Minden év végi, év eleji bejegyzésnek úgy kezdek neki, hogy elolvasom az előző évi évértékelőt, előretekintőt, most a 2022-est. Meglepetésemre, ezúttal pont az történt, amit ott előrevetítettem. Csak minden sokkal durvábban.
1. Költözés, kutyázás, munkahelyi égszakadás-földindulás
2020 és 2021 Covid miatti nyomasztó és ingerszegény évek után 2022 egy egészen másfajta évvé kerekedett. Persze, tudtuk, hogy vár ránk tavasszal egy költözés minden velejárójával, selejtezés, átcuccolás, pakolászás, lakberendezés az alapoktól és megannyi gyűlölt adminisztrációval, de szerencsére, valójában fogalmunk sem volt, mivel jár, mennyi energiát emészt el, különben biztos kifutottunk volna a világból. Én legalábbis biztosan.
A költözés miatt még előtte be akartam fejezni a Felfalt kozmosz nyers kéziratát, ami április közepén, alig két héttel a kulcsátadás előtt sikerült is. Aztán jött egy durva két hónap, ami persze, tök jó volt, mert miután végre letudtunk minden papírozást, megkaptuk az új lakás kulcsait, amit a nulláról építettünk be, bútorról bútorra, polcról polcra, szőnyegről szőnyegre haladtunk, közben külön áthordtuk a legfontosabb tárgyainkat, az összes könyvet, ami azért nem volt kevés, majd végre véglegesen átcuccoltunk mindent. Csak közben végtelen sok energiát emésztett fel a napi munka, teendők melletti pluszként.
Ráadásul Anitának megjelent az új kötete, ami előtte pláne rengeteg munka, a megjelenés pedig mindig óriási feszültséget jelent, hiába sokadik könyv (és ez vár rám is idén), szóval, ez így együtt azért tényleg elég kemény volt.
De a lényeg, hogy tök jó lett minden, beköltöztünk, nagyon jól érezzük magunkat minden tekintetben minőségi váltás volt, és akkor a közben beütött energiaválság és a teljesen új építésű lakás a régihez képest nevetségesen semmi energiafelhasználásának költséghatékonyságáról nem is beszélek.
És amint ezt letudtuk, szinte rögtön jött Borsó kutya.
Borsó, más néven Borsi, néha csak Bors, akit már egy ideje nézegettünk az MFÖEK alapítvány oldalán, egy kisvárdai gyeptelepről mentett kislányeb, de úgy hittük, mire mi fogadóképesek lennénk, régen elviszik. Szerencsénkre, meg az övére is, több próbagazdinál is akadtak olyan nehézségek, amik miatt mégis megismerkedhettünk vele, és az első találkozástól nagyon gyorsan a család része lett, mivel Behemót és Mutyu cica is rábólintott a befogadásra.
Szóval, pihenés helyett Borsival való összeszokás kezdődött, eleinte túl korai ébredéses séták, majd rájöttünk, hogy Borsó is inkább szeret aludni, így szépen összecsiszolódtunk, és közben még az is kiderült, hogy egy rendkívül jó természetű, és rendkívül okos és nagyon gyorsan tanuló kutyával élünk együtt.
És innen azt hittem, jön a jól megérdemelt feltöltődés, és visszatérés a napi, normális életbe, de nyár végén beütött egy munkahelyen belüli pozícióváltás, a magyarországi területem mellé kaptam még hat másik országot, plusz egy lengyel projektet, és ez meghatározta az utolsó három hónapomat. Valójában azt hiszem, majdnem az energiatartalékaim határára jutottam, úgyhogy ennyire még sosem vártam a karácsonyi szünetet. 10 nap és rengeteg alvás és futás kellett, hogy azt érezzem, feltöltődtem, és újra van agyam következő regénnyel foglalkozni. Szerintem 10 év alatt nem történt annyi körülöttem, mint 2022-ben.
(Volt azért a munkában rengeteg jó dolog is, pl. három év után újra eljutottam kedvenc lengyel városomba, Gdanskba, és maradt egy kis idő egy gyors sétálásra is a belvárosban.)
De ennyi elég is a privát témákból.
2. 2022 és az írás
Karcsú, mondhatnám, és tényleg az.
Viszont legalább befejeztem az új regényt, lassan kezdődik a szerkesztés, a Felfalt kozmosz valamikor 2023 második felében meg is jelenik. Nagyon szerettem írni, nagyon közel kerültek a szereplők hozzám, viszont az első változatot, azaz magát a sztorit 2021 szeptemberében befejeztem. Több, mint egy éve. Normál esetben 2022-ben simán olvashattátok is volna, de mint látható, ez most nem az az időszak volt, amikor ezt össze tudtam volna rakni ennyi idő alatt.
