A XXIII. század: az emberiség diadalútja a csillagok közé, kolóniák négy rendszer lakható bolygóin. A technikai fejlődés töretlen; beépíthető implantok, planetáris net, kvantumchipekkel bõvített, sõt mesterséges tudatokkal ötvözött intellektusok – némelyek már többek őseiknél, poszthumánok.
A XXIII. század: az emberi kolóniák és az anyabolygó közti kulturális szakadékok mélyülnek. Az ötnapos földi háború hosszas civilizációs agóniába torkollik. A megalopoliszokban élők maradéka menekül; a kolóniák felé tartó űrhajók tucatjain milliók várják krioálomban egy új, jobb élet lehetőségét.A Tau-rendszer bolygóján élő Eliott és Nicole a bevándorlókat szállító hajók érkezésével olyan események közepébe csöppen, melyek az emberi faj jövőjét örökre megváltoztathatják. Úgy tűnik, az események mintázata mögül idegen intellektus néz vissza az őt fürkészőkre. Ám akár saját változó lényegével, akár valami más, soha nem tapasztalttal szembesül, az emberiség először találkozik egy másik értelemmel.
(Kiadó: 2007, Delta Vision Kft., ISBN: 9789639679368, Oldalszám: 406 oldal)
Update: 2012. júniustól ingyenes e-könyvként elérhető az átdolgozott kiadás Az ember könyve e-könyv mellékleteként. (Az új borító – lentebb látható. Az elektronikus kötet borítójának elkészítéséhez a z-design (www.zanimation.com), a Mithgariel (mithgariel-stock.deviantart.com) illetve Sirius-sdz (sirius-sdz.deviantart.com) ingyenesen közzétett forrásanyagai kerültek felhasználásra. Köszönet értük a készítőknek. Na és elsődlegesen Csigás Gábornak, aki mindezt varázsolta a felhasználásukkal.)
Kritikák, vélemények a regényről:
1. Galaktika: 2007/12, 213. szám. Ecce Posthomo címmel olvasható egy ismertető Bécsi József tollából. (nyomtatásban)
2. Rpg.hu – Oroszlány Balázs: „Volt egy területe a magyar scifinek, ahova érdekes módon nagyon kevesen merészkedtek el. Ez pedig a transzhumanizmus. Hogy mennyi ötlet rejlik benne, arra a legjobb szerepjátékos példa a Transhuman Space, az elmúlt évek legjobb scifi rpg-je. Csak az alapkönyvben több tucat scifi regényre elegendő ötletet gyűjtöttek össze. Első pillantásra a Poszthumán döntés rögtön egy lépéssel tovább megy. Szerencsére az első pillantásokkal, végig a regényben, vigyázni kell…”
3. Ekultúra: „Kíváncsian vettem kezembe Brandon Hackett A poszthumán döntés című könyvét, lévén régen fogyasztottam klasszikus science fictiont. A bevezető ígéretesnek mutatta a könyvet, és bár az általam várt nagy akciójelenetek elmaradtak, nem kellett csalódnom. A szerző világa átgondolt, a szereplői teljes életet élnek, szenvednek, rágódnak, belegabalyodnak a sors hálójába….”
4. Zona.hu – F. Tóth Benedek: „Különös ez a könyv. Különös, mert egybefog mindent, ami rólunk, emberekről szól, és mégis szétválaszt mindent, ami emberi. Egybefog, mert az emberiség alternatív jövőjének nem éppen vidám képét rajzolja meg, egy olyan világét, amely ráadásul nem is a Földön vár ránk, másrészt szétválaszt, mert rámutat arra a fontos különbségre, amely amúgy is megtalálható az ember és ember között: mindig is lesznek olyanok, akik különbözni akarnak másoktól.”
5. Librarian.blog.hu – Lőrinczy Judit: „Mostanában szokás, mondhatni divat arról beszélni, hogy bajban van a magyar sci-fi. Egyre kevesebb az olvasó, alapvetően gyengék a hazai szerzők tollából származó írások és színvonal, eredetiség tekintetében elmaradnak a külföldi kortársaktól. A hazai sci-fit csak egy módon lehet megmenteni: ha olyan jó regényeket adnak ki a kezük közül az írók és kiadók, mint A poszthumán döntés…”
6. rpg.hu – „szubjektív” ismertető – Szabó Sándor: „Megjelent Brandon Hackett (Markovics Botond) „A poszthumán döntés” c. regénye. Ez önmagában csak egy egyszerű könyvhír, bár egy egységnyi cikknek elmegy, kell hozzá egy borító és egy fülszöveg, esetleg egy részlet (bár azt uborkaszezonban jobb kicsit később, külön cikk formájában elsütni. Mivel viszont most nincs szándékomban ilyen objektív cikket összerakni, alább az olvasható, hogy miért is érdekes annyira a kezdőmondat, a lehető legszubjektívebb módon, úgyhogy akit ez zavar, ne mondja, hogy nem figyelmeztették.”
7. F. Tóth Benedek blogja: „Bizony mondom néked, Botond barátom, magam megyek a házad elé, ha a jövőben úgy döntenél, felhagysz az írással. Elolvastam a regényedet, A poszthumán döntést.Emlékszel, azt mondtam a Trombitásban, elárulom, mit sejtettem az elején, és hogy őszinte leszek, tartom hát a szavam: nem erre gondoltam. Fényezné talán sejtésemet, hogy hasonló járt a fejemben, a halálon túli lét számos mítosza és tapogatódzása, de nem erre számítottam – ahogyan Stallone mondaná az Oscar című vígjátékban: “Tudtam, tudtam, csak nem sejtettem!”
8. Sayed – Bukta Melinda blogja: „Bonyolult kémiai folyamatok átláthatatlan és kusza szövevényei, agy. Gondolkodom, tehát vagyok. Az agy teszi emberré az embert? Az agy hozza létre a tudatot, ahogy a tudomány hiszi vagy csak a tértől független tudat egyfajta kommunikációs eszköze, ahogy mondjuk a buddhisták hiszik? A kérdés jobban megérthető, ha úgy teszik fel, hogy a tévéképernyőn keresztül érkező adást a tévé csinálja, vagy sem? Tévé nélkül nem látjuk az adást (egyelőre), mint ahogy agyi működés nélkül a tudatunk sem képes kifejezésre jutni. De tudunk-e bánni az agyunkkal?”
9. Csupor Béla honlapja:„A hírek, amelyek az interneten terjedtek – és az információmorzsák, amelyeket személyesen is sikerült begyűjtenem! – igen felcsigázták az érdeklődésemet. Nem is csoda, hogy annyira vártam Brandon Hackett új regényének megjelenését, s az sem csoda, hogy – talán nem túlzást ezt állítani -, rajtam kívül jó páran voltak így ezzel széles-e hazában. Amikor aztán kézbe tudtam venni a regényt, alig tudtam letenni. No, itt akár abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést, de a Poszthumán döntés ettől sokkal többet érdemel.”
10. Hegedűs Ilona blogja: „Brandon Hackett A poszthumán döntés c. sci-fi regénye igazi csemege a hazai SF kedvelőknek. A szerző hosszú kihagyás után jelentkezett ezzel az új regénnyel, s most a korábbi Hackett könyvek tematikájával szakítva, teljesen új irányba indult el.Kivételes a könyv abból a szempontból is, hogy nem egy szabvány elképzelt tizenéves olvasóközönséget céloz meg, és nem elégszik meg a könnyed szórakoztatással. Van benne az is, pont ahogyan azt egy jó sci-fiben szeretem, de ugyanakkor el is gondolkodtat…”
11. Sümeghi Attila blogja: „Nem tudnám megmondani, melyik könyv tetszett jobban (mármint Isten gépei vagy Poszthumán döntés). Az elsőben az emberiség jövőjét nagyobb léptékben ismertük meg, grandiózusabb események követték egymást, a másodikban kisebb térben mozogtak a szereplők, de személyesebb konfliktusokba kerültek. Mindenesetre nálam csillagos ötös mindkettő, kérem a következőt!!!”
12. Antal József blogja: „Ezt a regényt hasonló várakozás előzte meg, mint László Zoltán Keringését. Tudtunk róla, ismertük a szerző szándékait és ambícióit a szöveggel kapcsolatban. A várakozás – legalábbis nálam – nem igazolódott be. Illetve beigazolódott: bizonyos tekintetben ezt vártam. A regény, annak ellenére, hogy magasan kiemelkedik az átlagból, lehetett volna sokkal jobb.”
13. Bala mondja blogja: „Megmondom (írom) őszintén, cyberpunk regényt vártam, de valami sokkal jobbat kaptam. Nem egyszerű róla írni, nem egyszerű olvasmány. Eleinte személyes, majd lokális (értsd: bolygószintű), majd globális (értsd: csillagközi) problémák gyűrűznek egymásba. Pont ahogy szeretem.”
14. librarian.blog.hu: „Mindenesetre egészen elgondolkodtam, mire a végére értem, úgy csuktam be a könyvet, hogy még jó ideig pihentettem a pocakomon és hanyatt fekve bámultam a plafont azon mélázva, hogy akkor most mi is az élet, meg a halál, meg hogy le lehet-e programozni az embert, honnantól számít emberinek a mesterséges intelligencia (sehonnan), meg ilyesmi. Ha úgy teszek le egy könyvet, hogy elgondolkodtatott egy csomó dologról, akkor érdemes volt elolvasni minden hibája ellenére. Ez nem felmentés persze, de így kiérdemelte, hogy ajánljam a kedves gyerekeknek.”
15. Mentolosmacska blogja: „Mivel a vizsgaidőszak közepén úgy döntöttem, hogy egy-két szabadnapot megengedek magamnak, napközben csak lógattam a lábam, vagy természetvédelemből vizsgáztam, esténként pedig A poszthumán döntést olvasgattam. Tegnap a végére értem a könyvnek. Mint olvasásélmény, az Isten gépei sokkal jobban tetszett, viszont mint mondanivaló és lehetséges jövőkép, ez fogott meg jobban.”
16. Asterdroid blogja: „A két főszereplő fejlődése érdekes és jól követhető. Tetszett annak az emberi drámának a megjelenítése, amit a K-vírussal való fertőzés okoz. Nem egyszerűen betegségről, hanem a halálos kór lelki megpróbáltatásokat okozó, majd végül a társadalom összeomlásához vezető hatásáról van szó. Engem még érdekelt volna a Tau társadalmának sorsa, ha már egyszer másként telik az idő a Gömbben, a megfigyelt fejlődésről és változásról szívesen olvastam volna. Szóval gondolatokat ébresztett bennem a könyv, felcsigázott, ami a jó regény egyik biztos jele.”
17. scifi könyvek blog – Zseni Lionel: “A regény technikai alkotásai az író ötletességéről, hatalmas fantáziájáról és képzelőerejéről árulkodnak. A könyvben mindenről magyarázatot kapunk. Megtudhatjuk, hogy pontosan mi célt szolgálnak, és hogyan működnek. A teljesség igénye nélkül, kezdve ugye a poszthumánokkal, akik mesterséges intelligenciával turbózzák föl tudatukat. Aztán ott van a kulancspisztoly, amivel átvehetjük az irányítást mások felett. Folytatva a schwarzschild-lyukkal, ami egy mesterséges fekete lyuk, egy tömegpusztító fegyver. Egészen a titokzatos Gretchen-fákig, amik létezéseinek körülményeit mindenki csak találgatni tudja. A magyar sci-fi irodalomban egyedülálló regény A poszthumán döntés, de világirodalmi szinten is éppúgy megállja a helyét.”
18. Új Galaxis 13. – Vásárhelyi Lajos (nyomtatásban)
19. Horváth Gyula blogja: „Poszthumán döntés nekem az újdonság erejével hatott, egyrészt maga a poszthumánság, mint jelenség miatt, másrészt a felgyorsult technikai fejlődés mutatta távlatok miatt. Ennek ellenére az emberek jelleme, pszichikuma vajmi keveset változott, mármint a “normális emberi lények” esetében. Kénytelen vagyok ezt elfogadni, mert sajnos ezt látom a történelem kezdete óta a mai napig. Jelesül, hogy az emeberek értelmi szintje, tárgyi tudása hatalmasat fejlődött, de érzelmi reakcióik, cselekedeteik motivációi viszont vajmi keveset.”
20. Sfszakosztaly.hu, S. Sárdi Margit: “A téma nagyon sok mély filozófiai kérdést vet föl az élet lényegéről, az emberségről, az emberi mivoltról, a lét céljáról, a vezetés és a tömegek kapcsolatáról, többségüket bátran és eredetien: elmondhatom, az elmúlt években kevés mű késztetett olyan mély további gondolkodásra, mint ez…”
21. fictionkult.hu: “A kirakós darabjai a helyükön, logikai buktatók nincsenek benne, képesek vagyunk együtt érezni a szereplőkkel. Az ötletek kidolgozottsága és a boncolgatott témák kiemelik A poszthumán döntést a kortárs magyar SF regények közül.”
22. A Romániai scifi társaság (www.srsff.ro) honlapján román nyelven (google translatorral magyarul is kihámozható):
23. Mertnet.net: “Komoly sci-fi irodalmi siker Markovics Botond regénye, A poszthumán döntés, amit Brandon Hackett művésznév alatt jelentetett meg.”
24. Katicabogárka könyvei blog: “A könyv tele van meglepetésekkel, Brandon Hackett ( alias Markovics Botond) igazán elismerésre méltót alkotott- már az előző könyve, az Isten gépei is nagyon- nagyon tetszett, és ez sem múlja alul. Külön érdem, hogy a női naplórészletek is nagyon hitelesek- ez nem lehet könnyű férfiaggyal, férfilélekkel. És nagyon, de nagyon jó, hogy itthon is vannak tehetséges sci-fi írók…”
http://katicabogarkakonyvei.blogspot.com/2010/07/poszthumanok-es-az-o-kis-celjaik.html
25. Shanara blogja: “…Ez volt az első könyvem amit Brandon Hackettől, azaz Markovics Botondtól olvastam, de biztosan nem az utolsó. Botond stílusa pedig határozottan bejött nekem. Kifejezetten élveztem a történetvezetését, az emberi lét fontosságának kihangsúlyozását, a felvetett etikai kérdéseket és egy nagyon is valós jövő bemutatását. Izgalmas, mozgalmas, ugyanakkor érzéseket sem nélkülöző, nagyon komoly témákat boncolgató és nagyon jól összerakott, átgondolt könyvet olvashattam. Tetszett. Határozottan…”
http://shanarablog.blogspot.com/2012/04/brandon-hackett-poszthuman-dontes.html
A poszthumán döntés - Eléggé utálom, ha egy scifi remekül indul, aztán a vége… Ez is: intelligens koncepciók rögtön az elején, ötletek, egy messzi jövőbeli világ az eseményeken keresztüli, érthető és szórakoztató leírása. Készülékek és jelenségek ecélból kreált nevei, amiket rögtön meg lehet érteni (pl. neuronapló, kriobölcső, fénytetoválás), átlátható hatalmi struktúrák, motivációk (a mieinkhez hasonlók)… jó. Aztán elkezdi ragozni. Újabb és újabb különböző lények kerülnek elő, eleinte csak emberek, akik egy messzi gyarmaton egy más (pl. sokkal gyorsabb technológiai) fejlődési irányt vettek fel, na jó. De amikor a telepaták is megjelennek (eleinte csak egy alig mérhető tp-hányadossal, de aztán egyre hatalmasabb képességekkel), ősi intelligenciák, amelyek vírusai megfertőzik egy egész bolygó lakossággát, hogy ne legyenek fogékonyak a telepátiára, mindezt manipulációs szándékkal: az emberiségre egy olyan jövőt akarnak rákényszeríteni, ami elől csak egyfajta digitalizációval lehet egy virtuális-realitás-szerűségbe menekülni… Aztán amikor még a lélekvándorlás is megjelenik, hogy az elhunyt anyák személyisége a lányaikban megjelenik, az már túl sok az ezotériából. Nem is tudom, talán oldalszámra fizették az írót? Ha a felénél abbahagyta volna valami jó poénnal, magasabb jobb scifi lenne.
VálaszTörlés