Érleltem egy kicsit a Star Trek: Picardról a teljes első évad alapján született benyomásaimat, úgyhogy némileg spoileres vélemény következik.
Az első részek után nagyon lelkes lettem, és ez tulajdonképpen kitartott a zseniális 7. részig, ahol Picard, Riker és Troi együtt szerepelt (már ezért az egy epizódért megérte egyébként megnézni az egész évadot), utána azonban sajnos rettentően nagyot csalódtam.
Innen ugyanis szerintem hatalmas mélyrepülésbe fordult az évad, még annak ellenére is, hogy a 8. részben a Borg kocka életre keltése egy elemi erejű, noha kicsit rövid jelenet volt.
Egy ilyen hatalmas, szerteágazó franchise-hoz készült új sorozatot nem szabad úgy nézni, hogy ugyanazt várjuk tőle, amit 30-50 éve nyújtott.
Ami régen működött, ma már nem fog. Nem, tényleg nem fog, a televíziózás, a sorozatkészítés és fogyasztás, eleve a világ dinamikája, de még a közhangulat, a jövőbe vetett hit is alapjaiban megváltozott.
Ezek miatt ez a Star Trek óhatatlanul sötétebb, mint a régiek, de csak a felszínen. Mert eközben egyáltalán nem felejti el Star Trek pozitivista üzenetét, és aki végignézte az évadot, erre maga is rájöhetett, mert szerintem ez az egész évad lényege, hogy a kezdeti traumákat követően végül visszatérjünk az eredeti pozitivizmushoz.
A konfliktus alapja a szintetikus életformák lázadása, majd kizárása a Föderációból, egy a világot alapjaiban felforgató esemény, ami egyúttal Jean-Luc Picard személyes drámájává is válik, de egyben a tökéletes és utópisztikus berendezkedésű Föderáció drámája is lesz.
Picard pedig, mint a "Föderáció lelkiismerete" megpróbálja helyrehozni ezt a hibát, és ez a premissza abszolút Trek-kompatibilis.
Nemrég visszanéztem egy halom TNG epizódot. Régebben nem tűnt fel, hogy a Föderáció ideái nem a flottában, hanem sokkal inkább az egyes kapitányokban testesültek meg, és ez gyakran a saját feletteseikkel, a legkevésbé sem humánus döntésekkel való szembeszállást jelentette.
És készítők pontosan erre építették fel Picard és a Csillagflotta viszonyát.
Nos, nem is az, amit sok helyen, rajongói kommentek között kritikaként olvastam, hogy túl pc, és nincs benne elég fehér férfi karakter.
Ugyanis a Star Trek ebben pláne mindig is progresszívan, a korát messze megelőzően gondolkodott, et Roddenberry eszméjének egyik alapja volt.
Már a TOS-ban, Uhura képében is egy afroamerikai női tisztet rakott a fedélzetre, ami hatalmas megrökönyödést váltott ki hajdanán, sőt, közte és Kirk között zajlott le az egyik első rasszok közi csók is a tv-történelemben. Ez akkor nagyon nagy szó és nagy botrány is volt
Aztán meg lehet nézni a Deep Space 9-ban a főbb karaktereket: Sisko, Odo, Kira, Bashir, Jadzia, Quark, Worf, chief O'Brien, stb. Egyedül O'Brien képviselte a fehér férfiakat.
A Voyagerben szintén: Janeway, Chakotay, Tuvok, Harry Kim, Torres, Paris, Neelix, Hétkilenced, stb
Zavaró volt?
Szerintem a kutyát nem érdekelte, mert nem ez számított, és ezek több, mint 25 éves sorozatok, amikor ez sokkal nagyobb kontrasztot jelentett, mint ma.
A TNG első évadát alig 20 évvel a TOS után ízekre szedték a rajongók, mert nem elég kalandos, nem Star Trek, szóval, nincs új a nap alatt. A Picardnak sem ez volt a fő problémája, hanem, hogy ez a történet így nem érdemelt ennyi részt, és a vége csapnivalóan gyenge lett. Ettől még azonban érdemes megnézni, mert továbbviszi az univerzumot, és remélem, a második évadra egy jóval erősebb sztorit raknak össze - vagy akár többet is, epizodikus formában.
Az én problémám az, hogy ahová az évad kifutott, és ahogyan az egész szintetikus konfliktust lezárták, az egy rettentően gagyi történetmesélési színvonallá korcsosult.
A kezdeti remek párbeszédek és jelenetek ismerős és ismeretlen karakterek között talán túl sokat ígértek, mert Picard kalandja egyre kuszábbá vált, és amikor megérkeztek a szintetikusok rejtett bolygójára, szinte minden, ami addig érdekes lehetőségeket ígért, elemeire esett szét, és ami még fájóbb, érdektelenné vált.
Kezdetben remekül építették fel Picard viszonyát a Csillagflottához, amely belekényszerítette a visszavonulásba, a romulánokhoz, akiken megpróbált segíteni, mégis csak a kudarcát látták, és a szintetikusokhoz, akikért felszólalt, de ezek a felvetett konfliktusok végül csak nyomokban lettek kihasználva.
Ott van például Elnor, az ifjú romulán "ninja", akivel Picardnak egyfajta apa-fiú kapcsolatát építették fel, viszont onnan, hogy csatlakozott a küldetéshez, konkrétan semmi érdemi szerep nem jutott. És ezzel nincs egyedül, a végére szerintem egy sor karakter és konfliktus értelmét vesztette a lezárás függvényében.
Pedig a karakterközpontú jelenetek önmagukban is kiválóak, mint Picard első epizódos interjúja, Raffi, az alkoholistává vált egykori flottatisztje és Picard megindító beszélgetése a sivatagban, vagy pl. Rios története arról, hogy miért hagyta ott a Csillagflottát, vagy az a rész, amikor Picard áttranszportál a Borg kockába és Hugh-val a borg létre emlékeznek vissza mind nagyon erős jelenetek, de a mellékkarakterek valahogy mégsem tudtak kellő mélységben belefolyni a főtörténetbe, nem váltak annak részévé.
Ráadásul úgy érzem, ez az erőteljes karakterfókusz sajnos a történet rovására ment, ugyanis egészében nézve ez egy igencsak karcsú történetecske volt, ehhez közel sem kellett volna 10 epizód.
Narek és Narissa, a romulán ügynökök szála az elejétől jóval haloványabban volt felépítve, mint a többi történetszál, de a végére valami egészen zs-kategóriás szintre zuhant, az értelmetlenül és agyatlanul megjelenő romulán flotta ügyetlen látszatfenyegetésével együtt, amire válaszul, az amúgy a családjával már évek óta kedélyes eléldegélő Riker a semmiből visszalép a Csillagflottába, és hirtelen megjelenik egy egész Föderációs hadiflottával. Üdv, Deus ex Machina!
(Egyébként tudja valaki, mi történt a romulán csávóval? Csak én maradtam le, vagy tényleg elfelejtették a végére?)
Aztán előjönnek még az Alastair Reynolds Jelenések tere című híres sci-fi regényéből, majd a Mass Effectből ismerős, a biológiai életet évezredek óta elpusztítani igyekvő csúnya szintetikus entitások - néhány percre, hogy aztán rögtön el is tűnjenek. Rettenetesen rossz megoldások.
Soji karakterét viszonylag szépen árnyalták, ez a sorozat valójában az ő fejlődéstörténete volt, de ettől még rettentően buta lett az egész befejezés.
Zavaróan buta.
Ami miatt én az érzelmesnek szánt finálét sem tudtam kellően értékelni.
Mindezektől függetlenül a Star Trek: Picardban rengeteg potenciál van, mert az ötlet és a koncepció működik, úgyhogy várom a második évadot, több és átgondoltabb történettel, hasonlóan jó karakterjelenetekkel, és milyen jó lenne, ha kitartana és fejlődne ez a világ még legalább száz részen át.
***
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése