2021. NOVEMBER 5. 14:59
"Abban a pillanatban, amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Már megtörtént, éppen most történik, és még számtalanszor meg fog történni, ahányszor csak újra eljövök ide, azonban az első élmény marad a legemlékezetesebb.
Hoppá, ez most van!
Ez az első regényem, amelyet utolért az idő.
Nagyon gyorsan eltelt ez a hét év, amióta Az időutazás napja megjelent. Emlékszem, hogy mennyire hirtelen jött, intenzív ötlet volt, ami éppen olyan helyzetben kapott el, amikor a következő regény sztoriját kerestem.
Így történhetett meg, hogy néhány napi lázas jegyzetelés után annyira elkapott a lendület, hogy neki is ugrottam az írásnak. Ennek az lett a következménye, hogy az első draft végül végig csak Ádám nézőpontjában íródott meg, és csak amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy valami nagyon hiányzik, és így a felét újraírtam, és ekkor került bele az időutazás feltalálója, mint második nézőpont szereplő.
A dátum eredetileg 2031-ben lett volna, de aztán valamiért tíz évvel korábbra került a végleges verzióban amiatt, hogy a történet kezdeti világ nem sokban különbözött 2014-től, amikor a könyv megjelent.
És hogy miért november 5? Ez egy aprócska tisztelgés akart lenni a Vissza a jövőbe-filmek felé, mivel Dr. Emmett Brown 1955. november 5-én találta ki a fluxuskondenzátor ötletét, ami az 1985-ös időgép alapja lett.
(Ha esetleg még nem olvastad, itt egy beleolvasó.)
Az időutazás napja eleddig a legsikeresebbnek mondható regényem, elfogyott belőle két kiadás, és jelenleg nem nagyon kapható, csak e-könyvben vagy antikváriumban, szóval, úgy tűnik, Benneteket is izgatott a globális időutazás és a Földet ellepő sok milliárd időutazó gondolata. Az évek során belőle egy angol fordítás, egy azóta is a semmiben lebegő, New York-i irodalmi ügynöki szerződés és egy forgatókönyv is.
És írtam hozzá egy folytatást is, Az időutazás tegnapja címmel, amivel együtt lesz igazán kerek a történet. (Ez sajnos szintén alig kapható már.)
(Persze, a fogyási adatokban mért siker csak egy szám, és mindig relatív, sok köze nincs a minőséghez - és tavaly az Eldobható testek időarányosan nézve közben egyelőre át is vette tőle ezt a címet.)
A két kötetben megpróbáltam logikai-gazdasági-társadalmi oldalról végiggondolni, hogy mi történne, ha létezne gaz időutazás. Abból indultam ki, hogy a legtöbb időutazós történet egy zárt burokban játszódik, és nem foglalkozik a következményekkel. Valaki visszautazik az időben (múltba, jelenbe, mindegy), és vagy megváltoztatja azt, vagy nem, a legtöbbször két idősík, többnyire egy generáción belül.
Csakhogy, ha valaki pl. 2050-ben létrehozza az első időgépet, akkor onnantól jövőben létezik a technológia, idővel egyre könnyebb hozzájutni, egyre kisebb, egyre fejlettebb lesz. És ha egyszer nyilvánossá válik (márpedig nehéz a végtelenségig eltitkolni), akkor az időutazás logikája miatt valójában bármelyik időpillanatban az lesz. Nem néhány ember utazna, hanem mindenki, 2100-ból, 2200-ból, 5000-ből, 10000-ből és későbbről is bárhonnan érkezhetnének időutazók. Ez elképesztő mennyiségű embert jelentene, és valószínűleg hatalmas káoszhoz vezetne.
És ebben a káoszban, egyfajta temporális szingularitás pillanatában indul a regény cselekménye is.
Az időutazós történeteknél divatosak a grafikonok, amelyek az egyes idősíkokat próbálják ábrázolni, átláthatóvá tenni. A megjelenés környékén a poén és a szemléltetés kedvéért készítettem a regényhez egy saját időgrafikont, ami így nézett ki:
***
MARKOVICS BOTOND többszörös Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése