2023-as évértékelő

2023-ban a blogolást látványosan elhanyagoltam. Míg 3 éve, az Eldobható testek megjelenésének évében 33 (!) bejegyzés született, most, amikor szintén új könyv érkezett, mindössze 3. Persze, ez részben azért inkább azt jelenti, hogy a legtöbb poszt közvetlenül a Facebookra vagy az Instagramra került.

Úgyhogy legalább év elején megpróbálok kicsit belehúzni.

A tavalyi összegző szerint 2022-t a legrosszabb és legjobb évnek neveztem. Nos, 2023-at leginkább egy fárasztó, de rengeteg élménnyel és tanulással teli évnek éreztem. Meglepően sok minden tűnt már túl soknak, legyen az inger, információ, megoldandó probléma, menedzselendő feladat, sokszor éreztem azt, hogy már a határán vagyok annak, amit még be tudok fogadni, eközben túl sok mindent is akartam egyszerre csinálni, amiből az lett, hogy sokszor végül semmit nem csináltam.

Alapvetően jóval kevesebb időt tudtam írással tölteni, mint szerettem volna, és ennek elég prózai oka van: sokkal többet dolgoztam a főállásomban, ami sokszor teljesen legyalulta az agyamat, kreativitásomat. Hiába, új pozíció, új felelősség, folyamatosan új dolgok tanulása, megszórva néhány mini krízissel, ez így együtt nem volt egyszerű menet. Az írás, mint második állás/műszak ezt kicsit megsínylette, és gyakran emiatt csak szerettem volna írni, de agykapacitás híján ez inkább görcsös akarásba torkollott. Ebből pedig végül csak nyögés lett, meg elvesztegetett idő, ami alatt pl. pihenhettem is volna. Ezek miatt az év folyamán mentálisan nagyjából közepesen éreztem magam, na de a rendszeres futás mindig segített abban, hogy ezt a szintet legalább fenntartsam.;)

Szerencsére, ettől függetlenül egyáltalán nem éreztem eredménytelennek az évet, sőt!

Hiszen szeptemberben megjelent a Felfalt kozmosz, Emily, Kaito, Diali és a Szupraverzum története, na meg a szabad akaraté. Nagyon szeretem ezt a történetet, és nagyon örülök, hogy láthatóan a legtöbben szintén így vagytok vele.

Itt mindenféle kritika, interjú van összegyűjtve a könyvről, sőt, még egy beleolvasó is megfér, ha még gondolkozol, hogy érdemes-e belevágnod a történetbe.

Szerencsére a regény szövegének véglegesítése mellett azért jutott idő másra is.

Megjelent ugyanis két novellám is, amiket felkérésre írtam:

Az egyik angolul, a Continental Literary Magazine-ban, Out-of-my Body (Testemen kívül) címmel (fordította Austin Wagner), amelyben egy pár mesterséges anyaméhben vállal gyereket, és kerül emiatt konfliktusba a szülőkkel. Ezt majd egyszer szeretném magyarul is elérhetővé tenni, ha már a szerződés is engedi, mert mégis csak fura érzés, hogy ugyan magyarul írtam, de mégis csak angolul elérhető.


A másik pedig a Hévíz A.I. számában, ez pedig Mi dolga maradt címmel, és egy alternatív 90-es években játszódó történet Neumann Jánossal a főszerepben.

Ezen túl úgy terveztem, hogy év végére kész leszek a következő regény nyers kéziratával, de sajnos ez nem sikerült, pedig már nem járok annyira messze a végétől. Így ez 2024-re maradt.

Elindult a hírlevelem is, ami most már egészen jól és rendszeresen működik (holnap érkezik az idei első), és köszönöm, hogy ennyien feliratkoztatok, lassan közelít az 500-as mérföldkő, ami messze túlmutat azon, amit először gondoltam erről az egész hírlevél ötletről.

Feliratkozni itt tudtok rá.

Október végétől angolul is olvashatóvá, megvásárolhatóvá vált az Eldobható testek, avagy angolul Disposable Bodies, egyelőre három részben, e-könyvként az Amazon Kindle store-jában Austin Wagner kiváló fordításában.

Az első kötet:

https://www.amazon.com/gp/product/B0CLJ1S6FH

Ez pedig egyben a három:

https://www.amazon.com/dp/B0CLJ7L5W4

Bátran ajánljátok külföldi ismerőseiteknek, ha vannak, hogy ne csak egy egyszeri kísérlet maradjon, hanem jöhessen utána idővel akár a Xeno és a Felfalt kozmosz, meg korábbi regények fordítása is.

Év végén még rászabadultam a Threadsre, ami vicces, mert a Twitter/X kimaradt, most viszont ez valamiért egészen bejön, legalábbis viszonylag aktívan posztolgatok most oda.

Itt: https://www.threads.net/@markovicsbotond

Aztán nekem egy nagy élmény volt, hogy tavasz óta végre úja tudok normálisan olvasni, hála életem első szemüvegének.:) Pár éve tűnt fel először, hogy ha nem volt elég fény, küzdeni kezdtem a betűkkel. Sebaj, gondoltam, biztos csak túl apró betűket nyomtatott XY kiadó, hogy spóroljon az oldalszámon, és lámpa mellett már nem volt probléma a szöveg. Idővel aztán lett, már a kevés fény sem segített, és ha küzdeni kell, az elveszi a kedvet az olvasástól, így 2022-ben akaratlanul is ijesztően keveset olvastam.

Aztán amikor már társasjátékozás közben fontos kellékké vált az elemlámpa (kell a fókuszált extra fény, ugye) és a nagyító ("Minek nyomják ilyen apró betűkkel a szöveget? De ti hogy tudjátok egyébként ezeket elolvasni?"), és már a laptop monitorra is meresztettem a szemem, akkor azért rájöttem, hogy eljött a szemüveg ideje.

A nem túl meglepő csattanó, hogy szemüveggel ismét könnyedén olvasok, és milyen jó dolog úgy kézbe venni egy könyvet, hogy nem kell küzdeni a szavak, mondatok kibogarászásáért.

És hogy mi várható 2024-ben?

Valószínűleg lesz még néhány esemény és interjú a Felfalt kozmosz kapcsán, és biztos, hogy lesz egy új regénykéziratom is. Mást most óvatosságból nem is tervezek, de persze novellafelkérések mindig adódnak, szóval, talán egy-két novella is becsúszhat év közben.

Nem beszélve a rengeteg könyvről, amit szeretnék elolvasni idén (meg azok, amiket még nem is tudom, hogy el szeretnék olvasni.)

Nektek mindazt kívánom, amit szeretnétek 2024-ben elérni, magamnak pedig egy nyugalmasabb és kreatívabb évet, ahol több agyam és energiám marad írni. Most határozottan ez a legnagyobb vágyam erre az évre.

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - korábban Brandon Hackett írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász.

Legutóbbi regényei: Felfalt kozmoszEldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon, vagy a Threadsen is!

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Itt pedig egy kávéra is meghívhatsz, ha szereted a könyveimet.;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése