Elsőként elnézést, amiért kicsit bulvárosan ezt a Dyson-gömbös címet választottam, de talán így a legegyszerűbb elhelyezni a február 28-án, 96 éves korában elhunyt Freeman Dysont, aki azonban ennél sokkal-sokkal fontosabb gondolkodója volt korunknak.
Freeman Dyson fizikus, matematikus, író, ismeretterjesztő, eszkatológus volt, egy briliáns elme, aki a jelen és a közeljövő problémáinál, lehetőségeinél mert jóval távolabbra kitekinteni. Elsősorban a kvantum-elektrodinamika, a fizika, a csillagászat és a nukleáris technika területén végzett munkájáról ismert, de foglalkozott klímaváltozással, az űrkutatással, nukleáris hadviseléssel is.
Kiskora óta imádta az űrutazást, amikor is találkozott kora híres sci-fi regényeivel, mint például Olaf Stapledon Star Makerével 1937-ből. (Ne feledjük, hogy Dyson 1923-ban született, ez akkor egy kortárs sci-fi regény volt).
Hosszú életes során számos díjat, elismerést kapott, de a Nobel-díj nincs köztük, saját megfogalmazása szerint ahhoz minimum tíz évet kellett volna eltöltenie egy adott, mély és fontos problémával, de ez sosem volt az ő stílusa. Nem is tudott volna ennyi mindennel foglalkozni másképp.
Biztos vagyok benne, hogy Dyson sokkal-sokkal ismertebb is lehetett volna, sőt, sokkal híresebbnek kellett volna lennie (lásd pl. Stephen Hawking), de gyanítom, hogy ez nem érdekelte túlságosan, igaz, azért így is sokan hallottak már róla.
„A következő ezer év legsúlyosabb konfliktusai valószínűleg a biológiai alapú háborúskodások lesznek, amelyek során az azzal kapcsolatos különböző nézetek csapnak össze, milyennek kell lenniük az emberi teremtményeknek.”
Kiskora óta imádta az űrutazást, amikor is találkozott kora híres sci-fi regényeivel, mint például Olaf Stapledon Star Makerével 1937-ből. (Ne feledjük, hogy Dyson 1923-ban született, ez akkor egy kortárs sci-fi regény volt).
Hosszú életes során számos díjat, elismerést kapott, de a Nobel-díj nincs köztük, saját megfogalmazása szerint ahhoz minimum tíz évet kellett volna eltöltenie egy adott, mély és fontos problémával, de ez sosem volt az ő stílusa. Nem is tudott volna ennyi mindennel foglalkozni másképp.Biztos vagyok benne, hogy Dyson sokkal-sokkal ismertebb is lehetett volna, sőt, sokkal híresebbnek kellett volna lennie (lásd pl. Stephen Hawking), de gyanítom, hogy ez nem érdekelte túlságosan, igaz, azért így is sokan hallottak már róla.
A Dyson-gömb elméleten túl én valamikor 2004-2005 körül találkoztam a nevével először, amikor A poszthumán döntést kezdtem írni, és e kapcsán rengeteg kozmológiai fejtegetést, gondolatébresztő cikket olvastam össze magyarul és angolul egyaránt. Mint például dr. Galántai Zoltán, a MEK-en összegyűjtött írásait a Nagyon távoli jövő címmel, amely rengeteg esszéjében hivatkozik Dysonra, számos gondolatát kifejtve.
És biztos vagyok benne, hogy a regényeim, az abban foglalt ötleteim nagyon-nagyon sokat köszönhetnek az ő fejtegetéseinek, elképzeléseinek, világlátásának. Emlékszem, hogy akkor szinte mindent elolvastam, megnéztem, amit ő írt, vagy ő beszélt, annyira érdekelt, ahogy a világról, a jövőről gondolkodott. Valószínűleg nem egy gondolat vissza is köszön az írásaimban, de felidézni részleteiben ezeket már nem nagyon tudom sajnos. Azonban nem csak engem, hanem rengeteg science fiction írót inspirált, akár a Dyson-gömb, vagy egyéb elképzelései által.
És biztos vagyok benne, hogy a regényeim, az abban foglalt ötleteim nagyon-nagyon sokat köszönhetnek az ő fejtegetéseinek, elképzeléseinek, világlátásának. Emlékszem, hogy akkor szinte mindent elolvastam, megnéztem, amit ő írt, vagy ő beszélt, annyira érdekelt, ahogy a világról, a jövőről gondolkodott. Valószínűleg nem egy gondolat vissza is köszön az írásaimban, de felidézni részleteiben ezeket már nem nagyon tudom sajnos. Azonban nem csak engem, hanem rengeteg science fiction írót inspirált, akár a Dyson-gömb, vagy egyéb elképzelései által.
Az Eldobható testek című, közelgő regényem (érkezik az idei Könyvhéten) mottója, regény előtti idézete is egy Dysontól származó gondolat, mert remekül kifejezi azt, amiről ez a történet szól (még ha az idézett szöveg folytatása másfajta irányba is kanyarodik):
„A következő ezer év legsúlyosabb konfliktusai valószínűleg a biológiai alapú háborúskodások lesznek, amelyek során az azzal kapcsolatos különböző nézetek csapnak össze, milyennek kell lenniük az emberi teremtményeknek.”
Mazsolázgatva a kutatásai, elméletei közül, íme néhány, elsősorban a science fictionhöz valamilyen módon való kötődés alapján:
- 1959-ben ő vázolta fel az aztán Dyson-gömb vagy széfra néven hivatkozott, amelyben egy kellően fejlett civilizáció a teljes csillaga energiakibocsátását felfoghatná, és hasznosíthatná, ha a csillag köré a lakhatási zónában egy gigantikus burkot, héjat épít, többek közt a többi bolygó anyagának felhasználásával. Ez egy légkörrel rendelkező burok, ami hatalmas, belakható felszínnel rendelkezik. Dyson elképzelése szerint nem feltétlenül kell zártnak és gömb alakúnak lennie. (Egy Dyson-gömb a Star Trek The Next Generations 6. évadának 4. részében is megjelenik.)
- Dyson örökkévaló intelligencia-koncepciója szerint egy intelligens, halhatatlan társadalom elkerülheti az univerzum hőhalálának kilátásait, ha a szubjektív időt a végtelenségig is meghosszabbítja, méghozzá véges energia felhasználásával.
- Egyik legutóbbi elképzelése 94 éves korából a Noé bárkája tojás. Ez az űrkolonizálás és az élet elterjesztésének egy rendkívül költséghatékony módszere, amely egy egész bolygó fajainak, mikrobáinak, növényeinek, állatainak összessége, egyetlen embrióban, amelyet úgy programoznak, hogy aztán egy egész bolygót be tudjon népesíteni.
- A Dyson-fa egy elképzelt, géntechnológiával módosított, speciális növény, amely képes üstökösök felszínén életben maradni. Ezek a növények atmoszférát hozhatnak létre az üstökös üreges tereiben (vagy akár maguk a növényekben is), a nap fényét felhasználva fotoszintetizálhatnak, ezáltal önfenntartó élőhelyekként funkcionálhatnának a külső naprendszerben.
A Dyson-fa néhány olyan fő törzsből állhatna, amely az üstökösmagból nő ki, az ágak és a lombkorona pedig összefonódva, egy gömb alakú struktúrát képezne, amely több tucat kilométer átmérőjű lehet. (Ilyenek szerepeltek Dan Simmons Hyperion-ciklusában is.)
Végezetül itt van egy TED-es előadása, magyar felirattal, 2003-ból.
Angol nyelven pedig egy felvétel, amelyen Neal Stephensonnal, A hét Éva vagy a Snow Crash és más híres science fiction regények írójával beszélget:
A bejegyzés szerzője:
MARKOVICS Botond
közgazdász, science fiction író (Brandon Hackett álnéven) az Agave kiadó szerzője, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
MARKOVICS Botond
közgazdász, science fiction író (Brandon Hackett álnéven) az Agave kiadó szerzője, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése