2019 volt az az év, amikor véget ért a Trónok harca, véget ért Star Wars, legalábbis eljutottunk a IX. epizódig, és lezárult a Marvel filmes univerzum egy korszaka Thanossal, az Endgame-ben.
Most azonban ezek egyikéről sem lesz szó, ellenben egy halom, általam kedvelt ismertebb vagy ismeretlen filmet, sorozatot, könyvet ajánlok 2019-ből.
Avagy ezek voltak a kedvenceim tavaly.:)
Kedvenc filmjeim 2019-ből:
Házassági történet
Ez az abszolút legjobb filmélményem tavalyról, néha szomorú, néha vidám, néha keserédes történet egy pár válásáról. Ha Adam Drivert és Scarlett Johanssont csak a Marvel és Star Wars-filmekből ismered, akkor tanulságos élmény, mert zseniálisak mindketten benne, és ne legyen kétsége senkinek, hogy az ilyen nagy franchise-okban ismertségért és pénzért mennek el szerepelni.(És ki lehet golyózni a Netflixet bárhonnan, lehet támadni a terjeszkedésüket, de azt érdemes nem elfelejteni, hogy nézőt a tartalom és a minőség érdekli.)
A kedvenc
A tavalyi Oscar-szezonos filmek többsége csalódás volt, kivéve a Kedvenc. Kosztümös film, udvari intrikákkal, és nagyon elegánsan egyensúlyozik a dráma és a keserédes humor határán. Szerethető, utálható karakterek, remek színészek.
Joker
Joker Christopher Nolan módra. Realisztikus, mocskos, beteg, ahogy már az előzetesekben is látszott. Joaquin Phoenix lubickolt a szerepben, és bár, néha kicsit erőltetett, és kilóg a forgatókönyv a filmből, de ettől még én ezeket a képregénysztorikat szeretem igazán, ahol lehántják azokat a rétegeket, amelyek igazán csak képregényben mutatnak jól.
Fomo - Megosztod, és uralkodsz
Gondolkoztam, hogy a Drakulics elvtárssal együtt említsem-e ezt a magyar filmes gyöngyszemet a Kádár-kor vámpírjairól, abszolút lökött és abszurd film benne pl. Kádár elvtárssal, a fény gyermekével.
Viszont a FOMO kicsivel számomra jobb film volt, és pláne fontosabb, azt gondolom, mindenkinek látnia kellene. Egy fiatalokból álló csapat youtube videó csatornára gyárt idétlen tartalmakat, bármilyen hülyeségbe beleheccelik egymást néhány lájkért. És végül egy házibuliban, az egyik srác pont ebből a "mi van, nem mered?" megfelelési kényszerből megerőszakol egy magatehetetlen lányt. Na, az ezt követő tanulságosan szomorú egyéni és társadalmi reakciókról szól a film.
Viszont a FOMO kicsivel számomra jobb film volt, és pláne fontosabb, azt gondolom, mindenkinek látnia kellene. Egy fiatalokból álló csapat youtube videó csatornára gyárt idétlen tartalmakat, bármilyen hülyeségbe beleheccelik egymást néhány lájkért. És végül egy házibuliban, az egyik srác pont ebből a "mi van, nem mered?" megfelelési kényszerből megerőszakol egy magatehetetlen lányt. Na, az ezt követő tanulságosan szomorú egyéni és társadalmi reakciókról szól a film.
A két pápa
Két ünnep között láttam, és ugyan kicsit talán idealisztikusnak tűnik, de mégis megkapóan közelebb hozza XVI. Benedeket és I. Ferencet, mint embereket, valamint kettőjük viszonyát.
Remek film, remek színészekkel.
Remek film, remek színészekkel.
Élősködők
A dél-koreai Bong Joon-ho agyament fekete komédiáját (vagy thriller? Nézőpont kérdése.) az év utolsó napjaiban láttam, így került fel a listára. Joon-ho rendezte az Okját és a Snowpiercert is, és ez szintén egy furcsa, kifacsart, helyenként nyomasztó, hátborzongató film egy szélhámos családról, akik beépülnek egy nagyon gazdag, de nagyon naiv család életébe. És a fordulatok és konfliktusok csak innen kezdődnek.
Kedvenc olvasmányaim:
Az írás ennyire soha nem tett parkolópályára olvasás szempontjából.
Egész évben vágyakozva néztem a gyarapodó könyvtárat, de hát regénybefejezés, aztán regényátírás, regényjavítás és regényjavítás, határidő 1, majd határidő 2, és jé, máris karácsony. Közben csak döcögve olvasgattam sajnos, és ami még szomorúbb, hogy a többségük nem is volt az igazi, még a kedvenc szerzőim egy része sem okozott igazán kiemelkedő olvasásélményt, és egy halom regény, amit nagyon szerettem volna elolvasni, átcsúszott 2020-ra.
Egész évben vágyakozva néztem a gyarapodó könyvtárat, de hát regénybefejezés, aztán regényátírás, regényjavítás és regényjavítás, határidő 1, majd határidő 2, és jé, máris karácsony. Közben csak döcögve olvasgattam sajnos, és ami még szomorúbb, hogy a többségük nem is volt az igazi, még a kedvenc szerzőim egy része sem okozott igazán kiemelkedő olvasásélményt, és egy halom regény, amit nagyon szerettem volna elolvasni, átcsúszott 2020-ra.
Ian McDonald: Luna - Ordashold (Luna 2.)
Ez a könyv nehezen adta magát, egyszerűen olyan részletes a világa, hogy az első kötetből például sem emberekre, sem apró kütyükre, helyszínekre sem emlékeztem már, és McDonald nem is segített, hogy beugorjanak.
Ennek ellenére amikor működött a történet, akkor magával ragadott, a prózája gyönyörű, és itt is kiemelnék két részt belőle.
Lucas Corta Földreszállását, ami maga a megtestesült szépirodalom, ilyet csak igazi science fiction író képes írni.
Lucasinho és Luna Corta menekülését, üldözését a Hold felszínén pedig Mark Watney A marsiból is megirigyelhetné, annyira feszes és drámai minden pillanata.
Ennek ellenére amikor működött a történet, akkor magával ragadott, a prózája gyönyörű, és itt is kiemelnék két részt belőle.
Lucas Corta Földreszállását, ami maga a megtestesült szépirodalom, ilyet csak igazi science fiction író képes írni.
Lucasinho és Luna Corta menekülését, üldözését a Hold felszínén pedig Mark Watney A marsiból is megirigyelhetné, annyira feszes és drámai minden pillanata.
Egyébként írtam róla hosszabban az SFmagra.
Naoki Urasawa: 20th Century boys (képregény/manga)
Urasawa zseni, év elején fejeztem be tőle a Monster című hiperintelligens sorozatgyilkosos thriller sorozatát, tulajdonképpen az is állhatna most itt (ahogy tavaly a Pluto című érző mesterséges intellgienciákról szóló sci-fi mangája is ott volt a TOP-olvasmányaim közt). 2019 év végén pedig elkezdtem eddigi talán főművét, a több mint 5000 oldalas 20th Century Boyst. Fantasztikus karakterek, akiket több évtizeden át követhetünk nyomon, álmodozó kiskoruktól kezdve, szövevényes, fordulatos, több idősíkban játszódó sci-fi thriller történet. Okos, intelligens, közben módszeresen kifacsarja az ember lelkét, majd újra összerakja, és közben folyamatosan orrba vág egy-egy akkora csavarral, mint a ház.
Nekem ez már most az elmúlt két évtized legjobb olvasmányélménye, pedig az elején nehezen adta magát, kellett egy kis idő, míg összeállt, és elindult a történet.
És eközben megjelent magyarul a teljes Locke and Key képregény és új kiadást kapott a Dűne is, amiket ha most olvasnék, szintén a listán lenne a helyük, mert nagy kedvenceim, így ezeket csak ajánlom.
Kedvenc sorozataim:
Idén remek címekbe futottam bele, többségük vagy minisorozat, vagy éppen valaminek az első évada. Persze, voltak nagy nevek, befejeződött a Trónok harca, imádtam baby Yodát a The Mandalorianban (de azért kicsit kevesebb alibi rész, több tartalom, és átgondoltabb sztori nem ártana legközelebb), szerettem is, meg nem is a Witchert, de mégsem ezek közül kerültek ki a 2019-es kedvenceim.
Év elején rögtön a semmiből jött a Netflixtől a Love+Death & Robots, és itt is köszönöm meg, hogy olyan science fiction írók, mint Alastair Reynolds, Peter F. Hamilton vagy John Scalzi történeteiből válogattak.
Itt írtam a kedvenc epizódjaimról, és eközben nagyon örülök, hogy a legszebben animált sztori, a The Secret War idehaza készült, a hosszú évek óta zseniális Digic Pictures jóvoltából.
Aztán jött a Csernobil nyomasztóan ismerős világa, pedig immunis vagyok a nyomasztó történetekre, de ez azért engem is rendesen maga alá gyűrt.
Erre pedig rátett egy lapáttal a Years and Years, amit remélem, mindenki látott, mert talán a legjobb sorozat idén. Mindössze 6 részben megmutatja, hova juthat a mai elcseszett világ, ha nem vigyázunk. Vagy már lehet, hogy késő? Ijesztően a bőröm alá kúszott, mert ijesztően valóságosan megtörténhet.
Watchmen 2019:
Damon Lindelof megcsinálta a lehetetlent, úgy folytatta a Watchment, hogy ha Alan Moore imidzse manapság nem abból állna, hogy minden, amit a képregényeihez bárki hozzátesz, az rossz, akkor szerintem ezzel még ő is elégedett lenne.
A Watchmen úgy mesél el egy teljesen más, de napjainkban fontos társadalmi problémát feszegető történetet, hogy közben legalább annyira összetett és rejtélyes, mint az eredeti, új és régi karaktereket egyaránt professzionálisan mutat be és mozgat, ráadásként megcsinálja azt, hogy három generációnyi maszkos igazságosztó közé rajzol fel egy briliáns ívet, olyan, az eredeti Watchmenből megmaradt rejtélyekre ad fantasztikus válaszokat. (Még akkor is, ha a végén Dr. Manhattan háttérsztorija kapcsán azért sűrűn ráncoltam a homlokom.)
The Boys
Ez a szuperhős sorozat nekem készült. Meg azoknak, akiknek csömörük van a közepes és gyakran önismétlő szuperhős történetekből. A The Boys Garth Ennis (a Preacher szerzője) képregényén alapuló sorozat, ahol a világ szuperhőseit a Vought nevű cég szerződteti, a hősökből médiasztárt csinál, és mérhetetlen mennyiségű pénzt zsebel be mindezért.
Miért jó? Mert szinte tökéletesen egyensúlyozik a dráma, a marháskodás, az abszurd fekete humor és mindfuck események között. Na, és mert ott van Homelander, aki a kedvenc szuperhős karakteremmé vált. Olyasmi ő, mint Superman gonosz kisöccse, szintén lézert lő a szeméből, repül, mosolyog, kedves, hősies. Tökéletes. Már amíg a reflektorok és a kamerák ráirányulnak, mert egyébként egy pszichopata, érzéketlen, önimádó majom, egy szupererővel rendelkező sérült, bomlott elme.
Euphoria
A sorozat, amely szerethetően tobzódik a mai fiatalok komplexusaiban, nyomorában, életút keresésében és drogmámorában. Ennél többet nem is érdemes mondani róla, nézzétek meg, 8 rész, néha lehúz, néha felemel, de nagyon jó.
Kedvenc videjójátékok:
Hát, ez számomra ritka gyenge év volt. Ugyan játszottam pár jó játékkal az idei kínálatból, de egyik sem okozott igazán hatalmas katarzist.
A legjobban talán a Days Gone tetszett minden bug és sutasága ellenére, ugyanis helyenként nagyon okosan volt megírva, és jól működött benne a felfedezés élménye és a zombihordák is.
Az év meglepetésjátéka pedig a Plague Tales volt, a 2/3-áig nagyon erős sztori, a vége kicsit ellaposodott, de ettől függetlenül szerethető történet és karakterek, na és rengeteg patkány.
Bónuszként megemlítem még a Death Strandinget és a Jedi: Fallen Ordert. A Death Stranding az utóbbi évek legegyedibb, leginnovatívabb videojátéka egy igazi weird WTF sztorival - de hosszú távon zavaró, hogy a sztorit belemondják a főszereplő Norman Reedus arcába, ez a fajta rettenetes sztorimesélés nekem nagyon sokat elvett az élményből.
A Jedi: Fallen Order egy jó és rossz értelemben old-school játék, néha nagyon hangulatos, néha nagyon repetitív, nálam hol működött, hol nem, hol érdekeltek a karakterkonfliktusok, hol nem, szóval, végre egy jó Star Wars játék, de azért nagyon felemás élmény, a végére már csak ásítoztam sajnos.
(A Sekiro és a Control idénre csúszott át, szerintem ez a kettő valószínűleg simán felkerülne a fentiek közé, de hát, idén nem volt annyi időm játszani.)
Részemről ennyi volt 2019, ha van kedvetek, írjátok meg ti is, ha láttatok, olvastatok valami érdekeset!
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése