Az év végi személyes, írós poszt után ez itt a szokásos, éves összegző lista (itt az előző évi, 2020-as is).
Ugyan a mozivilág még mindig csak éledezik, a producerek rettegve figyelik a harmatos box office eredményeket (aztán év végén meg váratlanul jött egy Pókember 3), nekem még messze nem jött meg a kedvem az aktív moziba járáshoz. Cserébe viszont ismét rengeteg remek sorozatra bukkantunk, mert a streaming oldalak viszont öntik a sorozatokat. Sajnos eközben az írás és az új regény miatt sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, jobbnál jobb könyvek tornyosulnak a várólistámon, de azért így is akadtak a kezembe emlékezetes könyvek, képregények.
Szóval, jöjjön a mindenféle kedvenc lista, szokás szerint elsődlegesen a fantasztikumra koncentráltam, de messze nem minden esetben.
FANTASZTIKUS KÖNYVEK
(Moly.hu-s értékeléseimet a címekben linkeltem, ott hosszabban is írok több címről is.)
Hamiltontól a Nemzetközösség-duológia nagy kedvencem, az Üresség-trilógiát viszont nem igazán tudtam megkedvelni, szerintem az a fantasy szál, ami az egyes kötetek 2/3-ában terpeszkedik, nagyon halovány.
A Salvation-trilógia viszont minimum Pandóra csillaga szintűen lenyűgöző, ráadásul okosabb, takarékosabb, elegánsabb prózával és szereplőgárdával. 2204-ben járunk, az emberiség egy idegen invázióval néz szembe, amelyet egy vallásos szuper-civilizáció indít a "megváltásunkért." Az első kötet a Hyperionból (és a Canterburyí mesékből) ismert szerkezetet követi, öt szereplő meséli el a történetét egy közös utazás közben, amelyek kapcsolódnak egymáshoz, és számos fordulatot tartogatnak, nem beszélve a könyv végiről, ami alapjaiban rengetegi meg mindazt, amit addig gondoltam a történetről.
A második kötet tovább emeli a téteket, űrcsaták, idegenek, taktikák, káosz, horror váltja egymást, és egy olyan invázió, ami sokkal rosszabb, mintha csak lezúznák a Földet és az emberiséget. A 3. kötetet karácsony alatt akartam elolvasni, nem sikerült, mert elakadtam egy másik regénnyel, de hamarosan eljutok hozzá.
A magvető példázata nem a hi-tech jövőképe, idegen fajok, űrhajók és szuper technológiák miatt jó regény, nem is az újszerű ötletei miatt, hanem a fojtogató atmoszférája teszi igazán húsba vágóvá, a pusztuló, kegyetlen világ és a lehetőségekhez képest mégis pozitív, és emberségüket megőrizni próbáló hősei kontrasztja révén. Ez is egy olyan történet, mint pl. A szolgálólány meséje (1995), ami ma sokkal ijesztőbb jövőképnek érződik, látva a körülöttünk zajló folyamatokat, ahogy pl. az interneten egyre jobban visszaszorul értelmes kommunikáció, és két pillanat alatt esnek egymásnak emberek.
A Xavier világa sokak szerint az utóbbi évek legjobb szuperhős képregénye, nos, ehhez a lelkes táborhoz most én is csatlakozom. Ráadásul inkább science fiction ez, mint szuperhősös. Jonathan Hickman az egész X-men univerzumot gondolja újra az alapoktól, és indítja el egy új, friss irányba.
Ami igazán meglepett, hogy mennyire más dimenziókban mozog ez a történet, mint vártam, számos időugrással száz, ezer éveket is ugrál előre a távoli jövőbe, poszthumán civilizációkat, entitásokat villant fel, de közben mindvégig a mutánslét élhető jövőjét kutatja.
Naoki Urasawa: 20th Century Boys:
Ez a képregény a semmiből jött év vége felé, a Blade Runner 2049 mozi egyik forgatókönyvírójától, remek rajzokkal. És meglepően jó, mert tud újat hozzátenni a világhoz, közben profin idézi meg az 1982-es filmet, a főhős szárnyas fejvadásznő az első pillanattól érdekes karakter, emellett a hangulati részek, a párbeszédek is mind osztályon felüliek.
FILMEK
Még egy kört mindenkinek (Another Round, Druk)
A legtökéletesebb film, amit 2021-ben láttam. Négy, életközépi válsággal küzdő tanár egy kísérletbe kezd egy tanulmány alapján, amely szerint egy bizonyos, alacsony véralkoholszint % felszabadít, és boldoggá is tehet.
És ez a látszólag, vidám, szórakoztató kísérlet eleinte hihetetlenül sikeres, a főszereplő, Martin (Mads Mikkelsen) és kollégái újra élvezni kezdik a tanítást, mikrosikereket érnek el a családjukban, környezetükben. Csakhogy ez a film az alkoholizmusról szól, így óhatatlanul elindulnak lefelé a lejtőn. A film látszólag fanyar humorral kezeli az alkoholizmust, csakhogy ha a felszín mögé nézünk, akkor végtelenül depresszív. És pont emiatt csodálatos.
A film végén pedig van egy jelenet (vigyázat, ez közepes SPOILER, ha nem láttad, ugorj a következő filmre!), amikor az alkoholtól felszabaduló Martin egy euforikus táncjelenetben teljesen leveti a gátlásait. Hepiendnek tűnhet, de valójában pont ennek ellenkezője történik. Ez a tánc szerintem nem életigenlő, hanem egy depresszív bukástörténet szimbolikus csúcspontja. Martint ugyan felszabadítja az alkohol, ami látszólag boldoggá teszi, viszont a tánc végén nem véletlenül veti magát a vízbe (szakadékba), és lesz is vége a filmnek ebben a pillanatban. Ez egy kegyetlen, de tökéletes befejezés, így lesz kerek a film mondanivalója az alkoholizmus csapdájáról, hogy hogyan tesz függővé, majd pusztít el azzal, hogy látszólag felszabadít, és boldoggá tesz.
Margaret Atwood-dokumentumfilm (HBO)
Ha szeretitek Margaret Atwoodot (pl. A szolgálólány meséje), vagy csak érdekel a személyisége, ez egy nagyon érdekes és emberi dokumentumfilm róla, az életútjáról, gondolkodásáról, hitvallásáról az HBO-n. És mindemellett még az elbűvölő személyiségéből is kaptunk némi ízelítőt.
Összességben, számomra egy majdnem tökéletes adaptáció, az, amit a regény valóban megérdemel. És valójában teljesen mindegy, hogy a könyvet olvasva vagy anélkül nézed, mindenképpen nagyon egyedi, moziban ritkán látható élmény.
Közben ülepedett azért az élmény, és ez egy kicsit visszavett az első lelkesedésemből, mert pár dolog nagyon hiányzik így utólag a filmből. Olyan apró jelenetek, amelyek tovább mélyíthették volna a cselekményt és a szereplőket, plusz, hiába lenyűgözőek Villeneuve nagy terei, rájöttem, hogy hiányolom belőlük az életet, a holmikat, kacatokat, amitől a díszlet életre kel. De ez legyen a legnagyobb probléma. Várom a 2. részt! És hogy ki játssza Feydet és a Padisah császárt.
SOROZATOK:
Fantasztikus sorozatok:
A fantasztikus filmes listám általában nagyon rövid szokott lenni, sőt, sokszor üres halmaz, mert igazán kiemelkedő sorozatot szerintem évek óta nem láttam, a legtöbb cím minőségben nem tudja felvenni a versenyt a realista sorozatok mélységével. Idén azonban végre áttörés történt, több jó, és nem egy kiemelkedően jó fantasztikus sorozatba botlottam. Azt hozzáteszem, hogy több közülük már megy egy ideje, csak most daráltam le őket visszamenőleg, de akkor is.
Három abszolút kedvencet emelek most ki:
For All mankind (Apple tv)
Gyönyörű fényképezés, profi rendezés, hihetetlenül jó karakterek, emlékezetes jelenetek, és egy olyan alternatív 70-es évek, ahol a helyzet nem sokkal jobb, mint az igazi, de mégis egy csomó minden sokkal menőbb, és egy ici-picit reménykeltőbb, és ahol az űrfelfedezési álmok valóra válnak.
Aztán idén tavasszal jött a második évad, a 80-as évekkel, harmincfős holdbázisokkal, és váratlan karakterdrámákkal, ami a egy elképesztően drámai fináléban csúcsosodik ki. Idén talán jön a harmadik évad. Ha szereted a sci-fit, vétek kihagyni, de az első részeknél kell neki egy kis időt hagyni, hogy kibontoakozzon.
Hosszabban külön blogos ajánlóban!
A könyvsorozatot sajna félbehagytam, de a sorozatot is egyszer már elkaszáltam a 2. évad közepén, viszont amikor idén elkezdtem onnan folytatni, hirtelen úgy berántott, hogy nagyon gyorsan ledaráltam három és fél évadot. Imádom, hogy mennyire okos, realista és intelligens sci-fi sorozat, ráadásul eszméletlen és realisztikus űrjelenetekkel van tele.
A Naprendszeren belüli politikai és háborús kavarások, valamint egy kis csapat, akik az események közepébe csöppennek, amely egy titkos, idegen technológiai körül bonyolódik, és egyre jobban elmélyül. Valahogy így érdemes jövőben játszódó, űrhajós sci-fi sorozatot csinálni.
Hosszabban külön blogos ajánlóban!
Várj, ez nem egy League of Legends MOBA alapján készült animációs sorozat? De az, azonban akkor jársz a legjobban, ha azt sem tudod, mi az a LoL, csak elkezded nézni. Fantasy, karakterdráma és fantasztikus, már-már művészi animáció egyvelege. Csodálatos, váratlan, és néha ugyan klisés, de közben folyamatosan mozgásban van minden, változik a világ, a karakterek, egy pillanatra sincs megállás.
Hosszabban külön blogposztban!Mainstream sorozatok:
A legsúlyosabb minisorozatom idén, Ingmar Bergman klasszikus filmjének modern változata Oscar Isaackel és Jessica Chastainnal, akik talán sosem voltak még ennyire jók sehol.
Egy házasság öt életszakaszából mesél el egy-egy felvillanást, nagyon intim, nagyon nyers, nagyon őszinte és húsba vágó módon. Vigyázat, érzelmileg nagyon megterhelő történet, én legalábbis minden részt teljesen feszülten néztem végig, annyira durván vibrált a levegő a két főszereplő között.
The Morning Show (első évad):
2019-es (2021-ben jött a 2. évad), és sajnálom, hogy akkor nem láttam. Szerintem sokkal több visszhangot érdemelt volna (pedig kapott azért eleget, csak az Apple tv akkortájt indult, így ez a sorozat nem tudott rögtön eljutni szélesebb közönséghez).
Nagyon jól játszik a karakterekkel és a néző ítélőképességével is az utolsó percekig. Szerintem a legfontosabb sorozat, amit idén láttam, ráadásul iszonyatosan profi, és Reese Witherspoon és Jennifer Aniston, valamint Steve Carell is nagyon jó benne. (Persze, ott van még a méltatlanul alul foglalkoztatott Billy Crudup, akinek feltörekvő, kaotikus karaktere a kedvencem. Nagyon szórakoztató volt az egész showbizniszhez való cinikus hozzáállása. Van közben 2. évad is, ami kicsit más, behozza érintőlegesen a Covidot is, meg egy sor aktuális témát.
Halston
Bevallom, a Halston divatmárkáról nem is hallottam még, de ebből az öt részes sorozatból megértettem, miért. Ewan McGregor élete alakítását nyújtotta szerintem Halston, a homoszexuális, önpusztító és a tehetségét elherdáló divattervező művész megformálásával.
Író, vagy bármiben alkotó embereknek külön ajánlom, mert a lényege az alkotói létről, az önpusztítás veszélyeiről szól.
Succession (HBO, 3. évad)
Tavaly találtuk, tavaly is ott volt a listán, és minden évben ott lesz, amikor új évad érkezik. Az HBO sorozata az USA egy kitalált, hatalmas médiavállalatát irányító, diszfunkcionális családról szól, egy bántalmazó apával, négy sérült, már felnőtt gyerekkel, akik az apa helyébe szeretnének lépni.
Ez egy olyan sorozat, ahol minden karakter azonnali szekunder szégyenérzést okoz, szóval, mindenki totálisan el van b.szva benne. És pont ezért zseniális az egész a manipulatív kavarásokkal.
Sex Education (Netflix)
Szintén bármikor jön új rész, fent lesz a listán. Úgy, hogy mi nem igazán szeretjük a vígjátékokat.:) Nem is nézünk ilyen típusú filmeket, mert általában fárasztanak a poénok, és jobban élvezzük, ha agyontaposnak, kifacsarnak. Ettől függetlenül szoktunk kísérletezni, de mindig gyorsan elkaszálunk mindent. A Sex Education viszont más, ez a sorozat pont az, ami nekünk is működött, főleg mert mélyen azért okosan mesél sok egyébről is, és azért a felszín alatt rengeteg sérült, szerethető karakter próbál a kisvárosban boldogulni.
VIDEOJÁTÉKOK:
Na, ez az, ami most kimarad, merthogy az idén végigjátszott videojátékaim száma, zéró, nulla, semmi. Kicsit előkapartam az Uncharted 4 multiplayerét, mert ugyan nem szeretem a multiplayert, de ez az a fajta lökött, komolytalan cucc, ráadásul TPS, ami még engem is leköt. Aztán kicsit előszedtem a God of War III-at nosztalgiázni, de kb. ennyi. Ilyen ínséges időkre tartogattam direkt a Ghost of Tsushimát, amibe bele is kezdtem karácsonykor, de még messze a vége. Plusz jó játék, de részemről nem feltétlenül egy toplistára való. 2021-ben vár a Hades, a Disco Elysium, meg talán egy sor, nekem szóló új cím is.
TÁRSASJÁTÉKOK:
Az utóbbi években kiestünk az aktívabb társasjátékozásból. Régen nagy Trónok harca, Battlestar Galactica, Arkham, Scythe, meg nem tudom, mik lelkes fanjai voltunk. Azonban átalakultak az igényeink, én már nem szeretem annyira a sok órás, egymásnak feszülős, kalkulálós, túl sokat agyalós társasokat. Azért nem, mert hajlamosak vagyunk túl komolyan venni. (Ja, hát, szeretünk nyerni.) És ez mostanság egyre fárasztóbb, sokszor éreztem azt, hogy teljesen leszívta az agyamat egy-egy ilyen, végig kalkulálós, számolgatós parti. Márpedig egy társasozástól mostanság inkább kevésbé fárasztó szórakozást várok némi agyalással.
Közben az utóbbi években megjelent egy csomó olyan társasjáték, amelyek pont ebbe az irányba mozdultak el. Sokrétűek, taktikusak, de pont nem annyira, hogy kimerítővé váljanak, és adnak ugyan kihívást, de sokkal inkább játékélményt.
December környékén két ilyenbe botlottunk ismerősöknél, ami ebben a kategóriában nagyon bejött, mindkettőt meg is vettük, mert mindkettő 2-4 személy is játszható, így párosan és többen is tökéletesen működik.
Macskák szigete (Gémklub)
A macskamentős tetriszezősdi.
Mindez egy izgalmas kártyamechanikára épül, amelyekből tudunk kosarakat szerezni, amelyektől függ, hogy az adott körben mennyi macskát tudunk megmenteni, a hajóra szállítani, valamint extra küldetésfeladatokat gyűjthetünk be, amelyekért a végén további pontok járnak.
Ami miatt nekem nagyon tetszik, hogy alapvetően a küldetések és a véletlenszerűen megmenthető macskák tudják vezérelni az adott játékbeli stratégiát, így sokadik alkalommal is tud újat mutatni a társas, mert nincs bevett kezdés, taktika, módszerek, hanem mindig alkalmazkodni kell az aktuális lehetőségekhez, és ez így nagyon szórakoztató és kombinatív. Nagyon szép kivitelű, ötletes társas.
Erdőlakó állatos erőforrás menedzselős, lootolós, kártyás csoda. Gyönyörű a tábla, a látványelemként szolgáló elég nagy fa-díszlet, a kártyák, és a kis erőforrások (farönkök, gyanta, bogyó és kavicsok), szinte már ezzel levesz bárkit a lábáról, ezen felül egy nagyon klassz kártyamechanikára valamint egyszerű szabályrendszerre épülő, egészen kombinatív játék a kártyakombók számossága, valamint az erőforrások szűkössége miatt.
A játékosok három évszakban végzik a lépéseket, körönként egyet, de ezen túl addig maradnak az adott évszakban, amíg csak tudnak, vagy akarnak. Ez egyéni tempótól, lehetőségektől függ. Minden évszakban egyre jobban kinyílik a játék, ezért egyre több lesz az erőforrás, munkás állatka, akikkel akciókat lehet végezni. A Macskák szigetéhez képest a táposabb kártyák miatt nagyobb a szerencsefaktor, de ez egyáltalán nem zavaró, mert közben a játékmenet nagyon szórakoztató és egyedi a maga módján.
***
MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.
Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése