A valóságban azonban semmi ilyesmi nem történt. Sőt, az emberes űrutazások első 22 évében mindössze három nő járt az űrben: két szovjet és egy amerikai űrhajósnő (utóbbi ráadásul csak 1983-ban.)
Nézzük, hogyan is történt ez hajdanán. Tanulságos történet mindegyik.
A szovjetek az elsők
Egészen az 1969-es Holdraszállásig a szovjetek szinte mindenben lekörözték az USA-t, legyen az első űrobjektum pályára állítása (Szputnyik), az első ember az űrben, az első űrséta, első több emberes űrutazás. És az első űrhajósnő felküldése a világűrbe.
A küldetése célja eredetileg az lett volna, hogy a már az űrben keringő Vosztok-5-el egy kezdetleges űrrandevút hajtsanak végre, de ez meghiúsult, mert az automatán repülő Vosztok-6 emelkedő körpályára állt, ami majdnem végzetessé vált. Végül a földi irányításnak sikerült egy új landolási algoritmust küldenie, így kis nehézségekkel, de sikerült landolnia.
Tyereskovát többet nem is engedték fel az űrbe, ugyanis időközben két szovjet űrhajós hős, Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov is életét vesztette (utóbbi az első több emberes űrutazás egyik tagja, aki később a Szojuz-1-el lezuhanva halt meg), és a párt nem engedhette meg magának, hogy még több szovjet hős életét kockára tegye. Az újabb győzelemmel a Szovjetunió is megelégedett, így nem sokkal később meg is szüntették a szovjet női űrhajósprogramot.
Tyereskovát pedig Andrijan Grigorjevics Nyikolajevhez, a Vosztok–3 űrhajósához "férjhez adták" 1964-ben, akitől gyereke is született. Sok ellentétes sztori kering erről a házasságról, hogy a párt akarta elsősorban az űrhajós házaspárt, mindenesetre 1982-ben elváltak, pedig akkortájt ez még nagyon nem volt divat.
Újabb női űrhajós, Szvetlana Szavickaja csak Tyereskova után 19 évvel, 1982-ben jutott fel az űrbe. Szavickaja ejtőernyős világbajnok és berepülő pilóta volt, a MIG-21-essel pl. több világcsúcsot állított be, köztük a gyorsasági világrekord is a nevéhez fűződött.
Na, de hol vannak az amerikai űrhajósnők?
Nos, ez egy kevésbé elegánsan indult történet, amiről kevesebb szó is esik.
Az USA első űrhajósnője Geraldyn "Jerrie" Cobb volt, aki azonban végül soha nem jutott el a világűrbe.
Cobb annak a 13 nőnek volt az egyike, akiket először képeztek ki űrhajóssá a haditengerészet Mercury 13 programja keretében, és ő volt az első, aki teljesítette az összes tesztet (amely során pl. jeges vizet öntöttek a fülébe, hogy szédülést okozzanak, tűkkel bökdösték, vízbe és sötétségbe merítették alá az érzékszervi izolációs körülmények szimulálása érdekében). Cobb nemcsak megfelelt a teszteken, de számos teszten jobb eredményt ért el, mint a férfiak.
Tyereskova később nyíltan gúnyolta is az USA-t, hogy a nagy demokráciájukban nem engednek nőket az űrbe, Cobb pedig valójában asszisztál ehhez a szexizmushoz.
Geraldyn Cobb akkor került a legközelebb az űrutazáshoz, amikor egy űrkabinnal pózolt egy fotózás miatt (lásd a fotót jobbra), majd nem sokkal később otthagyta a programot. Évtizedeken át Dél-Amerikában dolgozott pilótaként: az Amazonas elszigetelt területeire szállított ellátmányt, gyógyszereket, és új repülési útvonalakat keresett, humanitárius tevékenységéért többek közt a brazil, kolumbiai, perui, ecuadori kormány is kitüntette. (1981-ben Nobel békedíjra is jelölték).
A világűr lehetősége aztán idősebb korában újra megkísértette, de csak hogy egy újabb pofont kapjon. Történt ugyanis, hogy John Glennt 1998-ban, 77 évesen ismét felküldték az űrbe, a NASA az űrutazás ás a súlytalanság idős szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta rajta. Ekkor több szervezet is kampányolni kezdett, hogy küldjék fel Geraldyn Cobbot is (ekkor 67 éves volt), mert érdemes lenne ugyanezt az idősödő női szervezet esetében is megvizsgálni, azonban a NASA ezt végül elutasította.
A For All Mankind sorozat nagyon sok tekintetben, legalább mozgóképes formában "igazságot szolgáltat" a női űrhajósoknak, pedig egyszerűen csak annyi történik, hogy politikai okból nem állítják le a női űrhajósképzést, és ezzel több, mint egy évtizeddel előbb jutnak el oda, ahová aztán a valóságban is, amikor már senki sem tesz különbséget női és férfi űrhajósok között. Így a sorozat egyik legmenőbb űrhajósa, a Geraldyn Cobb életén alapuló fiktív karakter, Molly Cobb, a leállított Mercury 13 tagja, aki azt követően, hogy a szovjetek egy űrhajósnőt küldenek a Holdra, újra esélyt kap a bizonyításra, és annak ellenére, hogy rengeteg lenézéssel, politikai kavarással szembesül, végül el is jut a Holdra.
Ride a Stanfordon doktorált fizikából, de profi teniszjátékosnak készült, amikor meglátta a NASA hirdetését, amelyben női fizikusokat kerestek. 8000 jelentkezőből választották ki a legjobb öt közé. Részt vett többek közt az űrrepülőgép robotkarjának kivitelezésében, majd 1989-ben fizikaprofesszor lett, később a Kalifornia Űrintézet igazgatója.
2012-ben hunyt el, és a gyászjelentésen Tam Elizabeth O'Shaughnessy neve állt, mint a gyászoló párja, akivel 27 éven át voltak együtt, de ezt sosem osztották meg mással a családjukon és a közeli barátaikon túl. Sally Ride úgy döntött, nem a melegjogokért fog harcolni, hanem a gyerekekért, ezért alapította meg többek közt a Sally Ride Science-t.
És a For All Mankind sorozat a maga csendes módján Sally Ride-ról is megemlékezik. A történet első női asztronautáinak egyike Molly Cobb mellett Ellen Waverly, aki a sorozatban az első küldetésparancsnok, majd a Jamestown holdbázis parancsnoka is lesz. Ellen a sorozatban szintén a saját neméhez vonzódik, de a 70-es években ezt számos banálisnak tűnő, de nagyon is létező üldöztetések miatt titkolnia kellett, ezért egy meleg férfikollégájával kötnek házasságot a látszat fenntartása miatt.
A For All Mankind ezekben a történetszálakban pont azt mutatja meg, ami aztán néhány évtizeddel később egyértelművé vált, hogy az űrkutatás, parancsnoki tiszti, pilótakvalitások nemtől függetlenek. Valahol felemelő, de egyben torokszorító is a sorozatbéli nők küzdelme az álmaikért egy olyan világban, ahol az a közvélekedés, hogy nincs helyük - de, mint Tyereskova, Sally Ride és a többiek példája mutatja, ez sosem volt igaz.
És hogy jelenleg holt tartanak a világűrt meghódító űrhajósnők?
- 2020 végéig 567 ember járt az űrben, közülük 65 nő és 502 férfi.
- Christina Koch és Jessica Meir asztronauták 2019 októberében, a Nemzetközi Űrállomáson végrehajtották az első csak nők részvételével zajló űrsétát.
A Nemzetközi Űrállomáson jelenleg (2021. március) 3 nő és 4 férfi dolgozik.
- A NASA 2024-2025 tájékán, az Artemis-program keretében visszatér a Holdra. A tervben szerepel egy Hold körüli űrállomás létrehozása is, újabb Holdraszállások, valamint egy állandó holdbázis helyének keresése is. A NASA közleménye szerint az első két, újra Holdra lépő űrhajósok egyike mindenképpen nő lesz.
***
MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
Ha érdekelnek hasonló, ismeretterjesztő jellegű blogbejegyzések, kattints ide:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése