Új novella a Hévíz folyóiratban: Mi dolga maradt? címmel

Még mielőtt az új regény, a 'Felfalt kozmosz' megérkezne, előtte itt egy új novella:

A Hévíz folyóiratba, felkérésre írtam egy novellát az A.I. tematikájú számba, amely a napokban már meg is jelent.

A novella címe Mi dolga maradt?, a főszereplője pedig nem más, mint Neumann János. A történet egy olyan alternatív 1990-es években játszódik, amelyben Neumann nem halt meg tragikusan fiatalon, hanem tovább dolgozott, ötletelt, és a novella ennek az elképzelt következményeiről szól.

Neumann egy elképesztő elméjű zseni volt, akiről még Nobel-díjas pályatársai is csodálattal nyilatkoztak, és aki nyughatatlan kíváncsiságával időről időre újabb és újabb, egymástól teljesen eltérő tudományterületbe vetette bele magát, és. Ott volt például a Los Alamos-i atombomba kísérleteknél, foglalkozott játékelmélettel, gyakorlatilag lefektette a modern számítástechnika alapjait, de nagyon korai halála (54-évesen rákban halt meg) miatt szerintem nagyon-nagyon sokat veszített a modern tudomány.

Egy regényemben (Az időutazás tegnapja) már szerepeltettem őt, akkor Einsteinnel mellékszereplőként segítették az időutazás káoszának megakadályozását, most megpróbáltam elképzelni, hogy mi lett volna, ha hosszú élet adatik meg a számára.

A novellát még kora tavasszal írtam, és utána jöttem rá, hogy Neumann idén 120 éve született, és a Neumann Társaság - NJSZT  2023-at jubileumi évvé nyilvánította, így még extra aktualitása is van.

Itt a lapszám részletes tartalomjegyzéke: https://hevizfolyoirat.hu/folyoiratok/ai/

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Nők a világűrben

A For All Mankind című sorozat (itt írtam róla hosszabban) alternatív valóságában 1969-ben a szovjetek szálltak először a Holdra, emiatt tovább dübörgött a szovjet-amerikai űrverseny, ez pedig az USA kormányát olyan dolgokra is rákényszerítette, amit valójában annyira nem akartak: ilyen többek közt női asztronauták világűrbe küldése a 70-es években.

A valóságban azonban semmi ilyesmi nem történt. Sőt, az emberes űrutazások első 22 évében mindössze három nő járt az űrben: két szovjet és egy amerikai űrhajósnő (utóbbi ráadásul csak 1983-ban.)

Nézzük, hogyan is történt ez hajdanán. Tanulságos történet mindegyik.

Az első exobolygótól az idegen civilizációkig | Jövőjegyzetek

Ez itt a Jövőjegyzetek újabb része.

1995 októberben, a Nature magazinban megjelent egy cikk az 51 Pegasi csillag körül keringő Jupiterhez hasonló gázóriásról. A tanulmányt a Genfi egyetemen tanító Michel Mayor és doktorandusz hallgatója, Didier Queloz jegyezte, és ez volt az első bizonyítottan más naprendszerben felfedezett, úgynevezett exobolygó.

24 évvel később pedig az első exobolygó felfedezőinek ítélte oda a Svéd Tudományos Akadémia a 2019-es fizikai Nobel-díj egyik felét (a díj másik felét John Peebles kapta kozmológiai/elméleti fizikai eredményeiért).

Miért érdekes ez?

Induljunk egy kicsit messzebbről. A jelenlegi becslések szerint a galaxisunkban 100-400 milliárd csillag van.

Elképesztő utazás az Univerzum és az idő legvégéhez | Jövőjegyzetek

Ráakadtam egy lenyűgöző time-lapse videóra. Az univerzum (vélt, elméleti) életciklusát mutatja be mostantól az idők legvégéig. De tényleg a legvégéig. Ami sokkal-sokkal távolabb van, mint el tudod képzelni.

Ha van időd, szánd rá ezt a fél órát, és garantáltan eldobod tőle az agyad.

Na de mitől ilyen különleges ez a cucc? Hiszen tucatnyi ilyen ismeretterjesztő filmecske létezik. És ebben is jönnek egymás után a minőségi animációval bemutatott, ismerős események a pörgő évszám mellett: pl. mágneses pólus csere, a Voyager űrszonda egy másik csillag közelébe jut, harminc millió év múlva megszűnik a Szaturnusz gyűrűje, néhány milliárd év, és a Nap nóvává válik, a Föld elpusztul, még később pedig szép lassan kihuny az összes csillag, az univerzum kihűl.

Hurrá, tudjuk, vége.

De akkor mi ebben az érdekes?

Hát az, hogy ezen a ponton a fél órás videóból még négy perc sem telt el.

Látjuk-e életünkben a Betelgeuse óriáscsillag felrobbanását? | Jövőjegyzetek 8.

Szupernóva: a nagy tömegű csillagok élete végén bekövetkező hatalmas erejű robbanás.

A galaxisunkban 30-40 évente történik egy ilyen esemény, de vajon lesz-e alkalmunk megfigyelni ilyen szupernóva-robbanást a közeljövőben, és ha igen, mit fogunk látni, lesz-e bármilyen hatása a földi életre?

Az egyik legesélyesebb szupernóva-jelölt a Betelgeuse  nevű vörös szuperóriás csillag, a Nap után az éjszakai égbolt tizedik legfényesebb csillaga, tőlünk 548 fényévnyire található, átmérője a Nap 764-szerese, a tömege 16-19-szerese. A csillag 8-9 millió évnyire becsült életciklusa végén jár, és hatalmas tömegénél fogva szupernóvaként fog megsemmisülni.

Elhunyt Freeman Dyson, a Dyson-gömb atyja

Elsőként elnézést, amiért kicsit bulvárosan ezt a Dyson-gömbös címet választottam, de talán így a legegyszerűbb elhelyezni a február 28-án, 96 éves korában elhunyt Freeman Dysont, aki azonban ennél sokkal-sokkal fontosabb gondolkodója volt korunknak.

Freeman Dyson fizikus, matematikus, író, ismeretterjesztő, eszkatológus volt, egy briliáns elme, aki a jelen és a közeljövő problémáinál, lehetőségeinél mert jóval távolabbra kitekinteni. Elsősorban a kvantum-elektrodinamika, a fizika, a csillagászat és a nukleáris technika területén végzett munkájáról ismert, de foglalkozott klímaváltozással, az űrkutatással, nukleáris hadviseléssel is.
Kiskora óta imádta az űrutazást, amikor is találkozott kora híres sci-fi regényeivel, mint például Olaf Stapledon Star Makerével 1937-ből. (Ne feledjük, hogy Dyson 1923-ban született, ez akkor egy kortárs sci-fi regény volt).
Hosszú életes során számos díjat, elismerést kapott, de a Nobel-díj nincs köztük, saját megfogalmazása szerint ahhoz minimum tíz évet kellett volna eltöltenie egy adott, mély és fontos problémával, de ez sosem volt az ő stílusa. Nem is tudott volna ennyi mindennel foglalkozni másképp.

Isaac Asimov szerint ez vár ránk 2019-ben | Jövőjegyzetek 5.

Ez itt a Jövőjegyzetek 5. része.

1983 végén a Toronto Star magazin egyik szerkesztője felkérte Isaac Asimovot, a világ egyik legismertebb science fiction szerzőjét, hogy írja meg az újság számára, szerinte milyen lesz a jövő 35 év múlva, azaz milyen lesz 2019.

Az apropót az adta, hogy a világ éppen belépni készült az "orwelli évbe", 1984-be, az újság pedig egy cikksorozatot készített Goerge Orwellről és az 1984-ről. Orwell híres regénye pedig először 1949-ben jelent meg, pontosan 35 évvel korábban, így érdekes gondolatkísérletnek tűnt egy cikkben újabb 35 évre előretekinteni.

Asimov el is vállalta a felkérést, és három fő témában fejtette ki gondolatait 2019-ről...

Az első kiborgok | Jövőjegyzetek 4.

Kiborg: kibernetikus organizmus, ember és gépi eszközök összekapcsolása, élő és nem élő együttműködése. Igazi sci-fi téma, de mi a helyzet a valósággal? Hol vannak a kibogok? 
Néhányan már körülöttünk járnak.

A legismertebb kiborgok a mozifilmekből szivárogtak be a köztudatba: ilyen Darth Vader, a Robotzsaru, a Terminator T800-as modell, a Star Trek borgjai vagy szintén a Star Warsból Grievous tábornok. A science fiction regények közül ott van Dan Simmons Hyperionjában a Shrike, William Gibson Neurománcában Chase és Molly, és a sci-fi mangák közül a Ghost in the Shellben vagy a Battle Angel: Alitában is számos kiborg található, hogy csak néhány példát említsek.
Jelenleg még odébb van a cyberpunk/science fiction történetekből ismert világ, amikor tucatnyi implantátumot és chipeket hordunk a testünkben, vagy akár a szerveinket, végtagjainkat cseréljük sokkal hatékonyabb mesterséges végtagokra, szervekre akár praktikus okokból vagy csak divatból.

Viszont az első kiborgok már köztünk élnek.
Némelyikük csodabogárnak vagy pózernek tűnik, mások komoly tudósok, kutatómérnökök, és a legtöbben közülük kényszerből váltak kiborggá.

Nézzük, kik a legérdekesebb figurák (a teljesség igénye nélkül, természetesen)!

Hogyan olvasunk a jövőben? | Jövőjegyzetek 3.

A Jövőjegyzetek cikksorozatom legelső írása az olvasási szokások változásáról szólt, és ígértem a folytatást, úgyhogy a hosszabb nyári szünet után most időben kicsit messzebbre merészkedem.
Hogyan fogunk olvasni a jövőben, eltűnnek-e a papírkönyvek, milyenek lesznek a jövő könyvei és írói? Lesznek-e egyáltalán írók 100 év múlva?
Hova vezet a technológia, milyen hatást gyakorol az irodalomra, a regényekre, milyen formában maradhat fenn az olvasás, mint szórakozás? Hogyan fogunk történeteket befogadni évtizedek vagy évszázadok múlva?

Gyilkos robot, gyilkos MI | Jövőjegyzetek 2.

Merre tart a világ, mi minden várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? A Jövőjegyzetekben egy-egy témát, gondolatot, ötletet, elméletet járok körül, elsősorban az ember és a technológia viszonya szempontjából.

Egyre terjednek az "önvezető" autók, a hírekbe azonban jelenleg főként az általuk okozott balesetek révén kerülnek be.
Márciusban meghalt egy sofőr a Teslája vezetéssegítő funkciójának használata közben. Nemrég pedig egy hasonló technológiával felszerelt Uber taxi az éjszaka közepén teljes sebességgel, fékezés nélkül halálra gázolt egy biciklijét az úton keresztben áttoló gyalogost, miközben a sofőr a telefonját nyomkodta.

Hamarosan nemcsak az autóiparban, hanem az élet számos pontján fognak megjelenni a gépi intelligenciák, a robotok, amelyek különféle komplex műveleteket fognak végezni (pl. majd műtéteket hajtanak végre, veszélyes eszközöket kezelnek), és mindez számtalan olyan kérdést vet fel, amelyeknek megválaszolására jelenleg nem vagyunk felkészülve.

Ez a Jövőjegyzet arról a nagyon súlyos dilemmáról szól, hogy a nem ember által okozott halálesetekkor ki a felelős, és vajon hogyan dönti majd el egy mesterséges intelligencia, hogy ki legyen az áldozat.

Hogyan változtak az olvasási szokásaim a technológia hatására? | Jövőjegyzetek 1.

A világ annyira felgyorsult körülöttünk, hogy ha nem vigyázunk, könnyen lemaradunk. Ez a veszély a kor előrehaladtával ráadásul egyre nő. "Sci-fiben élünk", mondja a borzasztó, de ugyanakkor egyre inkább igaz közhely.
Vajon merre tart a világ, mi várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? Többek közt azért is szeretem a science fictiont, mert erre a kérdésre számtalan fantasztikus választ ad azáltal, hogy különféle jövőképeket, veszélyeket, technológiai, társadalmi, gazdasági lehetőségeket ágyaz történetekbe. A sci-fi elválaszthatatlan a jövőn való gondolkodástól.
Ennek jegyében elindítok egy cikksorozatot, amelyen belül a technológia és az ember viszonyát szeretném boncolgatni, valamint azt, hogy merre halad a világ.

Kezdjük az olvasással.

Naplemente más csillagokkal

Mi lenne, ha a Föld nem a Nap, hanem mondjuk az Alfa Centauri-A, a Sirius A vagy B, a Procyon vagy a Gliese-581 körül keringene?
Az Isten gépei című regényemben a Föld átkerül egy M színképosztályú vörös törpecsillag köré. Ilyen mondjuk a második kép, a Barnard csillaggal.

Sikeres Turing-teszt és beszélgető chatrobotok

A minap találtam néhány youtube videót, amelyben chatrobotokat eresztenek össze, hogy

beszélgessenek egymással. Linkelek pár videót közülük, mert igen hátborzongató, amit művelnek, pl. lazán letagadják, hogy chatrobotok, vitatkoznak, érvelnek.

Persze, ez nem intelligencia, de azért elgondolkodtató.

Úgy pedig még inkább, hogy egy számítógépes program szombaton átment a Turing-teszten, 64 évvel azután, hogy Alan Turing bemutatta a teszt koncepcióját: http://hvg.hu/tudomany/20140608_mesterseges_intelligencia_turing_teszt

"A történelem során először a Readingi Egyetem szombati, Londonban tartott eseményén egy magát Eugene Goostmannak, egy 13 éves ukrán kisfiúnak kiadó program győzte meg sikeresen a szakemberek 33 százalékát arról, hogy emberrel beszélgetnek... Ugyanez a chatrobot 2012-ben már nagyon közel járt az áttöréshez, de akkor a szükséges 30 helyett csak a bírálók 29 százalékát sikerült “átvernie”."

Mi a Turing-teszt?
"A teszt lényegileg abból áll, hogy az ember pusztán billentyűzet és monitor közvetítésével kérdéseket tesz fel a két tesztalanynak, akiket így se nem láthat, se nem hallhat. A két alany egyike valóban ember, míg a másik egy gép – és mindketten megpróbálják meggyőzni a kérdezőt arról, hogy ők gondolkodó emberek. Ha a kérdező hosszadalmas faggatás után sem tudja teljesen egyértelműen megállapítani, hogy a két alany közül melyik az ember, akkor a gép sikerrel teljesítette a tesztet." (Wikipédia)

És akkor 3 videó chatrobotok beszélgetéseiről:

Az első 2013. szeptemberi:

A második, ez 2011-es:

Ilyen volt az Olvasás éjszakája

Lezajlott az első Olvasás éjszakája, és remélem, innentől rendszeressé válik, mert egy nagyon ötletes rendezvény volt, és meglepően sokan voltak, legalábbis a Libri könyvpalotában, ahol én is előadtam. Itt gyakorlatilag be sem lehetett férni a terembe, egy csomó ember kint ragadt, vagy az ajtóból furakodva próbálta meglesni az előadásokat.

Az külön öröm volt, hogy nem csak a szépírókról szólt az éjszaka, és még a science fiction is kapott egy kis helyet.

Az íróktól azt kérték, hogy nem irodalmi produkcióval készüljenek, én azért a tudománytól nem távolodtam el, de kicsit humorosabb irányba kanyarodtam, és abszurd, meghökkentő, vicces és érdekes találmányokról beszéltem,.

És érdekes feltalálókról, többek közt Gene Wolfe Hugo-, Nebula-, és World Fantasy díjas íról, akinek a Pringles chipset köszönhetjük, Arthur C. Clarke-ról, aki sok millió dollártól fosztotta meg magát, amiért nem szabadalmaztatta 1945-ben a távközlési műholdak fejlesztésének ötletét, vagy John Pembertonról, a Coca Cola atyjáról. Ezen túl egy csomó abszurd találmányt vetítettem fel, amelyek közül a tovább gomb után megnézhettek néhányat...

Lakható bolygó Tau Ceti csillag körül?

Emlékeztek még A Poszthumán döntésben a Tau bolygóra? Amikor 2004-2006 között a regényt írtam, a rendelkezésre álló csillagászati adatok alapján kidolgoztam a csillag bolygórendszerét és a lakható Tau bolygó életfeltételeit.

A Tau Ceti a naphoz nagyon hasonló csillag, egy gond van vele, hogy a mi Kuiper-ővünknél egy jóval kiterjedtebb kisbolygóövezettel rendelkezik, ami megnöveli a potenciális bolygóin a becsapódások esélyét, ezért is lett a Tau tele kráterekkel.

Én hajdanán három bolygót helyeztem a rendszerbe, a Taut, a Földnél valamivel kisebb első bolygót, valamint a Szirén nevű gázóriást és egy Mavors nevű bolygót. A Tau 0,63 csillagászati egységre keringett a csillagtól, benne a lakhatósági zóna közepében, 226 napos keringési idővel.

Nos, a minap egy nemzetközi tudóscsoport egy új zajmodellezési eljárás tesztelése során öt bolygót detektált a Tau Ceti körül, amelyek 2 és 6 Földnyi tömegűek, és az egyik bolygó a lakhatósági zónán belül kering (nagyobb ugyan, mint a Föld, de nem zárható ki, hogy lakható akár).

http://hirek.csillagaszat.hu/exobolygok/20130101-tau-ceti-bolygorendszer.html

Ez a bolygó az "e" jelű planéta, és jelenleg ennyi tudható róla:

"Az 'e' jelű planéta 0,55 csillagászati egység sugarú pályán 168 nap alatt kerüli meg a Napnál kicsit kisebb és halványabb csillagát, így vélhetőleg annak lakhatósági zónájában kering. Érdekes, hogy a felfedezést eredményező, új zajmodellezési eljárást Hugh Jones (University of Hertfordshire) szerint azért a τ Ceti-n próbálták ki, mert az gondolták róla, hogy a radiálissebesség-adataiban egyáltalában nincs periodikus jel.

Az eddig azonosított körülbelül 850 exobolygó közül különösen "értékesek" azok, melyek a Naphoz nagyon hasonlító, közeli, azaz fényes csillagok körül keringenek: James Jenkins (Universidad de Chile, University of Hertfordshire) véleménye az, hogy a τ Ceti planétái esetében már a nem túl távoli jövőben lehetséges lesz például a légkörük részletes analízise. Steve Vogt (University of California, Santa Cruz) szerint az új felfedezés is megerősíti azt az egyre inkább terjedő nézetet, hogy gyakorlatilag minden csillag rendelkezik bolygókkal, és a Tejútrendszerben sok-sok földméretű, lakhatósági zónában keringő planéta van, melyek bárhol előfordulhatnak, akár még a közvetlen szomszédunkban is."

A teljes tanulmány itt olvasható: http://star-www.herts.ac.uk/~hraj/tauceti/paper.pdf