Köszönöm Abigélnek ezt a nagyon szuper ajándékot!
Időutazó doboz
Egy kedves olvasó ismerős ezzel az ajándékkal lepett meg karácsony alkalmával. Ez itt egy kézzel festett dobozka, rajta Az időutazás napja borítómotívumával.
Köszönöm Abigélnek ezt a nagyon szuper ajándékot!
Köszönöm Abigélnek ezt a nagyon szuper ajándékot!
Xeno: az első kritikadömping
Egy új regény megjelenése kicsit mindig stresszes és egyben izgalmas amiatt, hogy az első olvasók milyennek találják a történetet, de azt hiszem, ennyi nagyon pozitív véleményt rögtön az elején egyetlen korábbi regényemre sem kaptam.
Viszont rájöttem, hogy linkelgetem ki a Facebookra az ismertetőket, kritikákat, de itt meg nyoma sincs. Úgyhogy íme néhány link, plusz két, időközben készült interjú, amelyben megpróbáltam okosakat mondani a regényről, meg a nagyvilágról.
Ekultura.hu
"Egyszerre egy migráció kérdésével foglalkozó, ötletes társadalmi sci-fi és egy bitang erős, érzelmileg nagyon is megterhelő családregény: mindkét komponens önmagában is érdemes lehetne olvasásra, de így együtt szerintem az elmúlt évtized legjobb magyar science fiction regényét adják ki."
Szubjektív Kultnapló:
"A Xeno az év (sőt, az utóbbi évek) legjobb magyar sci-fije, és nemzetközi viszonylatban is simán a legjobbak között van. Érdemes feldobni a karácsonyi kívánságlistára, vagy beszerezni sci-fi kedvelő ismerősöknek, ritka az ennyire elgondolkodtató és sokáig emlékezetes regény."
SFmag.hu
"Aki ismeri Brandon Hackett korábbi regényeit, az a Xenóban sem fog csalódni. Egyrészt visszaköszön több jól ismert elem (a pörgős cselekmény és a családi „dráma” Az időutazás napjából és tegnapjából, az elképesztő fantáziával megalkotott idegen fajok Az ember könyvéből, az olyan finomságok pedig, mint a bolygómozgatás, az Isten gépeiből lehet ismerős), ugyanakkor az írói repertoár újabb elemekkel bővül. Kifejezetten hangsúlyosnak éreztem a regény intelligens humorát, amely hol finom utalásokban (Olga járműve egy Tesla Elon, a rocksztár Gary Ezra egyik legnagyobb slágere a Hey, Xeno! stb.), hol pedig a szereplők jellemében, beszédében és viselkedésében öltött formát (Áramlati Kék ebből a szempontból mindent visz, de Nyikau sem sokkal marad el mögötte). Hackett Xenója az űropera legjobb – David Brin-i, Alastair Reynolds-i stb. – hagyományát követi, és legalább olyan emlékezetes és szórakoztató olvasmány, mint angolszász rokonai."
Lendület magazin.hu
(Vigyázat, a teljes cikk szerintem spoileres!:))
"Sok mondanivalója van a regénynek. Eleinte azt hittem, hogy ez a hőseposz lesz, de a regény vége felé kiderült, hogy ez egy családi dráma nagy és kis kivitelben is...
A sci-fi történetek általában férfiaknak íródnak, de remélem, sok női olvasóhoz is eljut ez a regény, mert ez nekünk is szól."
Spekulatív Zóna:
"A Xeno is bizonyítja, hogy Brandon Hackett a kortárs hazai fantasztikum egyik legjobb fantáziával megáldott írója, aki a vízióját könnyedén, de könyörtelenül és logikusan végig tudja és végig is fogja vezetni. Az események pörögnek, Olga xeno és ember társaival együtt helyzetből helyzetbe, expedícióból expedícióba kerül egészen a meghökkentő végkifejletig - nem mondom, nehezen tudtam letenni a könyvet, annyira szerettem volna tudni végre, hogy mi, merre és hány méter."
Moly.hu olvasói vélemények:
https://moly.hu/konyvek/brandon-hackett-xeno/ertekelesek
Interjúk:
SFmag.hu interjú
Lendület magazin
Oumuamua, a csillagközi aszteroida, avagy amikor a Xeno találkozik a valósággal?
Aki esetleg már olvasta, vagy elkezdte olvasni a Xenót...
Furcsa, szilánk vagy szivar alakú, egyértelműen a naprendszeren kívülről származó aszteroida halad át a naprendszeren. 2017 októberében fedezték fel Mauin lévő csillagvizsgálóban. Az Oumuamua nevet kapta, amely egy hawaii szó, jelentése elsőként érkező, távoli üzenet.
És egy részlet a Xeno elejéből, egy hírblokkból, a migrátorok és az úgynevezett Lándzsa érkezéséről:
"ISMERETLEN ŰRHAJÓ A JUPITER KÖZELÉBEN? / CNN / 2058. 02. 02.
Pedro Oliveira, perui csillagász ismeretlen eredetű űrobjektumot észlelt a Jupiter pályája közelében. A NASA, a ROSCOSMOS és a CNSA is megerősítették az észlelést. [A felvételen jégcsap alakú, kilométeres test látszik, felületét mikrometeorok tízezrei pettyezik.] A csillagászok nem zárják ki a lehetőségét, hogy a lándzsaszerű objektum mesterséges eredetű…"
(Xeno, 2017)
Szóval, úgy tűnik, ez a migrátor objektum most még csak átutazik, de 2058-ban majd Lándzsának nevezik egy társát, és a kutatók elkezdenek gyanakodni, hogy talán nem természetes eredetű.:)
Világok találkozása - sci-fi fantasy irodalmi rendezvény
Egy szuper rendezvényt ajánlok Nektek, amelyen én is ott leszek egy science fiction beszélgetésben:November 25-én kerül sor a Világok Találkozása (ViTa) című egész napos fantasztikus zsánerirodalmi rendezvényre a Bem Moziban a Próza Nostra kulturális magazin szervezésében.
Délután fél négytől kezdődő "A sci-fi útja" című beszélgetésben Kleinheincz Csillával, Kánai Andrással és Takács Gáborral, Nyerges András moderálásában megvitatjuk, hogy merre tart a science fiction, válságban van-e, milyen új utak nyílnak előtte.
Ha valaki esetleg Xenóval jönne, lesz nálam toll is.:)
10:00 Érkezés, helyfoglalás
10:15 Megnyitó: Szabó István Zoltán és Gaborják Ádám
10.30–12.00 Kiadó és olvasó között: közvetítők a zsánerirodalomban
Az elmúlt években a zsánerirodalom erősödését láthatjuk mind az olvasók körében, mind a kritikai és felsőoktatási figyelem részéről. Mindeközben egyre többször merül fel a zsánerirodalomról való beszéd szakmai elhelyezésének igénye, ami mindig egy (szakmai) közösség fejlődését jelzi. Hogyan gondolkodjuk tehát a zsánerirodalomról mint a kritika tárgyáról? Vajon a kritika és a katedra szerepe az olvasók felé közvetítésben rejlik, hogy támpontokat adjanak a könyvek bővülő kínálatban? Vagy a szövegek elemzése, értelmezése, irodalomtörténetté alakítása a cél? Hogyan gondolkodnak erről a hazai folyóiratok és egyetemi műhelyek képviselői? És mit tud nyújtani a magas irodalomra szakosodott felsőoktatás? Hogy fér meg egymással ebben a komfortos irodalmi "albérletben" Dante, Goethe, Sherlock Holmes, Amerika Kapitány és az ork hadsereg?
Résztvevők: Bárány Tibor, Keserű József, L. Varga Péter, Pintér Bence és Szabó István Zoltán, moderál Sepsi László
12.00–13.30 Kézirattól a könyvig, avagy hogyan lesz a jó ötletből sikerkönyv
A tízmillió regényíró országa vagyunk, de hogyan lesz egy kéziratból könyv? Milyen úton kerülhet a kiadó elé egy szöveg, milyen a “jó” szöveg, és mennyit kell még dolgozni rajta, amíg valóban kiadható lesz? Hogyan működik egy írói műhely, és mi az, amit a legkevésbé szeretnek a szerkesztők? Irodalmi pályázatokról, tehetséggondozásról, műhelymunkáról és szerkesztői folyamatokról szóló beszélgetés, ami még más kérdésekre is választ adhat.
Résztvevők: Erdélyi István (Raon), Velkei Zoltán, Farkas Balázs és Gaborják Ádám, moderál Pintér Bence
13:30–14:00 Szünet
14.00–15.30 Új irányzatok a modern fantasy-ben
Milyen új témák jelentek meg és kaptak nagyobb reflektorfényt az elmúlt években? Milyen kérdések mentén kísérleteznek a szerzők, hogyan próbálnak elfordulni a fantasy hagyományosabb, epikus ágától? Ugyan mostanság már a magyar olvasók is kezdik felfedezni az angolszász fantasy innovatívabb címeit, úgy tűnik, mintha még mindig az epic fantasy lenne a leginkább eladható. Mi okozhatja ezt a kettősséget? Lehet-e, és egyáltalán, kell-e ezen változtatni? Barangolás a fantasy térképén.
Résztvevők: Berke Szilárd (Eric Muldoom), Juhász Viktor és Moskát Anita, moderál Szabó Dominik
15.30–17.00 A sci-fi útja: válság vagy kiteljesedés?
Merre tart a science fiction irodalom? Tényleg kiüresedett, és nem képes követni a gyorsuló világot, reflektálni napjaink problémáira, vagy épp ellenkezőleg, egyre több témát dolgoz fel és egyre színesebb, egyre izgalmasabb? A kortárs könyvek eszképisták, menekülnek a valóra vált disztópiából, vagy pont a jelen és a jövő veszélyeire hívják fel a figyelmet? Vannak-e új utak és irányzatok a sci-fiben, vagy végleg az ismert ötletek ismétlése vár az olvasókra?
Résztvevők: Kánai András, Kleinheincz Csilla, Markovics Botond (Brandon Hackett) és Takács Gábor, moderál Nyerges Csaba
17:00–17:30 Szünet
17.30–19:00 A rettegés kora, avagy a horrorirodalom helyzete itthon és külföldön
Itthon fellendülőben van a horrorirodalom, több kiadó is komolyan foglalkozni kezdett a témával, és az olvasói oldalról is egyre nagyobb az aktivitás. Hogy állunk most, mik a jelenlegi trendek a hazai és a nemzetközi piacon, és mire lehet számítani a zsánerben az elkövetkező években? Kik a sztárszerzők, kiktől várhatunk még sokat, és milyen a hazai felhozatal a horror területén?
Résztvevők: Fekete I. Alfonz, Molnár András, Németh Vladimir, Sepsi László és Veres Attila, moderál Szabó István Zoltán
20.00 A Bem Mozi filmvetítése
Gyertek, mert érdekes lesz!
Gyertek, mert érdekes lesz!
Megjelent a Xeno...
Megjöttek a tiszteletpéldányok is.
Fülszöveg:
2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.
2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.
A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.
A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.
Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.
Megrendelhető 25% kedvezménnyel az Agave kiadó webboltjában, és kapható bármely könyvesboltban.
Beleolvasó:
Megrendelhető 25% kedvezménnyel az Agave kiadó webboltjában, és kapható bármely könyvesboltban.
Beleolvasó:
Olvass bele! Brandon Hackett: Xeno - az első négy fejezet
November 7-ig előrendelhető 35% kedvezménnyel (3580 Ft helyett 2327 Ft-ért) az Agave kiadó webboltjában!Itt a beleolvasó, amely az első 4 fejezetet tartalmazza az 50-ből.
A regény 416 oldal lesz, és 2117 őszén kezdődik, amikor dr. Olga Ballard xenológus hazalátogat a Földre, a csonka családjához. 2117-ben a Föld lakossága pedig elég furcsa összetételű, a tizenötmilliárd főből hatmilliárd ember, kilencmilliárd földönkívüli, más néven xeno...
Xeno-felolvasás október 19-én a Margó fesztiválon - Vj Unflyable / DJ Lee’n’gum audiovizuális túravezetésével.
Egy izgalmas programot ajánlok figyelmetekbe, mégpedig a jövő heti október 19-22 közötti Margó-fesztivál keretein belül.
Egy exkluzív részletet fogok felolvasni a Xenóból, méghozzá Vj Unflyable / DJ Lee’n’gum audiovizuális effektjei közepette. Hogy ez milyen lesz pontosan, azt még nem tudom, mert jelenleg még csak alakulóban van még, de nagyon izgalmasnak ígérkezik, és sokkal közelebb hozza a részlet hangulatát is.
Időpont Október 19, csütörtök: 21:30-22:00
A helyszín: 1075 Budapest, Kazinczy u. 21. Tesla Budapest
FACEBOOK esemény
FACEBOOK esemény
A rendezvényen sok más, érdekes program is lesz, sőt, könyvsásár is (persze, e Xenót még nem lehet kapni, majd csak november 7-én.)
2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.
A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.
A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.
Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.
Szeptember
Te jó ég, máris eltelt egy hónap, úgyhogy újabb mi történt mostanában bejegyzés következik. És úgy tűnik, ez a kísérlet egyelőre még nem halt el.:)
Írás:
Ez a javítgatások, szerkesztések hónapja volt. A Xeno első változata ugyan már tavaly augusztusban elkészült, de egy könyvnél innen azért még rengeteg munka vezet a végleges szövegig, nálam is jópár átírás, javítás, finomítás történt, míg végül nyár elején leadtam a kéziratot. Most visszakaptam a szerkesztett változatot, úgyhogy még egyszer alaposan végigmentem rajta, tudva, hogy több ilyen lehetőségem nem lesz.
Ilyenkor mindig furcsa érzés leadni a végleges szöveget, mert ezt követően már tényleg nincs visszaút, mert a korrektúra körök után már megy a nyomdába.
És mindjárt itt a november 7-ei megjelenés. Ehhez kapcsolódóan két hét múlva (október 19-én) lesz egy exkluzív, audiovizális élménnyel megtámogatott felolvasás is az őszi Margó Fesztiválon, ami még formálódik, de fogok írni róla részletesebben nemsokára...
Stephan Martiniere, avagy a Xeno borítófestőjéről
Befejeződött a Xeno szerkesztése, úgyhogy lassan megy a regény a nyomdába. Ennek örömére még egy pár szó a borítójának festőjéről, Stephan Martiniere-ről, mert egyrészt többen kérdeztétek, hogy kinek a munkája, másrészt már régebb óta ismerem a festményeit.
Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd valamelyik festménye szolgál az egyik regényem borítójául.
Martiniere francia származású, és számtalan díjat nyert már, köztük a Chesley-díjat legjobb borító kategóriájában, a Hugo-díjat legjobb művész kategóriában, Rengeteg videojátékon és mozifilmen dolgozott concept artistként, pl. a Star Wars II. és III. epizódján, A galaxis őrzőin, a Bosszúállók: Ultron korán, az Én, a roboton, vagy éppen a 2018 tavaszán érkező Ready Player One filmadaptáción, ami valószínűleg az év egyik leglátványosabb SF-je lesz.
Magyarul is több könyv borítója használta fel a festményeit, ő készítette többek közt pl. Brandon Sandersontól az Elantris, a Ian McDonald A dervisház és a Brazil, Greg Egan: Diaszpóra, újabban Jack Campbell regényei, legutóbb pedig Kim Stanley Robinson New York 2140 című regényének borítófestményét. Összesen több, mint 150 könyvborítót készített, valamint számos illusztrációt többek között a National Geographicsnak vagy a Popular Science-nek.
A Xeno borítójának alapjául szolgáló festmény eredetileg Ben Bova egyik regényéhez készült, de szerintem a Xeno címfelirat sokkal jobban sikerült, mint Bováé.
Martiniere honlapja további festményekkel: www.martiniere.com
XENO borító!
Brandon Hackett: Xeno
További részletek az Agave kiadó Facebook oldalán.
Moly.hu adatlap
A borító egyébként egyik kedvenc SFF-festőművészem, Stephan Martiniere munkája alapján készült, aki számtalan szuper könyborítót készített, plusz egy sor sci-fi filmnél dolgozott concept artistként, mint pl. az Avengers 2, a Galaxis őrzői vagy a jövőre érkező Ready Player One filmadaptáció.
Fülszöveg:
2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.
A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.
A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.
Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.
Augusztus
Hektikus blogírási szokásomba megpróbálok egy kis rendszerességet beépíteni, így kísérleti jelleggel egyfajta havi összegzésfélét fogok ezentúl összeszedni, elsődlegesen a fantasztikumra szorítkozva, úgyhogy cicás képek, utazásos képek, mit ettem ma-képek nem várhatók.
Azért ne lepődjetek meg, ha a kezdeményezés gyorsan elhal, de hátha nem.
Azért ne lepődjetek meg, ha a kezdeményezés gyorsan elhal, de hátha nem.
Peter Jackson lenyűgöző Augmented Reality demója
A Wingnut AR, Sir Peter Jackson kiterjesztett valóság/augmented reality (AR) cége nemrég kiadott egy demót - ami valami elképesztően néz ki, és fantasztikus jövőbeli lehetőségeket ígér. A demo ráadásul egy látványos sci-fi jelenet.
Íme:
Tíz éves A poszthumán döntés!
Tegnap arra ébredtem, hogy hoppá, elfelejtkeztem valamiről, ugyanis július második felében kerek 10 éve jelent meg A poszthumán döntés című regényem.
Megpróbálom feleleveníteni az ezzel kapcsolatos emlékeimet, ami azért sem könnyű, mert a tíz évvel ezelőtti kapcsolódó blogbejegyzések is köddé váltak már. Ellenben találtam egy térképet, amelyet magamnak készítettem a Tau bolygóról, ez majd a bejegyzés végén található.
Ez a regény egy komoly vízválasztó az írói pályám során. Az első írásaim 2002-ben kezdtek el megjelenni a Cherubion kiadónál, és ezek a zömében ifjúkori történetek inkább könnyedebb űropera kategóriába tartoztak, amelyeket kevésbé tudatosan, de nagy lelkesedéssel írtam.
Aztán történt valami, ami a korábbiakhoz képest egy egészen más irányba terelt.
Aztán történt valami, ami a korábbiakhoz képest egy egészen más irányba terelt.
Sőt, valójában két, számomra a mai napig emlékezetes élmény is történt...
Valerian és Laureline - képregény és film
A héten mutatják be a Valerian és az ezer bolygó városa című francia sci-fi filmet Luc Besson rendezésében, és még előtte sort kerítettem a régi, klasszikus Valerian képregények elolvasására, egyrészt mert a 40 éven átívelő sorozat a sci-fi képregénytörténelem része, másrészt mert rengeteg film, kezdve rögtön a Star Warsszal nem keveset merített ezekből a történetekből.
Az európai science fiction képregények kapcsán Moebius és Mézières neve talán sokaknak ismerős (Enki Bilal és Philippe Druillet mellett). Moebiusról biztos vagyok benne, hogy idehaza a legtöbbeknek Az idő urai animációs film jut eszébe, de az ő nevéhez fűződik többek közt az Incal című képregény, amelyet Alejandro Jodorowskyval közösen hoztak létre.
Jean-Claude Mézières neve pedig elsősorban a Valerian és Laureline képregénysorozattal fonódott össze, amelyet gyerekkori barátjával, Pierre Christin íróval alkottak meg. A sorozat 1967-ben indult, és az utolsó, 21. kötet, amely lezárta a történetfolyamot, 2010-ben jelent meg, azaz egy több, mint negyven évet átívelő sorozatról beszélünk.
Az SFmag.hu-n egy két részes cikkben próbáltam bemutatni a Valerian és Laureline képregények világát, hogy a filmadaptáció milyen módon kapcsolódhat ezekhez a történetekhez, illetve, az évtizedek folyamán hány mozi hányféle helyről merített, másolt, ihletődött meg Pierre Christin és Jean-Claude Mézières kultikus képregénye nyomán.
Az első rész itt, a rengeteg képpel és filmes utalások keresésével teli második rész pedig itt olvasható.
Az új Metabáró képregényről
Aki sokat olvas, szerintem tudja, hogy idővel egyre feljebb emelkedik az ingerküszöb, és egyre nehezebb olyan alkotásokat találni, amelyek igazán tetszenek, amelyeket nehéz letenni, amelyek teljesen bevonnak a világukba.
Nemrég sikerült megint találnom egy ilyen alkotást, mégpedig egy régi, kultikus sorozat folytatását, amelyek pedig nagyon ritkán szoktak jól sikerülni.
A hajdani Metabárók 1992 és 2003 között futott, Alejandro Jodorowsky történetei Juan Gimenez fantasztikus, festett oldalain keltek életre, egy nem titkoltan a Dűnét és a görög drámákat megidéző monumentális űropera képében, amely a Metabárók öt generációjának történetét meséli el a kaszt születésétől kezdve odáig, hogy az univerzum leggazdagabb és legfélelmetesebb harcosaivá válnak, és ahol a gyermek úgy válik az új Metabáróvá, hogy megöli az őt kiképző apját. Mindez high-fantasys és űroperás túlzásokkal, elképesztő agymenéssel, vérbő brutalitással és mitikus kerettörténettel megfűszerezve, ahol a grandiózus ötletek gyakran agyontapossák a dramaturgiát és a narrációt, de mindennek ellenére egy fontos és kultikus science fictionné nőtték ki magukat.
És nemrég, 2016-ban újraindult (francia, majd angol nyelven is), illetve folytatódott a Metabáró-történetfolyam (The Metabaron), méghozzá teljesen új alkotókkal, akik az utolsó Metabáró történetét viszik tovább. Ezek a látszólag kényszerű, pénzorientált folytatások nagyon ritkán szoktak jól elsülni, de, és ez egy nagybetűs DE, itt valami egészen más történt. Az új Metabáró ugyanis az egyik legjobb sci-fi képregény, amit az utóbbi tíz évben olvastam.
Bővebben az SFmag.hun írtam, illetve áradoztam az új The Metabaron kötetekről.
Már csak a képi világuk miatt is fantasztikus alkotás mind a kettő, hatalmas, keménykötetes kiadásban gyönyörű rajzokkal, de emellett sikerült azt a bravúrt is meglépni Jerry Frissen, az új író jóvoltából, hogy azokat a dramaturgiai és narrációs bakugrásokat, amelyek miatt sosem tudtam maradéktalanul élvezni Jodorowsky agymenéseit, itt szinte teljesen kigyomlálták, ami miatt a történet sokkal erőteljesebbé és karakter központúbbá vált, ráadásul sikerült közel hozni a karaktereket az olvasóhoz, és nem csak a Metabárót, hanem az antagonistáit is. Emellett olyan, új művészek rajzolják felváltva a köteteket, mint Valentin Sécher és Niko Henrichon, akik nemcsak, hogy méltóak Gimenez vizualitásához, de szerintem túl is szárnyalják azt, és órákig el lehet gyönyörködni egy-egy oldal apró részleteiben, a világ monumentalitásában.
Profi munka, nagyszerű science fiction és fantasztikusan megrajzolt képregény.
És most egy évet kell várnom a lezárásig.
(Kár, hogy valószínűleg sosem lesz magyar kiadása, de aki csak kicsit is tanult angolul, a képregények mindig remek motivációk egyben a nyelvtudás fejlesztésére is, ráadásul viszonylag kevés szöveg és egyszerű nyelv miatt megérteni sem nehéz őket.)
(Kár, hogy valószínűleg sosem lesz magyar kiadása, de aki csak kicsit is tanult angolul, a képregények mindig remek motivációk egyben a nyelvtudás fejlesztésére is, ráadásul viszonylag kevés szöveg és egyszerű nyelv miatt megérteni sem nehéz őket.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)