Az idő relatív, de nagyon gyorsan telik:
ugyanis ma 5 éve, 2014. április 8-án jelent meg 'Az időutazás napja' című regényem (és egy évre rá a folytatása/befejezése, Az időutazás tegnapja.
A regény röpke öt év alatt megélt két kiadást, ráadásul a második kiadás is már majdnem elfogyott, emiatt már csak itt-ott kapható, és nagyon sokan szerettétek a Beregi-család korokon és az időn kívül átívelő történetét.
A könyv révén lett egyik pillanatról a másikra irodalmi ügynököm az USA-ban, és már majdnem készen van belőle egy angol nyelvű filmforgatókönyv is, úgyhogy meglepően sok minden történt vele ez alatt az öt év alatt.
Pedig korábban úgy voltam vele, hogy engem aztán nem érdekel az időutazás, de aztán a kétszázmilliárd időutazó ötlete annyira intenzíven támadott le, hogy ha jól emlékszem, három napnyi lázas jegyzetelés után neki is ugrottam a regény első változata írásának. Emiatt az első változat elkészülte után újra kellett írni az egész regényt, és csak ekkor került bele az időutazás feltalálójának nézőpontja. Pont olyan furcsán, kaotikusan történt az egész, mint maga az időutazás.
A regény röpke öt év alatt megélt két kiadást, ráadásul a második kiadás is már majdnem elfogyott, emiatt már csak itt-ott kapható, és nagyon sokan szerettétek a Beregi-család korokon és az időn kívül átívelő történetét.
A könyv révén lett egyik pillanatról a másikra irodalmi ügynököm az USA-ban, és már majdnem készen van belőle egy angol nyelvű filmforgatókönyv is, úgyhogy meglepően sok minden történt vele ez alatt az öt év alatt.
Pedig korábban úgy voltam vele, hogy engem aztán nem érdekel az időutazás, de aztán a kétszázmilliárd időutazó ötlete annyira intenzíven támadott le, hogy ha jól emlékszem, három napnyi lázas jegyzetelés után neki is ugrottam a regény első változata írásának. Emiatt az első változat elkészülte után újra kellett írni az egész regényt, és csak ekkor került bele az időutazás feltalálójának nézőpontja. Pont olyan furcsán, kaotikusan történt az egész, mint maga az időutazás.
(Ha esetleg még nem ismered a regényt, itt egy beleolvasó, ami az első fejezetet tartalmazza.)
A regényben megpróbáltam logikai-gazdasági-társadalmi oldalról végiggondolni, hogy mi történne, ha létezne az időutazás, illetve annak egy elméleti formája.
Abból indultam ki, hogy a legtöbb időutazós történet egy zárt burokban játszódik, és nem foglalkozik a következményekkel. Valaki visszautazik az időben (múltba, jelenbe, mindegy), és vagy megváltoztatja azt, vagy nem, a legtöbbször két idősík, többnyire egy generáción belül, pedig ha valaki pl. 2050-ben létrehozza az első időgépet, akkor onnantól jövőben létezik a technológia, idővel egyre könnyebb hozzájutni, egyre kisebb, egyre fejlettebb lesz.
És ha egyszer nyilvánossá válik (márpedig nehéz a végtelenségig eltitkolni), akkor az időutazás logikája miatt valójában bármelyik időpillanatban az lesz. Nem néhány ember utazna, hanem mindenki. 2100-ból, 2200-ból, 5000-ből, 10000-ből és későbbről is bárhonnan érkezhetnének időutazók. Ez elképesztő mennyiségű embert jelentene, és valószínűleg hatalmas káoszhoz vezetne.
És ebben a káoszban indul Az időutazás napja cselekménye is.
Az időutazós történeteknél divatosak a grafikonok, amelyek az egyes idősíkokat próbálják ábrázolni, átláthatóvá tenni. A megjelenés környékén a poén és a szemléltetés kedvéért készítettem a regényhez egy saját időgrafikont, ami így néz ki:
Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja együtt, könyvcsomagként még kapható az Agave kiadó webboltjában.
***
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése