A Netflix 2019-ben rukkolt elő a Love, Death + Robots sci-fi és fantasy animációs rövidfilmes antológia sorozatával, zömében ismert science fiction és fantasy írók novelláit dolgozták fel, profi és stílusos animációkkal.
Merész, izgalmas, egyedi koncepció volt, és az első évadról ezt írtam hajdanán: ez a legjobb dolog, ami a science fictionnel történt mostanában, bátor, kreatív, újszerű, és egyben egy szerelmes levél a fantasztikus irodalomhoz, valamint annak látványos demonstrációja, hogy miért éri meg sci-fit olvasni.
És most itt a második évad, ami - talán a Covid miatt is - egy rövidebb, mindössze 8 epizódos félévaddal, továbbra is több ismert fantasztikus író művei közül is válogatva, ezúttal többek közt John Scalzi, Paolo Bacigalupi, Harlan Ellison, Neal Asher, J. G. Ballard történetei is megelevenednek.
Az animációk továbbra is parádésak, még akkor is, ha ezúttal kevesebb animációs stúdióval dolgoztak, és bánatomra most nincs köztük a magyar Digic Pictures sem, akik pedig az első évad legprofibb animációját szállították. Viszont itt van a Blur Studio rögtön három filmmel, valamint a Unit Image, a másik két kedvencem, akik szintén hihetetlenül realisztikus animációkat gyártanak.
A második évad az elmesélt történetek terén nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint az előző. De inkább kevesebbet, és mivel már nincs meg az újdonság varázsa, így nem is szólt akkorát a koncepció. Az első évad nagyon vegyes volt, kiemelkedő, közepes és kifejezetten gyenge sztorik váltakoztak. Ezúttal is ez a helyzet, viszont nagyon hiányoltam az igazán emlékezetes, katarzist okozó epizódokat, amelyek miatt az első évad annyira emlékezetes maradt számomra. Persze, az is lehet, hogy a kevesebb epizódból arányaiban kevesebb is tudott kitűnni.
Azért három történet majdnem elérte az első évad legjobbjainak szintjét. Sajnos csak majdnem, mert egy kicsi mindig hiányzott pl. az első évados Zima Blue-ban bemutatott tökéletességéhez.
Az én TOP 3 epizódom a második évadból - sorrend nélkül:
Pop Squad, ami Hugo- és Nebula-díjas Paolo Bacigalupi novellája alapján készült, és az a Blur Studio készítette, amely az előző évadban pl. a Sonnie's Edge-t, és az animációs stílus is hasonló: realisztikus, de közben mégis van benne egyfajta, groteszk hatás. Halhatatlanok, büntetendő gyerekvállalás, remek vizuális világépítés és működő karakterek. Szóval, ez tényleg jó volt, még ha a vége leginkább csak oda lett kenve.
The Drowned Giant (J. G. Ballard novellája) | ismét Blur Sudio
Ez egy egészen költői és emberi történet egy partra sodort óriás teteméről. Az eredeti novellát J. G. Ballard írta, akinek több regényéből készült film is (A Nap birodalma, High Rise, Karambol). Az animáció tökéletes, és megmutatja, hogy nem kell feltétlenül lőni, robbantani, sőt, különösebb pörgésre, feszültségre sincs feltétlenül szükség, elég egy nyugtalanító alapszituáció, amit itt egy óriás férfi holtteste jelent. Rendkívül elegánsan mesél ez az epizód az emberi fajról. Talán ez tetszett ebből az évadból a legjobban. (A novella az egyik régi Galaktikában magyarul is olvasható.)
All Through the House (Joachim Heijndermans) | Blink Industries
Karácsony este, két kisgyerek, akik meg akarják lesni a Télapót, és nem gondoltam volna, hogy ez a kis epizód ennyire tetszeni fog. Rövidsége ellenére azonban meg tudott lepni, kifejezetten hangulatos és kedves horrormese. Utána is néztem az írójának, aki holland, és írás mellett grafikus, fogalmam sincs, hogy találtak rá.
És akkor nézzük a többi epizódot:
Automated Customer Service (John Scalzi novellája) | Atoll Studio:
John Scalzi hozta a formáját, sőt, szerintem ez a sztori jobban működik, mint az előző évadból bármelyik Scalzi-novella. Lökött, abszurd, de ugyanakkor rémisztő történet is egy elkényelmesedett világról, ahol a termék és az ügyfélszolgálat válik az igazi ellenséggé, az animáció pedig passzol a tartalomhoz.
Ice (Rich Larson története) | Passion Animation Studios:
Pár másodperc után felismertem, hogy ugyanaz az animációs cég, amelyik az első évadban a Zima Blue-t készítette, mert nagyon egyedi a stílusuk. Szerintem ez az epizód sokaknak nem fog tetszeni, nekem bejött a hangulata, azonban ettől még így is kevésnek éreztem. Rich Larson egyébként Gabo kiadó által megjelentetett, Jonathan Strahan féle év legjobbjai sci-fi, fantasy antológiák visszatérő szereplője, így több novellája is olvasható magyarul. Ez tudtommal nincs köztük.
Snow in the Desert (Neal Asher novellája) | Unit Image
A Unit Image az előző évadban Alastair Reynold Beyond Aquila Riftjét adaptálta, amely az egyik kedvencem volt abból az évadból, emiatt nagyok voltak az elvárásaim, és Neal Asher ráadásul Reynoldshoz hasonló, elborult űroperákban utazik. Ehhez képest ez egy gyönyörűen animált, de történetét tekintve harmatgyenge epizód volt. Oké, sokat lőttek, meg verekedtek benne, de valójában alig akadt eredeti momentuma. Kár érte.
The Tall Grass (Joe Lansdale sztorija) | Axis Animation
Egy vonat, ami megáll a semmi közepén, egy öltönyös úr, aki leszáll cigarettázni, majd a sínek melletti magas fűben mozgásra lesz figyelmes. Egyszerű történet horrorbeütéssel, de leginkább semmi különös, felejthető.
Megint egy gyönyörű, hiperrealisztikus animáció a Blur Studio-tól, űrcsata, egy lezuhant pilóta, mi kell még?
Hát minden, csak nem az, ami ezután történt, ez így egy kb. elmentek ti a fenébe kategória volt, komolyan, erre a sztorira ellőni ilyen minőségi animációt? Hiába Harlan Ellison írta. Bármi jobban érdekelt volna a világból, mint amiről végül szólt. (A novella elvileg valamelyik régi Galaktikában magyarul is olvasható.)
Én ezt a rövidebb évadot nem bántam, és arra számítottam, hogy egyúttal talán alaposabban válogatnak majd, de úgy érzem, nem egészen ez történt. Szerencsére ettől még arányaiban megmaradt az első évad színvonala, és az animáció továbbra is fantasztikus. Viszont az előző évaddal szemben itt a keményvonalasabb sci-fi epizódokkal nagyon mellényúltak, elsősorban Snow in the Desertre és a Live Hutchre gondolok.
A hírek szerint ez az évad mégiscsak egy fél évad, és jövőre jön a másik fele, ugyanakkor készül a harmadik évad is (és remélhetőleg visszatér a magyar Digic Pictures is). Úgyhogy ez így most megint egy szuper élmény volt a maga nemében. Viszont a kisördög nem hagy nyugodni, ezért azt még csak leírom, hogy ezt a sok, profi és tehetséges animációs stúdiót jobban is ki lehetne szolgálni, méltóbb, izgalmasabb alapanyagokkal. Kis erőfeszítéssel, gondosabb válogatással lehetne a Love, Death+Robots ennél még sokkal jobb is.
***
MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése