Ráakadtam egy lenyűgöző time-lapse videóra. Az univerzum (vélt, elméleti) életciklusát mutatja be mostantól az idők legvégéig. De tényleg a legvégéig. Ami sokkal-sokkal távolabb van, mint el tudod képzelni.
Ha van időd, szánd rá ezt a fél órát, és garantáltan eldobod tőle az agyad.
Na de mitől ilyen különleges ez a cucc? Hiszen tucatnyi ilyen ismeretterjesztő filmecske létezik. És ebben is jönnek egymás után a minőségi animációval bemutatott, ismerős események a pörgő évszám mellett: pl. mágneses pólus csere, a Voyager űrszonda egy másik csillag közelébe jut, harminc millió év múlva megszűnik a Szaturnusz gyűrűje, néhány milliárd év, és a Nap nóvává válik, a Föld elpusztul, még később pedig szép lassan kihuny az összes csillag, az univerzum kihűl.
Hurrá, tudjuk, vége.
De akkor mi ebben az érdekes?
Hát az, hogy ezen a ponton a fél órás videóból még négy perc sem telt el.