Szeretnék néhány, számomra kedves szövegrészt bemutatni a science fiction irodalom ismert vagy kevésbé ismert művei közül. Ezek olyan részletek, amelyek önmagukban, a regényből kiragadva váltak emlékezetessé számomra olvasás közben - attól függetlenül, hogy az adott könyv végül tetszett vagy nem tetszett.
Lehet ez egy mély és emberi beszélgetés, egy szép, plasztikus leírás, vagy egy olyan jelenet, amelyet csak sci-fi író tud kitalálni, megírni. Különösen érdemes ezeket azoknak is elolvasni, akik esetleg úgy gondolják, hogy a sci-fi nem igazi irodalom.
7. Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman A hatalom című regényét 2018-ban olvastam (21. század kiadó, fordította: Borbély Judit Bernadett), és abban az évben ez volt az a könyv, ami abszolút a kedvencemmé vált. Nem hagyományos, klasszikus sci-fi, se technológia, se űrhajók és távoli jövő nincs benne, viszont egy nagyon érdekes, fantasztikus történet a nemi szerepek kifordításáról, de még sokkal inkább az emberi természet és a hatalom kapcsolatáról egy apokaliptikus világba helyezve.
Szerintem az a fajta könyv, ami érzékletesen, sőt, húsba vágóan megmutatja azt, hogy milyen berögzült és sok esetben normálisnak hitt hatalmi viszonyok lapulnak a társadalmunk mélyén, és miért nincs rendben sok klasszikus társadalmi szokás attól, hogy évezredek óta így működik.
Alderman a regényében egyszerűen csak annyit tesz, hogy kiforgatja a történelem során kialakult nemi viszonyokat, és megvizsgálja, hogy a társadalom, valamint a főbb szereplők, emberek hogyan reagálnak arra, hogy a nők világszerte felismerik: képesek érintéssel áramütésszerű fájdalmat okozni, sőt, akár gyilkolni is. Nem az a lényeg, hogy ez hogyan történik, régóta meglévő, szunnyadó képesség, vagy genetikai mutáció, nem számít. Ami fontos, az ennek a látszólag apró képességnek az emberi társadalomra gyakorolt hatása.
Mert az van bőven, hiszen ez egy olyan erő, ami dominancia lehetőségét adja, ugyanúgy, mint például a történelem kezdetétől a férfiak testi ereje. És ahány ember, ahány nő és ahány férfi, annyiféle reakció létezik erre az aprócska változásra. Ugyanis a hatalomvágy, a gonoszság, vagy az empátia, tolerancia nemtől független emberi tulajdonságok. És ez teszi igazán érdekessé, izgalmassá a könyvet, legyen az olvasó nő vagy férfi, mert bárki számára nagyon érdekes gondolatokkal szolgál, egészen a megrázó végkifejletig.
Ráadásnak ott van a regény kerettörténete, ami egy író és egy szerkesztő közötti levelezést mutat be, és ez önmagában is rávilágít a regény lényegére, azonban ennek felfedezését meghagyom mindenkinek. Rengeteg nagyon erős, emlékezetes jelenetre emlékszem a könyvből, viszont a legtöbb közülük túl sokat árul el, ezért a legelejéből hoztam ide egy részletet, ami általánosságban szól a hatalomról.
A hatalom formája mindig ugyanaz: egy fát formáz a gyökerétől a csúcsáig. Központi törzséről ágak hajtanak ki, és azokból is ágak sarjadznak, mind vékonyabb, tapogatózó, fokozatosan előretörekedő ujjak. A hatalom egy kifelé terjeszkedő élőlény kontúrját formázza, amely egyre messzebb és messzebb nyújtózik keskeny csápjaival.
Ez az óceán felé tartó folyók formája – az erecskékből patakok lesznek, a patakokból folyamok, a folyamokból áradatok, és gigászi erő gyülekezik össze, hogy még óriásibbá válva beleömöljön a tengerözönbe.
Formája a villámcsapásé. Az égbolton támadó villás hasadás mintát alkot az emberi bőr vagy a föld felszínén. Ugyanilyen mintázatok rajzolódnak ki, ha áramot vezetünk egy akriltömbbe. Mi áramkörök és kapcsolók szabályozott rendszerén terelgetjük az elektromosságot, ám az természete szerint élő alakot igyekszik ölteni, egy páfrányét vagy egy csupasz ágét. A középpont a becsapódás helye, onnét sugárzik kifelé a hatalom ereje.
Ugyanez a rajzolat mibennünk is megtalálható az idegek és erek belső fáinak formájában. A központi törzs és a leágazások hálózata. Jelek mennek az ujjhegyeinktől a gerincoszlopig és az agyig. Elektromosságot hordozunk. Bennünk éppen úgy mozog az energia, mint a természetben. Bizony mondom, gyermekeim, semmi sem történhet, ami ne volna összhangban a természet törvényével.
A hatalom az emberek között is csak így működhet. Az emberek falvakba tömörülnek, a falvakból városkák lesznek, a városkák térdet hajtanak a nagyvárosok előtt, a nagyvárosok az államok előtt. A rendeletek a centrumból haladnak a végek irányába. Az eredmények a végek felől haladnak a centrum felé. Szünettelen kommunikáció zajlik. Ahogy az óceánok nem maradhatnak fenn vízerek nélkül, és a fák törzse sem maradhat fenn a mellékrügyek nélkül, úgy a test koronája, az agy sem működhet idegvégződések nélkül. Úgy fent, mint lent. Ahogy a peremeken, úgy a magban.
Következésképpen kétféle útja van annak, hogy az emberi hatalom természete és felhasználása megváltozzék. Az egyik esetben a palotából indul ki egy parancsolat, ami kész tények elé állítja a népeket. Ám a másik, a szükségszerűbb eset az, hogy az ezer és ezer fénypontocskának mind egy-egy új üzenetet kell útjára indítania. Ha a nép változik, meginganak a palota falai.
Meg van írva: „Tenyerébe zárá a villámot, és vezérlé azt.”
A további Kedvenc sci-fi szövegrészekért kattints ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése