm is egyszerre."

***

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a 

Melyik Hackett-regényt olvassam bejegyzést, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!