2016. évi cikkek és ismertetők

Az utolsó 2016-ra visszanézést is megejtem, aztán hamarosan jönnek majd az infók az idén őszre várható új regényemről is.
Azonban a regények mellett cikkeket is írok időnként néhány kulturális honlapra, jelenleg az SFmag.hu-ra és Ekultura.hu-ra, előbbinek egyben alapító szerkesztője is vagyok, úgyhogy egyfajta gyűjtésként az alábbi írásokat követtem el a tavalyi év folyamán:

God of War III, egy Playstation-exkluzív videojáték, annak is a remastered verziója, amelyben Kratos, a kitalált hadisten felmegy az Olümposzra, és rendbe teszi Zeuszt és a többi görög istent. Fergeteges játékmenet és lenyűgöző dizájn, nekem nagyon tetszett.

Hamilton: Júdás elszabadul, avagy egy 2500 oldalas, monumentális sci-fi, idegen civilizációkkal, egy szimpatikus jövőképpel, emlékezetes karakterekkel. Na, valahol itt kezdődik a modern űropera.

The Expanse: a Leviatán ébredése regénysorozat nem a kedvencem, én jobban szeretem Peter F. Hamilton, alastair Reynolds vagy Iain M. Banks űroperáit, szerintem sokkal jobbak, viszont a SyFy tévésorozata ennek ellenére egészen jól sikerült, amit hozzátettek az alapanyaghoz, az felfelé húzta a végeredményt.

Uncharted 4 és Uncharted: The Nathan Drake Collection

A Playstation hírhedt kincskereső kalandoráról eddig csak hírből hallottam, de a klasszikus trilógia remastered editionjével, valamint a zseniális 4., lezáró résszel végre mindent bepótoltam. Korábban Tomb Raider rajongó voltam, de Drake egyértelműen szórakoztatóbb és komplexebb, izgalmasabb hős, és sokkal jobb kalandokba is keveredik. 

Ashley Vance: Elon Musk

Talán mindenki hallotta már Elon Musk milliárdos technológiai befektető és különc zseni egyedi hangzású nevét – vagy egyik-másik, a nevéhez kötődő vállalata kapcsán, vagy azért, mert előszeretettel hasonlítják Tony Starkhoz/Vasemberhez (pedig emberi jellemvonások tekintetében semmi közös nincs bennük). Szokták Steve Jobs szellemi örököseként is emlegetni, csakhogy míg Jobs egy szűkebb területen alkotott maradandót, Elon Musk számtalan, egymástól gyökeresen eltérő iparágban is sikereket ért el. A róla szóló életrajzi könyv pedig nagyon érdekes portrét fest a gondolkodásáról.

Clean Room képregény, amelybe véletlenül olvastam bele a neten, és azonnal meg is rendeltem. Fordulatos sztori, misztikus-horror-sci-fi keverék, és nagyon jó.

No Man's Sky

Azért a Playstation 4-en sem minden arany, ami fénylik, itt van például ez a csodálatosnak ígért űrszimulátor a "végtelen" világegyetemmel, random generált bolygókkal, élővilággal, csak éppen közel sem olyan jó, mint amilyennek a készítők mutatni akarták.

Zórád Ernő: Salamon király kincse, amelyben gyerekkorom egyik kedvenc képregényrajzolójának, Zórád Ernőnek egy klasszikus képregényénak újrakiadásáról írtam.

Star Wars: Zsivány Egyes, amely révén az Új remény számomra egy négy órás gigafilmmé nőtt, és amely film megmutatta, hogy mennyire halvány is volt valójában a 2015-ös VII. rész, Az ébredő erő.

Jack Campbell: Rendíthetetlen: katonai sci-fit már rengeteget olvastam a Csillagközi inváziótól Scalzi Vének háborúja sorozatáig, és Campbell sorozatának első kötete is hasonló színvonalat képvisel, azonban ezúttal nem a ranglistán felfelé lépdelő közkatonák életébe nyerünk betekintést, hanem a flottairányítás és valósághű űrcsaták világába keveredünk. Ritkán látni ilyen okos taktikai csatákat és egyáltalán, okos űrbéli gondolkodást.

Assassin's Creed, avagy egy év végi videojáték adaptációs borzalom. Mit műveltek ezek, te jó ég!

Orson Scott Card: Ender száműzetésben, ami ugyan már január eleje, de kicsit csalok, mert nagyon tetszett.:) A történet a Végjáték és A holtak szószólója közti eseményeket, illetve azok egy szeletét mutatja meg, mégpedig Ender 12-16 éves koráig terjedő időszakot. Card újra Ender lelkének mélyére ás, közben gyönyörűen használja ki a relativisztikus időérzékelés miatt az időben eltávolodó szeretteivel való érzelmi feloldásokat. Szóval, ez újra egy nagyszerű Végjáték-történet.

2017, avagy Blade Runner és Twin Peaks

Ha három meghatározó, nagy hatású történetet kellene mondanom tizenéves koromból, akkor ezek a Frank Herbert Dűne című SF-regénye, a Blade Runner film és a Twin Peaks tévésorozat voltak.

2017 pedig egy olyan év lesz, amely során ezek közül az  utóbbi kettő folytatódik.:)

A Blade Runner (Szárnyas fejvadász) 1982-es Ridley Scott mozifilm, amelyet valamiért csak 1988-ban mutatták be idehaza, én a bátyámmal láttam a néhai, ráckevei autós kertmoziban. A fehérre festett betonlapokból álló "vászon" akkor hatalmasnak tűnt, ma már  csak egy foghíjas, lemállott, rozsdás falmaradvány, az azóta gazzal benőtt, poszt-apokaliptikus ruhát öltött terület évtizedek óta áll üresen a városka határán.

A Blade Runner vizuálisan sok évvel megelőzte a korát, nekem pl. hat évvel később sem tűnt fel, hogy nem friss alkotás, és egy évvel a Jedi visszatér előtt forgatták, ikonikus és szimbolikus jelenetei, Vangelis zenéje, az egész cyberpunk hangulat még ma is egyedivé teszik (ki ne ismerné, a "Lófász! Nehogy már." klasszikust, vagy Rutger Hauer "Tears in Rain" monológját a film végén. Valójában az egész film egy néha teljesen öncélú, merengő, sokszor végtelenül lassú, melankolikus klipnek is tűnhet, de mégis, egy szinte tökéletes science fiction film.

Kérdezz bármit Brandon Hackettől a Moly.hu-n

A Moly.hu-t aktívan használom, elsősorban olvasóként, meg egy csomó, hozzám hasonló könyvmániás barát és ismerős miatt, de persze, mivel a regényeim is fent vannak, valahol íróként is jelen vagyok egyúttal.

Mint ahogy jövő hétfőn is, ugyanis január 23-án "Kérdezz bármit!" nap lesz a Moly.hu-n, ez nem meglepő módon azt jelenti, hogy szabadon lehet kérdezni tőlem bármit, én pedig online, folyamatosan igyekszem a kérdésekre válaszolni (értelemszerűen a regisztrált felhasználókra vonatkozik).

Íme a hivatalos Moly.hu hirdetmény:

Idén is folytatjuk kérdezz-felelek sorozatunkat, és ezúttal Markovics Botond, a. k. a. Brandon Hackett, a kortárs magyar sci-fi egyik helytartója, Az időutazás napjának írója vállalta a feladatot.

Így jövő hét hétfőn, január 23-án ő válaszol majd kérdéseitekre.

A zónát keressétek aznap a főoldalon.

Toplistázzuk 2016-ot! (könyv, film, képregény, videójáték témában)

Egy fantasztikus és nem SF történetekkel teli, szubjektív, kicsit hosszúra sikeredett lista következik 2016-ról, legyen az mozi, tévé, videojáték, könyv vagy képregény, azaz ahol történetekkel lehet találkozni.

Vigyázat, a szubjektív azt jelenti, hogy nekem ezek tetszettek, vitatkozni ízlésről  nem érdemes.:)

Az egyes címek helyenként linkeket rejtenek, mert a fantasztikumhoz köthető alkotások jelentős részéről bővebben írtam az SFmag.hu-ra, ezek a linkek ezekhez az ismertetőkhöz vezetnek.

A Spacebar podcast és A poszthumán döntés

Nem tudom, ismeritek-e a Spacebar podcastot, már bőven száz adás felett járó, rendszeres sci-fi podcast-sorozat, ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit, mert rendszeresen foglalkoznak többek közt aktuális könyvekkel, filmekkel, sorozatokkal.

 

A legutóbbi, 116-os adást ráadásul teljesen a 2007-es A poszthumán döntésnek szentelték, ide kattintva találjátok az elérhetőséget.

Hálás köszönet érte, és bevallom, az ilyenektől mindig zavarba jövök, nekem, mint az írónak mindig furcsa (és persze jó érzés is egyben) azt hallgatni, amikor valahol éppen egy korábbi regényemről beszélgetnek hosszasan.

A Spacebaros srácok nem is először foglalkoznak a regényeimmel, korábban volt már szó az Isten gépeiről, valamint Az időutazás napjáról is, ez pedig igazán megtisztelő.

A Star Wars: Zsivány Egyesről

Megnéztem végre a Zsivány Egyest.

Kicsit kalandosra sikerült azért a szervezés, mert még a keddi sajtóvetítésen terveztem elmenni, de aztán oda nem tudtam elmenni, mert közbejött valami, pénteken meg végül éppen odaértem a moziba, mert előtte az egyik macskát kellett gyorsan megmutatni állatorvosnak (végül, nem volt komoly baja), csak kapott pár injekciót, meg gyógyszert, én meg 20 óra előtt egy perccel odaértem a moziba.

Egy biztos: 1983 óta nem láttam ehhez fogható Star Wars mozit.

Ennyi idő kellett, hogy valaki (Gareth Edwards és az egész stábja) újra eltalálja azt, amikor nyolc-kilenc évesen a ráckevei moziban bámultam a Tantive IV-et üldöző csillagrombolót az Új remény nyitó jelenetében, a hothi csatát a Birodalomban, kicsit később pedig a II. Halálcsillag ostromát a Jediben.

Számomra a Zsivány Egyes révén az Új remény egy négy órás megafilmmé nőtt (vagy az eredeti trilógia tetralógiává vált). Ez a film többek közt azt is megmutatja, hogy mennyire gyengére sikerült sok tekintetben Az ébredő erő, ugyanis ilyen nagyszabásúnak, ehhez hasonló hangulatúnak kellett volna lennie a VII. résznek is. Mintha az lett volna az "egy Star Wars történet", ez pedig az, amit léptékeivel, monumentalitásával, komolyságával is a fősodorba számító történetnek szántak.

Bővebben az SFmag.hu-ra írtam egy lelkendező, de a hibákra is kitérő ismertetőt. A lényeg, hogy lehettek volna benne karakterek, az első fele lehetett volna összeszedettebb, de ennek ellenére is végre egy Star Wars film, ami az én személyes listámon lazán odafér a 4-5-6. rész mellé. És egy biztos, a Zsivány Egyes után egészen más szemmel fog mindenki az Új reményre tekinteni, új, mélyebb értelmet kap egy csomó jelenet, kibomlanak elejtett utalások, sorsok.

Hétfőn megyek is újrázni.

Karácsony felé közeledve

Ez most egy villámposzt akar lenni, mivel idén nagyon elhanyagoltam a blogot.

Szerencsére van rá mentségem: a héten szép csendben leadtam az új regényt, ami kicsit hosszabb lett, mint bármi, amit az utóbbi 10 évben írtam, viszont cserébe rengeteget dolgoztam rajta. (Az első draft már augusztusban készen volt, de a szöveg még így is több körös szerkesztés előtt áll.)

A tavalyi évet messze nem a legtermékenyebb időszakomként értékeltem, sok mindent próbálgattam, keresgéltem azt a témát, amivel tényleg foglalkozni szeretnék, mire végre idén minden a helyére került, és megszületett egy idegen civilizációs-kultúrakeveredéses-csillagközi felfedezős történet, amely egyúttal sok ponton reflektál a jelenlegi világpolitikai helyzetre, és valószínűleg részben a jelen állapotoknak, a morális, politikai és migrációs válságoknak köszönhető, hogy megírtam.

A regény munkacíme Xeno (ez még változhat), 2117-ben játszódik, és ez lesz az első mondata: 

A Föld gyarmat lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd földönkívüli, más néven xeno.

Jövőre aztán már tényleg jóval aktívabban fogok blogolni, már csak az új regény témája kapcsán is több bejegyzés forog a fejemben a Fermi-paradoxontól kezdve a migrációs válságon át sok mindenig.

Ha pedig esetleg Az időutazás-napja duológiát szeretnétek valakinek ajándékba adni, vagy külön valamelyik kötetet, esetleg Az ember könyvét, az Agave kiadó webshopjában most 35%-os kedvezménnyel megtehetitek karácsonyi akció keretein belül december 18-ig! (Ugyanez az összes könyvükre igaz.)

Addig is Boldog Karácsonyt kívánok Nektek, és sok könyvet a fa alá! 

Elfogyott Az időutazás napja, itt az újranyomás

Egy ideje már elfogyott Az időutazás napja, így nem nagyon lehetett kapni sehol, most viszont itt az újranyomás!

A regény október 6-án jelenik meg ismét, és addig 35% kedvezménnyel előrendelhető az Agave kiadó webshopjában.

http://www.agavekonyvek.hu/konyvek/az-idoutazas-napja

Ha eddig még csak tervezted megvenni, elolvasni, most itt az alkalom!
(Ide kattintva bele is olvashatsz.)

A tavalyi év legjobb sci-fi és fantasy regényei a moly.hu közössége szerint

UPDATE: Itt a 2017-es lista, benne a XENO című regényemmel.

A moly.hu könyves közösségi oldal rendszeres sci-fi és fantasyolvasóiból álló csoportja elhatározta, hogy összeállít egy-egy olyan listát, amelyet a tavalyi év legjobb sci-fi és fantasy regényeinek tartanak 2015-ből.

Arról, hogy milyen olvasói szempontok szerint történt a válogatás, miként állt össze a lista, a 10-10 regény részletes bemutatásával az alábbi linkeken olvashattok: (Sci-fi merítés, Fantasy merítés)

A sci-fi kategória esetén 15, a fantasy esetén 10 fős zsűri válogatta és értékelte az egyes regényeket, míg végül kialakult mindkét zsánerben a 10 regényből álló lista, és nagy megtiszteltetés, hogy Az időutazás tegnapja is része lehet egy ilyen illusztris társaságnak. 

A 2015-ös science fiction lista:

  – Margaret Atwood: Az özönvíz éve (Európa Könyvkiadó, fordította Varga Zsuzsanna és Horváth Viktor)
– John Brunner: Zanzibár (Metropolis Media, fordította F. Nagy Piroska)
– Jack Campbell: Rendíthetetlen (GABO Könyvkiadó, fordította Tamás Gábor)
– Cory Doctorow: Homeland (Metropolis Media, fordította Oszlánszky Zsolt)
– Dmitry Glukhovsky: Metró 2035 (Európa Könyvkiadó, fordította Goretity József)
– Brandon Hackett (Markovics Botond): Az időutazás tegnapja (Agave Könyvek)
– Emmi Itäranta: A teamesternő könyve (Metropolis Media, fordította Varjasi Csilla)
– Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld (Delta Vision Kiadó, fordította Sziklai István)
– Kim Stanley Robinson: Aurora (Agave Könyvek, fordította Farkas Veronika)
– Dan Simmons: Ílion (Agave Könyvek, fordította Huszár András)

A 2015-ös fantasy lista:

– Joe Abercrombie: Vérvörös vidék (Könyvmolyképző Kiadó, fordította Kamper Gergely)
– Jacek Dukaj: Más dalok (Typotex Kiadó, fordította Mihályi Zsuzsa)
– Dave Duncan: A Tűzföldek ura (Delta Vision Kiadó, fordította Zámori Máté)
– Hernád Péter: Hollóember (Delta Vision Kiadó)
– Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét (Typotex Kiadó, fordította Kőhalmy Nóra)
– Brian McClellan: Karmazsin hadjárat (Fumax Kiadó, fordította Rusznyák Csaba)
– Moskát Anita: Horgonyhely (GABO Könyvkiadó)
– Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat (Delta Vision Kiadó, fordította Járdán Csaba)
– Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség (PlayON! Kiadó, fordította Kellermann Viktória)
– Helene Wecker: A gólem és a dzsinn (GABO Könyvkiadó, fordította Tamás Gábor)

A végső lista mellett közönségszavazás is kezdődött ez augusztus 31-én fog zárulni, ahol a moly.hu-ra regisztrált felhasználók is a szavazhatnak a kedvencekre!

https://moly.hu/szavazasok/2015-os-sci-fi-ajanlo-kozonsegszavazas

https://moly.hu/szavazasok/2015-os-fantasy-ajanlo-kozonsegszavazas

Hogy áll az új regény?

Márciusban írtam, hogy igen jó ütemben haladok az új regénnyel. Most, hogy eltelt négy hónap, talán kíváncsiak vagytok, hogy mi a helyzet.

Nos, jelentem, már majdnem a végére értem.

Azaz, ha minden jól megy, augusztus első hetében elkészülök a nyers kézirattal, ami az utóbbi regényekhez képest valamivel terjedelmesebb lesz. A nyers kézirattal ezt követően nagyon sok munka lesz, mire a szöveg véglegesedik, úgyhogy legkorábban jövő év első felében lesz belőle nyomtatott regény.

Amint nemsokára az első verzió végére érek, majd mesélek bővebben a történetről, karakterekről, világról. Most viszont éppen nyakig benne vagyok a fináléban, ahol a főhősök egy idegen eredetű megastruktúra mélyén próbálnak életben maradni.

Elon Musk, a szimulált valóság és az Isten gépei

Az Isten gépei című, a technológiai fejlődésről szóló regényemet nyolc évvel ezelőtt írtam, mostanra közel 3000 példányban elfogyott, és idén kezd egyre több olyan hír szembejönni, amelyek mintha a regény lapjairól léptek volna le: legyen az a mesterséges intelligencia, amely a science fictonből és a kutatólaborokból kezd a közbeszéd részévé válni, de itt van a 3D nyomtatás (az Isten gépeiben lásd pl. a fekete doboz gyárakat), vagy éppen a szimulált valóság témája.

Nemrég Elon Musk Californiában, egy konferencián egy közönségből érkező kérdésre meglepő őszinteséggel és közvetlenséggel kifejtette a lehetőségét annak, hogy az is lehet, hogy valójában egy szimulált valóságban élünk:

Musk abból indult ki, hogy negyvenegynéhány éve a videojátékot a Pong jelentette, amelyben egy pixelnyi pontot kellett két vonal-ütővel vezérelnünk, ma pedig egyre élethűbb, háromdimenziós, fotorealisztikus, sőt, lassan virtuális valóságos szimulációkat kapunk, és idővel minden bizonnyal elérjük azt is, hogy meg se lehessen különböztetni a valóságtól. És mivel valószínűleg léteznek rajtunk kívül más civilizációk, és feltehetően van közöttük nem egy nálunk jóval fejlettebb is. Egy ilyen fejlett civilizáció pedig nagy valószínűséggel megpróbálja szimulálni a valóságot, és valószínűségszámítással kiszámítható, hogy emiatt nagyobb eséllyel élünk szimulált valóságban, mint a fizikai valóságban. Sőt, annak az esélye, hogy mi a valóságban élünk, egy a milliárdhoz. Már akár csak egy tízezer évvel fejlettebb civilizáció is könnyedén modellezhetne bennünket.

Elon Musk kijelentése elsőre talán egy milliárdos komolytalan fantazmagóriájának hangzik, és csak legyintünk, hogy ez sem normális, de a fenti, néhány perces videóból kiderül, hogy ő csak mesélt valamiről, amelyről már szinte minden, hozzá hasonló, science fiction szerető és jövő iránt érdeklődő ember beszélgetett élete során egy korsó sör vagy pohár bor mellett. (Musk csak annyiban különbözik egy sci-fi olvasótól, hogy hihetetlen ambíciója, szerencséje és tudása révén közben ő maga vált a jövő egyik legnagyobb formálójává.)

Aki olvasta az Isten gépeit, szerintem már tudja, miért érdekes ez. Ugyanis a regény pontosan erről szól. A Föld egy megmagyarázhatatlan jelenség, az Ugrás néven nevezett esemény következtében átkerül egy vörös törpecsillag köré, amely révén a bolygó egyik fele mindig az új nap felé néz, a másik pedig soha többé nem kap fényt. Ez az esemény hatalmas világkatasztrófát okoz, de ezzel együtt új lehetőségek nyílnak, mintha új sebességre kapcsolt volna a fejlődés, de ez nem a véletlen műve, és hamarosan kiderül, hogy a Föld nem több, mint egy a sok milliónyi Föld másolatból, amelyeket egy galaktikus szimulációt futtató civilizáció hozott létre, és különböző extrém helyzetekbe helyezi ezeket annak érdekében, hogy elérjék a technológiai szingularitást, amelyről itt írtam egy rövid fejtegetést.

Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy Elon Musk nem olvasta az Isten gépeit.:)

Látogass el az Arrakisra!

Lassan véget ér a Könyvhét, szokás szerint nagyon sűrű, idén esővel is áztatott, rengeteg könyvvel, programmal és barátokkal dúsított (de uránnal nem!), ingergazdag esemény volt, egyedül azt sajnáltam, hogy néhány, ritkán látott ismerőssel csak kutyafuttában sikerült beszélni pár szót.

Ráadásként, tegnap a Vörösmarty téren az Ekultura.hutól Galgóczi Tamás spontán lefotózta a pólómat, ha már egyedi minta: egyik kedvenc regényemet, Frank Herbert Dűnéjét idézi.

Mitől retteg Elon Musk?

Éppen Elon Musk techmilliárdosról (Paypal, SpaceX, Tesla, SolarCity, Hyperloop) szóló életrajzi könyvet olvasom. Hamarosan bővebben fogok írni róla, mert finoman fogalmazva is a legérdekesebb és legfanatikusabb jövőformáló a világon, aki a Szilícium-völgyben, startup ötletekből kockázati befektetők által lett nagyon fiatalon milliomos, majd vált maga is kockázati befektetővé, hogy megvalósítsa eszementnek tűnő álmait az űrutazástól kezdve az energiaforradalomig.

Íme egy jellemző idézet a könyvből, hogy miként is gondolkodik Musk, mert élete során számtalanszor nézték őrültnek, bolondnak, pláne szociopatának, de kompromisszumképtelensége és megállíthatatlan lendülete a bukások ellenére is végül szinte mindig őt igazolta:

"[Elon] nyíltan beszélt arról, mi okoz neki álmatlan éjszakákat. Attól retteg, hogy Larry Page, a Google társalapítója és vezérigazgatója talán már el is kezdte építeni a mesterséges intelligencián alapuló robothadsereget, amely elpusztíthatja az emberiséget. „Halálra aggódom magam emiatt” – bizonygatta Musk. Az sem nyugtatta meg, hogy Page-dzsel közeli barátok, a férfit pedig alapvetően jóindulatú, a legkevésbé sem ördögi figurának tartja. Sőt, bizonyos értelemben éppen ez aggasztotta. Jóhiszeműségéből adódóan Page azt feltételezte, hogy a gépek örökre engedelmeskedni fognak nekünk. Én nem vagyok ennyire optimista – vallotta be Musk. – Véletlenül is létrehozhat valami gonoszat.”

Könyvheti dedikálós

Jövőhéten Könyvhét, és új regény most nincs, de dedikálás az viszont lesz! Ha valaki tavaly lemaradt volna.:)

Az Agave Kiadó sok szeretettel vár mindenkit a Könyvhéten a standnál (Vörösmarty tér Váci út felőli oldalon), 2016. június 11-én, szombat délután:

16.00-17.00 Baráth Katalin
17.00-18.00 Brandon Hackett

Itt van az esemény facebook linkje, lehet kattintani.

Az időutazás napja már valószínűleg nem lesz kapható, mert szinte teljesen elfogyott mindenhol, már csak időnként bukkan fel egy-egy bolt mélyén, szóval az utánnyomásig nem nagyon lehet már kapni, azonban a folytatás, Az időutazás tegnapja és Az ember könyve biztosan lesz, ha valaki még nem olvasta, vagy most szeretné beszerezni.

Lehet majd kérdezni az új regényről is, jelenleg az első draft 3/4-énél tartok, úgyhogy jövő tavasszal remélhetőleg meg tud jelenni, persze addig még rengeteg munka van vele részemről is, és lesz a kiadó és a szerkesztő részéről is.

A nap, amikor egy számítógép írt egy novellát

A japán Hakodate-ban lévő Future University kutatói nemrég bejelentették, hogy egy részben mesterséges intelligencia, részben a kutatócsapat által írt novella továbbjutott a Hoshi Shinichi irodalmi díj idei pályázati kiírásának első fordulóján, az írás címe pedig "A nap, amikor egy számítógép írt egy novellát".

Ugyan az alkotás a díjat nem nyerte meg, de ettől még jelzi, hogy a mesterséges intelligencia nagyon gyorsan versenyre kelhet az emberi kreativitással.

A csapat elsőként megadta a főszereplő nemét, a cselekményvázlatot, néhány kulcskifejezést, ebből született az írás, amely egy MI-ről szól, aki felhagy az emberek iránti kötelességei teljesítésével, miután felismeri önmaga írói tehetségét.

Természetesen valójában nem olyan MI-ről beszélünk, amelyre mindenki gondolna, nincs saját tudata, sem intelligenciája, de így valószínűleg egyszerűbb volt elmagyarázni, hogy egy szoftveralgoritmus kreálta a novellát, nem pedig ember.

Magyar és angol nyelvű linkek a teljes cikkhez:

http://24.hu/tech/2016/03/27/novellat-irt-tovabbjutott-pedig-nem-is-ember/

http://www.engadget.com/2016/03/24/ai-written-novel-passes-first-round-of-a-literary-competition/

Ez egy folyamat kezdete (és nem csak irodalmi szöveg esetében, hiszen zenében*, valamint festészet kapcsán ugyanilyen kísérletezések, fejlesztések folynak, és jóval előrébb is tartanak), a vége pedig szerintem valahol ott lesz, amelyről Az utolsó író című novellám is szól. A legtöbben valószínűleg már olvastátok vagy a 266-os Galaktikában - szerk: vagy pedig az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciák kötetemben.)

Az utolsó író egy iróniával teli fikciónak indult, de már 2012-ben is volt technológiai alapja, hiszen az ötletet is a fentiekhez hasonló kutatások ihlették, viszont ahogy telnek az évek, egyre félelmetesebb lesz, mennyire nyílegyenesen robogunk ebbe az irányba.

A novella az "utolsó" íróról szól, aki egy olyan világban él, ahol az írószoftverek másodpercenként gyártanak egy-egy új regényt, amelyekért az olvasók rajongtak, így a humánírókra többé nincs szükség. 

"Amikor az első írószoftver hatvan évvel ezelőtt működésbe lépett, egyes becslések szerint ötszázmillió, ember által írt könyv létezett a világon. A szoftverregények száma tíz évvel később elérte ezt a számot, azóta pedig tízszeresére nőtt. Az írószoftverek másodpercenként gyártottak egy új regényt, amik az átlagolvasó számára semmiben sem különböztek egy átlagos humánregénytől.

Az írószoftverek nevei „H”-val kezdődtek. A Hemingway01 volt az első, ő a projektvezető kedvenc írója után kapta a nevét, és a programozók ezt követően a legtöbb írószoftvert egy „H” betűs íróról nevezték el. Így aztán a „H” betű lett az irodalom gyilkosa."

Johannes, az egykor híres sztáríró megpróbál versenyre kelni az írószoftverekkel, és ebben egy intelligens, beszélő macska lesz a társa és a múzsája.

"A szoftverek ugyanis nem írnak. Algoritmusaik segítségével feldolgozzák a valaha írt összes regényt, elemzik azok stílusát, a karakteralkotást, a fordulatokat, a ritmust. Matematikai modelleket készítenek, korrelációszámításokat végeznek és statisztikákat generálnak az olvasói véleményekről, kritikákról, közben figyelik a világ változásait, naprakészen követik a legújabb trendeket, és mindezekből pillanatok alatt állítanak elő egy látszólag friss alkotást.
Új történetet azonban nem tudtak kitalálni. Sokan azt mondják, nem is kell, hiszen minden történetet megírtak már, és az irodalom évszázadok óta önmagát ismétli, ezeréves témákat modernizál és igazít az adott korhoz, Johannes azonban sosem hitt ebben, mindig azt mondogatta, hogy léteznie kell olyan történeteknek, amiket még senki nem mesélt el."

 

Szerencsére, amíg ez megtörténik, én még pár regényt azért biztosan megírok, de jó kérdés, hogy száz év múlva mi lesz az akkori írókkal. Na és az olvasókkal. Persze, az olvasók akár még jól is járhatnak, mert lehet, hogy egy MI sokkal jobb regényt ír, mint egy ember.:)
Szerintetek jobb írók lesznek-e az MI-k, mint az emberek?

(* Az Isten gépeiben az egyik MI titokban letarolja a zenei piacot újfajta zenéivel, amelyért hatalmas tömeg rajong, akik azt hiszik, hogy egy emberi zenekar számait hallgatják.)