Hétfő este 20:45-kor pontot raktam az utolsó mondat végére, és lecsuktam a laptopot. Elkészült a regény, a Felfalt kozmosz, legalábbis annak első teljes, nyers változata.
Szóval, itt van, kész van, és ugyan még mindig rengeteg munka lesz, mire véglegessé válik, de az már egészen másfajta feladat, nem a klasszikus írás.
Egy kis örömhír, februárban újranyomásra kerül az Eldobható testek, és addig az Agave webshopban újra előrendelhető státuszba került 35%-os kedvezménnyel. Szóval, ha valakinek még nincs meg, most itt az alkalom.
Egészen meghökkentő számomra, mi történt az elmúlt egy és negyed évben a könyvvel: Zsoldos Péter-díj, Monolit-díj, az SFF Vektor az év science fiction könyvének választotta, közönségszavazásos díjak mellett ráadásul most a leggyorsabban utánnyomásra kerülő regényem is lett belőle.
Köszönöm, hogy ennyien szeretitek ezt a regényt is, főleg azért, mert az olvasói-kritikai siker nem minden, a jó eladási számok biztosítják azt, hogy a következő regényeim is eljussanak hozzátok. És most az Isten gépei, Az időutazás napja és a Xeno után az Eldobható testek is bekerült a több kiadásos klubba.
Furcsa, mert magára a regényre és a megírására alig emlékszem már, és ez valahol kicsit szomorú. Még 2018-2019-ben írtam, akkor nagyon mélyen benne voltam Vireni Orlando fejében, érzéseiben, na meg a testnyomtatás káoszában, viszont azóta már egy egészen más univerzumban járok, és más szereplőkkel beszélgetek nap, mint nap. Vireni ezért kénytelen volt háttérbe húzódni. Idővel persze minden kedves szereplő erre a sorsra jut, mert mindig érkeznek az újabbak.
Ha tudjátok a regénynek hírét vinni, esetleg ismerősöknek ajándékozni, hogy az újranyomás is megtalálja az olvasóit, azért nagyon hálás vagyok.
Jövőre pedig jön az új regény, amelynek Felfalt kozmosz a munkacíme.
***
MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.
Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
Az év végi személyes, írós poszt után ez itt a szokásos, éves összegző lista (itt az előző évi, 2020-as is).
Ugyan a mozivilág még mindig csak éledezik, a producerek rettegve figyelik a harmatos box office eredményeket (aztán év végén meg váratlanul jött egy Pókember 3), nekem még messze nem jött meg a kedvem az aktív moziba járáshoz. Cserébe viszont ismét rengeteg remek sorozatra bukkantunk, mert a streaming oldalak viszont öntik a sorozatokat. Sajnos eközben az írás és az új regény miatt sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, jobbnál jobb könyvek tornyosulnak a várólistámon, de azért így is akadtak a kezembe emlékezetes könyvek, képregények.
Szóval, jöjjön a mindenféle kedvenc lista, szokás szerint elsődlegesen a fantasztikumra koncentráltam, de messze nem minden esetben.
Ha visszagondolok 2021-re, akkor elsőként egy szó jut eszembe: munka.
Második éve, hogy a munkahelyemen krízisekből krízisekbe pottyanunk, idén is leginkább a Covid gazdasági következményei miatt, elszállt alapanyagárak miatti folyamatos káosz, majd ősszel a hírekből is hetekig ömlő AdBlue-pánik, amelynek a közepében ültem, számoltam, telefonáltam. Nagyon sokat.
Eközben valahogy mégis csak befejeztem a Felfalt kozmosz próbacímen futó új regény első, de inkább nulladik változatát, és az utolsó hónapokban nekiálltam helyrerázni a még nagyon nem partiképes szövegszörnyet.
Mindennek az volt az ára, hogy jóval kevesebbet tudtam pihenni, olvasni, kikapcsolódni, mint szerettem volna. Mert hát, az írás nem csak egy hobbi, hanem egyrészt a pihenés, kikapcsolódás, szabadidő ellensége, másrészt szintén kőkemény munka, még ha esetleg időnként nem is úgy gondolok rá. Általában esténként és hétvégenként is gyakran írok, ha bírok, de elvileg akkor kéne pihenni, feltöltődni, vagy mi. Ezt pedig hajlamos vagyok elfelejteni.
Eközben a pandémia közepén, még 2020-ban megjelent Eldobható testek élte a maga életét, és tavaly történt ezzel kapcsolatban egy csomó örömteli esemény: a regény megkapta a Zsoldos Péter-díjat, és annak közönségdíját is, majd az Avana Egyesület által gondozott Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége is az Év legjobb science fiction regényének választotta (a Qualityland című regénnyel közösen), valamint a kiírt közönségszavazáson is az első helyen végzett. Nem a díjaktól lesz jó vagy kevésbé jó egy regény, de ettől még nagyon örülök mindegyik elismerésnek.
Szokás szerint jön néhány évösszegző, előretekintő poszt, szám szerint három. Lesz egy írós-összegzős, egy TOP-listázós.
Elsőként pedig egy 2021-es podkaszt szerepős linkgyűjtés.
A pandémia következménye ugyanis, hogy az élő események, találkozások többsége átvándorolt az internetre, plusz elindult, lendületet kapott egy sor podkaszt adás is, és nagyon sok helyen voltam beszélgetni (nem is tudtam mindent elvállalni sajnos). Mivel ezeknek a többségét a Facebookon osztottam csak meg, ezért most itt van a 2021. évi podkaszt gyűjtés, lehet közülük válogatni, ha lemaradtatok valamiről, ami érdekel benneteket (és csak remélem, hogy nem hagytam ki semmit).
Kizárólag sci-fi-re szűkítettem az ajánlást, különben nagyon-nagyon hosszú lenne. Egy helyen azért csalni fogok.:))
Ez egy személyes ajánlólista, ami az én ízlésvilágomat és érdeklődésemet tükrözi.
Elsődlegesen a frissebb könyv- és képregény-megjelenések közül válogattam, és megpróbáltam egyúttal önálló kötetekre, vagy új sorozatok első köteteire szűkíteni, de természetesen ezeken túl is rengeteg izgalmas könyvet lehet találni boltokban, idén egészen sok szuper cím jelent meg.
Animációs film? Hagyjál már, az mind mesefilm
Nagy rajongója vagyok az animációs filmeknek. Nem, ez így nem pontos, mert pl. a Disney, sőt, a Pixar animációs filmek sem az én világom, elszórakozom rajtuk, de nem nekem mesélnek, nem hozzám szólnak. A South Park, a Simpson család sem talált meg magának csak egy-egy epizód erejéig, de egész évadok végignézésére valahogy sosem vágytam. Az animék már sokkal közelebb állnak hozzám, de azoknál sokszor nem tetszik az egyszerű, költséghatékony, vagy technikailag elavult megvalósítás, hiába vannak tele ötletekkel, izgalmas sztorikkal. Persze, ettől függetlenül a Ghost in the Shell vagy az Akira, a Death Note és társaik ettől még zseniálisak.
Azonban sok éve várom azt a fajta, a videojátékok elképesztő előzeteseiben látott, már-már döbbenetes minőségű animációval készített, főleg felnőtteknek szóló animációs filmet, sorozatot, ami meg tudja mutatni, hogy ez a filmművészeti ág képes ugyanolyan látványos képi világot alkotni, és legalább olyan történeteket elmesélni, mint a hollywoodi blockbusterek. Sőt, szerintem azoknál sokkal többre is képes.
2021. NOVEMBER 5. 14:59
"Abban a pillanatban, amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Már megtörtént, éppen most történik, és még számtalanszor meg fog történni, ahányszor csak újra eljövök ide, azonban az első élmény marad a legemlékezetesebb.
Hoppá, ez most van!
Ez az első regényem, amelyet utolért az idő.
Nagyon gyorsan eltelt ez a hét év, amióta Az időutazás napja megjelent. Emlékszem, hogy mennyire hirtelen jött, intenzív ötlet volt, ami éppen olyan helyzetben kapott el, amikor a következő regény sztoriját kerestem.
Így történhetett meg, hogy néhány napi lázas jegyzetelés után annyira elkapott a lendület, hogy neki is ugrottam az írásnak. Ennek az lett a következménye, hogy az első draft végül végig csak Ádám nézőpontjában íródott meg, és csak amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy valami nagyon hiányzik, és így a felét újraírtam, és ekkor került bele az időutazás feltalálója, mint második nézőpont szereplő.
A dátum eredetileg 2031-ben lett volna, de aztán valamiért tíz évvel korábbra került a végleges verzióban amiatt, hogy a történet kezdeti világ nem sokban különbözött 2014-től, amikor a könyv megjelent.
És hogy miért november 5? Ez egy aprócska tisztelgés akart lenni a Vissza a jövőbe-filmek felé, mivel Dr. Emmett Brown 1955. november 5-én találta ki a fluxuskondenzátor ötletét, ami az 1985-ös időgép alapja lett.
Egy év és több országhoz képest még másfél hónap késéssel csak ideért hozzánk is Frank Herbert: Dűne regényének új moziváltozata, és egyvalamire ez az időszak mindenképpen megtanított: ez pedig a türelem. Na, de végre itt van a bemutató, és ugyan sajnos még a koronavírus is itt van, de reméljük nem fogja tönkrevágni a folytatások elkészültét.
A Dűne a valaha írt egyik legjobb science fiction regény, olyan mű, amiből azóta számos más történet merített szemérmesen vagy szemérmetlenül, a legismertebbek talán a Star Wars, a Trónok harca vagy akár a Mátrix (Forradalmak). Ha nem olvastad, mindenképpen érdemes a ciklus további öt kötetével együtt. És egy olyan regény, ami szinte megfilmesíthetetlen. 1984-ben David Lynch még Frank Herbert közreműködésével mégis leforgatta a saját változatát, ami ugyan egyes jeleneteiben, atmoszférájában kifejezetten egyedi és maradandó, de összességében mint film, nem működött, nem tudott mit kezdeni a hatalmas világgal, a rengeteg információval, emiatt a karakterek is úgy beszéltek, mintha képeskönyvek alatti magyarázószövegeket olvastak volna fel, de az egész film is inkább egy képeskönyvnek tűnt, mint egységes történetnek. (A SyFy minisorozatát pedig én inkább szeretném elfelejteni.)
És most megérkezett a Denis Villeneuve rendezte új adaptáció, ami viszont egyelőre csak a történet első felét tartalmazza, ám ez egy logikus döntés, mert a Dűnét egyszerűen nem lehet egyetlen filmben kibontani.
Amikor legördült a stáblista, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy ez valóban egy történethű és hiteles adaptáció. A másik pedig, hogy hol a folytatása, ide vele azonnal. Azokra a fantasztikus lehetőségekre tudtam csak gondolni, hogy mi minden jöhet a második filmben, mennyi apróságot épített szép csendben az első rész, és mennyit rejtett el szándékosan, gondolok itt eljövendő fontos szereplőkre és egy nemezisre.
Még az élmény hatása alatt vagyok, de megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és a rajongói lelkesedésen túllépve racionálisan (és spoilermentesen) összeszedni, hogy számomra milyen is volt Denis Villeneuve Dűne mozija. Ez itt nem kritika, nem lesz benne szó a történetről, inkább azoknak szól, akik ismerik Frank Herbert regényét, mert ahhoz fogom viszonyítani, és inkább részleteket emelek ki.
Az 'Eldobható testek' nyerte a 2019-2020. évi Monolit-díjat, ami az elmúlt két év magyar science fiction regényei közül került odaítélésre a zsűri által legjobbnak tartott műnek.
A díjat az Avana Egyesület alapította 2020-ban, amely korábban közel két évtizeden át a Zsoldos Péter-díjat gondozta, így hogy az Eldobható testek lett az első regénygyőztes a Monolit-díj történetében.
Most értem haza az átadó ünnepségről, a díjat majd lefotózom, meglepő módon egy mini monolit, de az igazán meglepő az, amit csak kézbe fogva lehet érzékelni, hogy nagyon tömör és brutál nehéz.
***
MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
📕Újra Könyvhét a Vörösmarty téren szeptember első hetében.
🖋Szeptember 4-én, 15-16 óráig dedikálok az Agave kiadó standjánál - sőt, ezúttal rajzolni is fogok!), ahol pedig kedvezményesen lehet majd vásárolni a régi és új megjelenésekből.
📅Itt az esemény linkje is, hogy ne felejtsétek el!
https://www.facebook.com/events/1015833742502049/
Eldobható testek, Xeno, Isten gépei és bármely könyvet hozhattok, ami meg nincs meg, azok egy része pedig kapható lesz!
Szeretettel várok mindenkit.🙂
Online is olvashatóvá vált 'Sosem hal már meg' című science fiction novellám, ami a prae.hu 2020/4. spekulatív fikciós számában jelent meg még tavasszal:
https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg/
A történet a 24.hu-n tavalyi 'Mikor hal már meg' egypercesem továbbgondolása, kikerekítése, mert a hosszú életnek következményei vannak.
A Szépirodalmi Figyelő ezt írta a novelláról:
"A prózai művek közül Markovics Botond (a.k.a. Brandon Hackett) és Moskát Anita novellái fogtak meg a legjobban, előbbi egy a mi korunkban született, de magát élethosszabbító kezelésekkel halhatatlanná tévő férfiról szól, akinek legfőbb célja egészen addig a hatalomszerzés, amíg egyre kevésbé érti már meg a körülötte fejlődő világot és észre nem veszi, hogy habár él, végeredményben már csak egy emlék."
***
MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon
Eldobható testek
Az Eldobható testek tavaly ősszel, a második hullám közeledte előtt nem sokkal jelent meg, egy elmaradt Könyvfesztivál helyén, csak úgy. Ehhez képest most, kilenc hónappal később az eddigi legjobban fogyó regényem, időarányosan közel harmadával több ment el belőle, mint az eddigi abszolút rekorder, Az időutazás napjából (amelyből két kiadás is kifutott már). Igazán köszönöm, hogy a körülmények közepette is ennyien kitartottatok mellettem, vagy új olvasóként bizalmat szavaztatok a könyvnek.
Tavasszal a regény megkapta a 2020-ban megjelent legjobb fantasztikus regénynek járó Zsoldos Péter-díjat egy olyan zsűritől, akiknek a sci-fi és fantasy irodalomelméleti munkásságát személyenként is végtelenül tisztelem, emellett nektek köszönhetően megnyerte a Zsoldos Péter-díj közönségszavazását, majd nemrég az SFF Vektor olvasói közössége az év könyvének választotta, és - kiegészítés 07.01-én: ezen a közönségszavazáson is szintén közönségkedvenc lett.
Az SFF Vektor a Moly.hu könyves közösségi oldal olyan felhasználóiból alakult, akik kellően sok sci-fit vagy fantasyt olvasnak ahhoz, hogy segítséget nyújthassanak az olvasóknak az eligazodásban. Immár hatodik éve összegzik az adott év science fiction és fantasy megjelenéseit, és választják ki a szerintük legjobbakat, és közülük kerül ki az ÉV KÖNYVE is.
Idén az Eldobható testek (Agave) és Marc-Uwe Kling: Qualityland (Helikon) regénye megosztva kapta a 2020. év legjobb science fiction könyve elismerést a legjobb könyvek listájáról.
És ráadásként megnyerte a közönségszavazást is: https://sffvektor.hu/2021/07/01/a-kozonsegszavazas-eredmenye-2/
A részleteket itt olvashatjátok, az Eldobható testekről ezt írta az SFF Vektor csapata:
"Amikor napvilágot lát egy-egy Hackett regény, a hazai science fiction olvasók szinte mindig a kedvencüknek választják és csak ritkán akad méltó vetélytársra abban az évben. Ennek többek között az lehet az oka, hogy Markovics Botond sosem fél megújulni, elképesztő látomásai mellett írásaiban mindig találhatunk magunknak új kérdéseket és új szempontokat az emberiség jövőbeli távlatainak megrajzolásában. Az Eldobható testek egy olyan 24. századi Naprendszerben játszódik, ahol a kényszerből szétszóródott emberiség egy új formájú létezés lehetőségének félelmetes valóságával és következményeivel szembesül. A transzhumanizmus és a digitalizált tudatok jelensége nem először jelenik meg a szerző könyveiben, de ez a regény mélyen beleássa magát a kérdés szociokulturális vetületébe is, különösképpen az igazságszolgáltatás és a hatalom kapcsolatát boncolgatja, méghozzá egy elkötelezett ügyész szemszögéből, aki igen hamar az események sűrűjében találja magát."
https://sffvektor.hu/2021/06/09/az-ev-sci-fi-konyvei-2020-ban
A legjobb fantasy regények listáját itt találjátok, közülük Susanna Clarke: Piranesi (Agave) című szuper és különleges regénye lett az SFF Vektor kedvence.
https://sffvektor.hu/2021/06/09/az-ev-fantasy-konyve-2020-ban/
***
MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!
A Netflix 2019-ben rukkolt elő a Love, Death + Robots sci-fi és fantasy animációs rövidfilmes antológia sorozatával, zömében ismert science fiction és fantasy írók novelláit dolgozták fel, profi és stílusos animációkkal.
Merész, izgalmas, egyedi koncepció volt, és az első évadról ezt írtam hajdanán: ez a legjobb dolog, ami a science fictionnel történt mostanában, bátor, kreatív, újszerű, és egyben egy szerelmes levél a fantasztikus irodalomhoz, valamint annak látványos demonstrációja, hogy miért éri meg sci-fit olvasni.
És most itt a második évad, ami - talán a Covid miatt is - egy rövidebb, mindössze 8 epizódos félévaddal, továbbra is több ismert fantasztikus író művei közül is válogatva, ezúttal többek közt John Scalzi, Paolo Bacigalupi, Harlan Ellison, Neal Asher, J. G. Ballard történetei is megelevenednek.
Az animációk továbbra is parádésak, még akkor is, ha ezúttal kevesebb animációs stúdióval dolgoztak, és bánatomra most nincs köztük a magyar Digic Pictures sem, akik pedig az első évad legprofibb animációját szállították. Viszont itt van a Blur Studio rögtön három filmmel, valamint a Unit Image, a másik két kedvencem, akik szintén hihetetlenül realisztikus animációkat gyártanak.
A második évad az elmesélt történetek terén nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint az előző. De inkább kevesebbet, és mivel már nincs meg az újdonság varázsa, így nem is szólt akkorát a koncepció. Az első évad nagyon vegyes volt, kiemelkedő, közepes és kifejezetten gyenge sztorik váltakoztak. Ezúttal is ez a helyzet, viszont nagyon hiányoltam az igazán emlékezetes, katarzist okozó epizódokat, amelyek miatt az első évad annyira emlékezetes maradt számomra. Persze, az is lehet, hogy a kevesebb epizódból arányaiban kevesebb is tudott kitűnni.
Azért három történet majdnem elérte az első évad legjobbjainak szintjét. Sajnos csak majdnem, mert egy kicsi mindig hiányzott pl. az első évados Zima Blue-ban bemutatott tökéletességéhez.
