Ha visszagondolok 2021-re, akkor elsőként egy szó jut eszembe: munka.
Második éve, hogy a munkahelyemen krízisekből krízisekbe pottyanunk, idén is leginkább a Covid gazdasági következményei miatt, elszállt alapanyagárak miatti folyamatos káosz, majd ősszel a hírekből is hetekig ömlő AdBlue-pánik, amelynek a közepében ültem, számoltam, telefonáltam. Nagyon sokat.
Eközben valahogy mégis csak befejeztem a Felfalt kozmosz próbacímen futó új regény első, de inkább nulladik változatát, és az utolsó hónapokban nekiálltam helyrerázni a még nagyon nem partiképes szövegszörnyet.
Mindennek az volt az ára, hogy jóval kevesebbet tudtam pihenni, olvasni, kikapcsolódni, mint szerettem volna. Mert hát, az írás nem csak egy hobbi, hanem egyrészt a pihenés, kikapcsolódás, szabadidő ellensége, másrészt szintén kőkemény munka, még ha esetleg időnként nem is úgy gondolok rá. Általában esténként és hétvégenként is gyakran írok, ha bírok, de elvileg akkor kéne pihenni, feltöltődni, vagy mi. Ezt pedig hajlamos vagyok elfelejteni.
Eközben a pandémia közepén, még 2020-ban megjelent Eldobható testek élte a maga életét, és tavaly történt ezzel kapcsolatban egy csomó örömteli esemény: a regény megkapta a Zsoldos Péter-díjat, és annak közönségdíját is, majd az Avana Egyesület által gondozott Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége is az Év legjobb science fiction regényének választotta (a Qualityland című regénnyel közösen), valamint a kiírt közönségszavazáson is az első helyen végzett. Nem a díjaktól lesz jó vagy kevésbé jó egy regény, de ettől még nagyon örülök mindegyik elismerésnek.
Ha visszagondolok 2021-re, az jut még eszembe, hogy ugyan eléggé elfáradtam, de valahol azért mégis élveztem ezt az évet, és elégedett vagyok vele, még ha esetleg ezt inkább csak a pozitivista személyiségem mondatja. Újra volt könyves esemény, dedikálások, némi szociális élet is belefért, és azért mégiscsak van egy nyers regény-kéziratom. Egyedül a mentális pihenés hiányzik, de azt egyelőre nem látom, hogy mikor fog megtörténni.
És akkor itt van 2022. Ami hamarosan egy költözéssel fog indulni, amire már jónéhány hónapja készülünk. Nagyon nem vagyok az a költözős típus, az elmúlt két és félévtizedben végig ugyanott laktam, így kezdetben kicsit aggódtam, de most már inkább a "mikor költözünk már?" jár a fejemben. Amikor döntöttünk, akkor az már elég gyorsan történt, mert általában csak az elhatározás az, ami nehéz.
Na, és akkor a költözés mellett majd megpróbálom véglegesíteni az új regényt is. "Szép" tervnek tűnik így együtt.
De mi is ez a Felfalt kozmosz?
Valószínűleg a legnagyobb kihívást jelentő regény, amit eddig írtam. Ez nem erény, vagy büszkeség, csak egy szimpla tény, ami abból következik, hogy a történet kb. 150 évet ölel át több szereplő nézőpontjából, ami önmagában sokkal nehezebbé tette a megírását. Szerencsére nem kérette magát, így miután megtaláltam a történet hangját, dinamikáját, karaktereit, a lényege tulajdonképpen zökkenőmentesen, problémák nélkül állt össze. Ez talán azért lehet, mert az utóbbi időben kezdem jóval strukturáltabban látni a történeteimet, nem ugrom bele egy regénybe lendületből, és mindig tudom, mi lesz a vége.
Szeretem ezt az elnyújtott időkezelést, ahogy az egyes fejezetek között gyakran évek, évtizedek telnek el, ehhez hasonlót még sosem írtam korábban, de közben meg érdekes kihívás volt egy ilyen, időben elnyúló történetben megoldani a feszültség folyamatos fenntartását. Kihívás volt az is, hogy miként egyensúlyozzon a szöveg a karakterek személyes drámái, valamint a tudományosabb részek között, például hogyan menekül az érzelmi nyomor, a kilátástalanság és tragédiák elől egy szereplő a munka, a multiverzumok, kozmológia, fekete és fehér lyukak, relativitáselmélet vezérelte tudományos elméletei mélyére.
A Felfalt kozmosz másképp működik, mint a korábbi regényeim, lassabb, talán rejtélyesebb, személyesebb, karakterközpontúbb, tudományosabb. Megfér benne az univerzum természetének fikciós újraértelmezése, űrexpedíció egy idegen világba, kozmológiai fejtegetések, másfajta, weird fizikai törvények és sok-sok relativitáselmélet. Persze, mindez ugyanolyan szinten érthetően magyarázva, mint eddig, hiszen Einstein is megmondta, hogy amit nem tudsz röviden elmagyarázni, azt te sem érted igazán.
A regény három testvér apokaliptikus családtörténete is: a tudományos kutatóként, úgynevezett spekulátorként dolgozó Emily, bátyja, az űrhajós-felfedező Kaito, valamint a legfiatalabb, Diali, aki a tánc szerelmese, és mindhárman részesévé és fontos szereplőivé válnak az Univerzumunk haldoklása körül zajló eseményeknek. A történet 10,5 fényévnyire, az Epsilon Eridani csillag egyik bolygóján indul, de aztán javarészt a Földön, a Föld közelében játszódik (valamint olyan helyeken, amiről most még nem beszélek inkább). A jelenlegi változatában valahogy így kezdődik:
"Emily Schroeder még évtizedekkel később is élesen emlékezett az Univerzum haldoklásának elsőként észlelt pillanatára."
Eközben viszont tavaly elég sokat dolgoztam a két következő regényem sztoriján, karakterein. Igen, kettő regényén.:)
Ugyanis, amikor a Felfalt kozmosznál már csak meg kellett írni a jeleneteket, az agyamnak szüksége volt az ötletelős kreativitásra, ezért évek óta mindig párhuzamosan jegyzetelek más regényekhez. A Xeno vége felé már az Eldobható testeken gondolkodtam, ahogy az Eldobható testek vége felé pedig már a Felfalt kozmoszon. Így van rá esély, hogy ha tavasz-nyárig kész lesz a Felfalt kozmosz, és elrakom egy kicsit pihenni, még a nyáron el tudom kezdeni írni az utána következő sztorit, amin már lassan egy éve dolgozgatok. Ami megint kicsit más lesz.
Meglátjuk, hogy sikerül, tervnek mindenesetre jól hangzik.
Még egyszer BÚÉK mindenkinek, reméljük, a 2022 már felfelé ível, és a pandémiát is szép lassan magunk mögött hagyhatjuk.
A héten még érkezik egy top-lista mix visszatekintő is, sorozatok, filmek, könyvek, sőt, társasjátékos résszel is, mert egészen jó, új játékokra bukkantunk mostanában.
***
MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.
Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése