Star Wars: Andor ajánló - tanmese a totalitárius rendszerekről

Egy csomó mindenről akartam már jóideje írni, de eléggé bedarált a munka, így sajnos nem sok energiám maradt. Viszont most igyekszem pótolni az elmaradt posztokat.

Kezdjük is a legutóbbi Star Wars-sorozattal.

---

Star Wars: ANDOR /// AJÁNLÓ

Érdekes, mennyire megosztó, egy csomó ember imádja, és alegjobb dolognak tartja A Jedi visszatér óta (én is),mások pedig közben egyenesen unták. Ennek a kettősségnek talán az lehet az oka, hogy mindannyian másért szeretjük a Star Warst: van, aki a misztikusságért rajong, a meséért, varázslatért, Jedikért, mások az űrcsatákért, vagy a karakterekért, drámákért, és vannak, akik új irányokat (is) szeretnének látni, mások az ismert szereplőkről többet tudni, stb.

Szóval, én most abba a táborba tartozom, akik szerint az ANDOR a legjobb dolog, ami a Star Warsszal történhetett, pont azért, mert ki mert mozdulni a szigorú keretek közül, és ezt viszont nagyon magas szinten valósította meg, ellentétben pl. Az utolsó Jedivel, ami szintén szeretett volna újítani, de sajnos a dilettáns forgatókönyv számomra önmaga paródiájává tette és egy kifejezetten pocsék módon összerakott filmmé.

Az Andor viszont olyan sorozat, amit nem úgy ajánlanék, hogy akkor nézd meg, ha szereted a Star Warst, hanem úgy, hogy akkor is nézd meg, ha szereted a sci-fit, de még inkább, ha szereted a komolyabb hangvételű, mondanivalóval rendelkező sztorikat.

20 év az írói pályán

2002 májusban jelentek meg első írásaim az Én, a halhatatlan című Cherubion antológiában. Azaz idén 20 éve, május, június környékén indult az írói pályafutásom. És idén 10 éve, 2012 június elején kerültem az Agave kiadóhoz, akkor jelent meg Az ember könyve.

Így ez egy dupla jubileum, ami egyben lehetőséget is ad egy kis visszatekintésre, hogy mi is történt az elmúlt két évtizedben könyvpiaccal, hogyan zajlott két évtizede a kiadókeresés, mik voltak az én tapasztaltaim, könnyebb vagy nehezebb ma kiadókhoz bejutni, és miként változtam én is íróként nagyon sokat.

Szóval, ez most egy személyesebb bejegyzés lesz, amit ugyan igyekeztem rövidebbre fogni, de nem sikerült teljesen.:) Először két részben akartam kitenni, de végül egy hosszabb bejegyzés lett belőle.

1. Író leszek

Nyolc éves koromban kezdtem el írogatni, első művem a Háry János rajzfilm szöveges folytatása, egy egész kis füzetkönyvet raktam össze rajzokkal illusztrálva. Aztán jött pár már csak szöveges történet, mint például A Jedi visszatér folytatása a harmadik Halálcsillaggal, űrcsatákkal, mindezt három oldalban, arizonai UFO-sztori, Indiana Jones-kaland.

Aztán mivel nagyon szerettem rajzolni, és imádtam a képregényeket, inkább áttértem a képregényrajzolásra. Eközben kezdtek el egy kicsivel már komolyabb, önállóbb sztorijaim is megszületni, de zömében még mindig utánérzések, mint például az 1986-os Galaktikákban megjelent Funky Koval képregénysorozat nyomán, ami egyébként egy nagyon igényes lengyel scifi/thriller volt, menő űrhajókkal, egyedi vizuális elemekkel.

Az évek folyamán aztán gyakorlatilag egyetlen képregényt sem fejeztem be. Ennek egyszerű oka volt, közben folyamatosan fejlődött a rajztudásom (magamhoz képest), ezért félúton minden történet kezdett felemás lenni: béna az eleje, sokkal jobb a közepe. És mivel rajzolni lassabb, ezért közben mindig támadt egy új, izgalmasabb ötletem.

Kész az új regény

Hétfő este 20:45-kor pontot raktam az utolsó mondat végére, és lecsuktam a laptopot. Elkészült a regény, a Felfalt kozmosz, legalábbis annak első teljes, nyers változata.

Egyszerre tört rám elégedettség és egy fura üresség érzése. A szöveg nulladik változatának ugyan már tavaly nyár végén eljutottam egyfajta végére, de egy kis pihenő után kellett még ez az 5-6 hónap megfeszített munka, hogy abból a szöveghalomból kialakuljon egy összefüggő kézirat, amire valóban azt lehet mondani, hogy regényszöveg. Ez a pillanat mindig nagyon különleges, semmivel össze nem hasonlítható érzés, mert valami egésszé, létezővé válik, de ugyanakkor megszakad egy hosszú, bensőséges kapcsolat a történettel, szereplőkkel, ami már sosem tér vissza.

Szóval, itt van, kész van, és ugyan még mindig rengeteg munka lesz, mire véglegessé válik, de az már egészen másfajta feladat, nem a klasszikus írás.

Itt az Eldobható testek újranyomás!

Egy kis örömhír, februárban újranyomásra kerül az Eldobható testek, és addig az Agave webshopban újra előrendelhető státuszba került 35%-os kedvezménnyel. Szóval, ha valakinek még nincs meg, most itt az alkalom.

Egészen meghökkentő számomra, mi történt az elmúlt egy és negyed évben a könyvvel: Zsoldos Péter-díj, Monolit-díj, az SFF Vektor az év science fiction könyvének választotta, közönségszavazásos díjak mellett ráadásul most a leggyorsabban utánnyomásra kerülő regényem is lett belőle.

Pedig meg voltam győződve róla, hogy Az időutazás napja példányszámait nem nagyon fogja még nagyon sokáig semmi megközelíteni, hiszen abból már elfogyott két kiadás is, és nem minden nap írok annyira populáris témájú sztorit.

Köszönöm, hogy ennyien szeretitek ezt a regényt is, főleg azért, mert az olvasói-kritikai siker nem minden, a jó eladási számok biztosítják azt, hogy a következő regényeim is eljussanak hozzátok. És most az Isten gépei, Az időutazás napja és a Xeno után az Eldobható testek is bekerült a több kiadásos klubba.

Furcsa, mert magára a regényre és a megírására alig emlékszem már, és ez valahol kicsit szomorú. Még 2018-2019-ben írtam,  akkor nagyon mélyen benne voltam Vireni Orlando fejében, érzéseiben, na meg a testnyomtatás káoszában, viszont azóta már egy egészen más univerzumban járok, és más szereplőkkel beszélgetek nap, mint nap. Vireni ezért kénytelen volt háttérbe húzódni. Idővel persze minden kedves szereplő erre a sorsra jut, mert mindig érkeznek az újabbak.

Ha tudjátok a regénynek hírét vinni, esetleg ismerősöknek ajándékozni, hogy az újranyomás is megtalálja az olvasóit, azért nagyon hálás vagyok.

Jövőre pedig jön az új regény, amelynek Felfalt kozmosz a munkacíme.

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

2021: Olvas, néz, játszik, avagy Best of listák

Az év végi személyes, írós poszt után ez itt a szokásos, éves összegző lista (itt az előző évi, 2020-as is).

Ugyan a mozivilág még mindig csak éledezik, a producerek rettegve figyelik a harmatos box office eredményeket (aztán év végén meg váratlanul jött egy Pókember 3), nekem még messze nem jött meg a kedvem az aktív moziba járáshoz. Cserébe viszont ismét rengeteg remek sorozatra bukkantunk, mert a streaming oldalak viszont öntik a sorozatokat. Sajnos eközben az írás és az új regény miatt sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, jobbnál jobb könyvek tornyosulnak a várólistámon, de azért így is akadtak a kezembe emlékezetes könyvek, képregények.

Szóval, jöjjön a mindenféle kedvenc lista, szokás szerint elsődlegesen a fantasztikumra koncentráltam, de messze nem minden esetben.

Üdv, 2022!

Ha visszagondolok 2021-re, akkor elsőként egy szó jut eszembe: munka.

Második éve, hogy a munkahelyemen krízisekből krízisekbe pottyanunk, idén is leginkább a Covid gazdasági következményei miatt, elszállt alapanyagárak miatti folyamatos káosz, majd ősszel a hírekből is hetekig ömlő AdBlue-pánik, amelynek a közepében ültem, számoltam, telefonáltam. Nagyon sokat.

Eközben valahogy mégis csak befejeztem a Felfalt kozmosz próbacímen futó új regény első, de inkább nulladik változatát, és az utolsó hónapokban nekiálltam helyrerázni a még nagyon nem partiképes szövegszörnyet.

Mindennek az volt az ára, hogy jóval kevesebbet tudtam pihenni, olvasni, kikapcsolódni, mint szerettem volna. Mert hát, az írás nem csak egy hobbi, hanem egyrészt a pihenés, kikapcsolódás, szabadidő ellensége, másrészt szintén kőkemény munka, még ha esetleg időnként nem is úgy gondolok rá. Általában esténként és hétvégenként is gyakran írok, ha bírok, de elvileg akkor kéne pihenni, feltöltődni, vagy mi. Ezt pedig hajlamos vagyok elfelejteni.

Eközben a pandémia közepén, még 2020-ban megjelent Eldobható testek élte a maga életét, és tavaly történt ezzel kapcsolatban egy csomó örömteli esemény: a regény megkapta a Zsoldos Péter-díjat, és annak közönségdíját is, majd az Avana Egyesület által gondozott Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége is az Év legjobb science fiction regényének választotta (a Qualityland című regénnyel közösen), valamint a kiírt közönségszavazáson is az első helyen végzett. Nem a díjaktól lesz jó vagy kevésbé jó egy regény, de ettől még nagyon örülök mindegyik elismerésnek.

Podkasztolások 2021-ben

Először is, BÚÉK mindenkinek!

Szokás szerint jön néhány évösszegző, előretekintő poszt, szám szerint három. Lesz egy írós-összegzős, egy TOP-listázós. 

Elsőként pedig egy 2021-es podkaszt szerepős linkgyűjtés.

A pandémia következménye ugyanis, hogy az élő események, találkozások többsége átvándorolt az internetre, plusz elindult, lendületet kapott egy sor podkaszt adás is, és nagyon sok helyen voltam beszélgetni (nem is tudtam mindent elvállalni sajnos). Mivel ezeknek a többségét a Facebookon osztottam csak meg, ezért most itt van a 2021. évi podkaszt gyűjtés, lehet közülük válogatni, ha lemaradtatok valamiről, ami érdekel benneteket (és csak remélem, hogy nem hagytam ki semmit).

Milyen sci-fi könyvet vegyek 2021. karácsonyra?

Kaptam néhány kérdést, hogy milyen könyvet ajánlok idén karácsonyra ajándéknak, és arra gondoltam, hogy legyen ebből egy blogbejegyzés is, hátha másoknak is segít, ha science fiction könyvet akartok vásárolni karácsonyra magatoknak vagy családnak, ismerősöknek. 

Kizárólag sci-fi-re szűkítettem az ajánlást, különben nagyon-nagyon hosszú lenne. Egy helyen azért csalni fogok.:))

Ez egy személyes ajánlólista, ami az én ízlésvilágomat és érdeklődésemet tükrözi. 

Elsődlegesen a frissebb könyv- és képregény-megjelenések közül válogattam, és megpróbáltam egyúttal önálló kötetekre, vagy új sorozatok első köteteire szűkíteni, de természetesen ezeken túl is rengeteg izgalmas könyvet lehet találni boltokban, idén egészen sok szuper cím jelent meg.

Ajánló: Arcane, avagy a felnőtt animációs filmek diadala

Animációs film? Hagyjál már, az mind mesefilm

Nagy rajongója vagyok az animációs filmeknek. Nem, ez így nem pontos, mert pl. a Disney, sőt, a Pixar animációs filmek sem az én világom, elszórakozom rajtuk, de nem nekem mesélnek, nem hozzám szólnak.  A South Park, a Simpson család sem talált meg magának csak egy-egy epizód erejéig, de egész évadok végignézésére valahogy sosem vágytam. Az animék már sokkal közelebb állnak hozzám, de azoknál sokszor nem tetszik az egyszerű, költséghatékony, vagy technikailag elavult megvalósítás, hiába vannak tele ötletekkel, izgalmas sztorikkal. Persze, ettől függetlenül a Ghost in the Shell vagy az Akira, a Death Note és társaik ettől még zseniálisak.

Azonban sok éve várom azt a fajta, a videojátékok elképesztő előzeteseiben látott, már-már döbbenetes minőségű animációval készített, főleg felnőtteknek szóló animációs filmet, sorozatot, ami meg tudja mutatni, hogy ez a filmművészeti ág képes ugyanolyan látványos képi világot alkotni, és legalább olyan történeteket elmesélni, mint a hollywoodi blockbusterek. Sőt, szerintem azoknál sokkal többre is képes.

Ezt igazából az évezred eleji Final Fantasy animált mozifilm óta várom. Voltak azóta is ilyen kísérletek, sőt, vannak sikeres animációs sorozatok, de a legtöbb vagy nem tudott kitörni a célcsoport keresésből, vagy abból a gondolatból, hogy egy animációs film mégis csak elsődlegesen gyerekeknek kell készüljön. Vagy ha megpróbált kitörni ebből az ördögi körből, általában nem tudott átütő ismertségre szert tenni, és megmaradt egy szubkultúra, egy szűkebb réteg szórakozásának.

Az időutazás napja péntekre esik. - 2021. november 5-re

2021. NOVEMBER 5. 14:59

"Abban a pillanatban, amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Már megtörtént, éppen most történik, és még számtalanszor meg fog történni, ahányszor csak újra eljövök ide, azonban az első élmény marad a legemlékezetesebb.

Az időutazás napja péntekre esik."

Hoppá, ez most van!

Ez az első regényem, amelyet utolért az idő.

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét év, amióta Az időutazás napja megjelent. Emlékszem, hogy mennyire hirtelen jött, intenzív ötlet volt, ami éppen olyan helyzetben kapott el, amikor a következő regény sztoriját kerestem. 

Így történhetett meg, hogy néhány napi lázas jegyzetelés után annyira elkapott a lendület, hogy neki is ugrottam az írásnak. Ennek az lett a következménye, hogy az első draft végül végig csak Ádám nézőpontjában íródott meg, és csak amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy valami nagyon hiányzik, és így a felét újraírtam, és ekkor került bele az időutazás feltalálója, mint második nézőpont szereplő.

A dátum eredetileg 2031-ben lett volna, de aztán valamiért tíz évvel korábbra került a végleges verzióban amiatt, hogy a történet kezdeti világ nem sokban különbözött 2014-től, amikor a könyv megjelent.

És hogy miért november 5? Ez egy aprócska tisztelgés akart lenni a Vissza a jövőbe-filmek felé, mivel Dr. Emmett Brown 1955. november 5-én találta ki a fluxuskondenzátor ötletét, ami az 1985-ös időgép alapja lett.

Ajánló: Dűne (2021)

Egy év és több országhoz képest még másfél hónap késéssel csak ideért hozzánk is Frank Herbert: Dűne regényének új moziváltozata, és egyvalamire ez az időszak mindenképpen megtanított: ez pedig a türelem. Na, de végre itt van a bemutató, és ugyan sajnos még a koronavírus is itt van, de reméljük nem fogja tönkrevágni a folytatások elkészültét.

A Dűne a valaha írt egyik legjobb science fiction regény, olyan mű, amiből azóta számos más történet merített szemérmesen vagy szemérmetlenül, a legismertebbek talán a Star Wars, a Trónok harca vagy akár a Mátrix (Forradalmak). Ha nem olvastad, mindenképpen érdemes a ciklus további öt kötetével együtt. És egy olyan regény, ami szinte megfilmesíthetetlen. 1984-ben David Lynch még Frank Herbert közreműködésével mégis leforgatta a saját változatát, ami ugyan egyes jeleneteiben, atmoszférájában kifejezetten egyedi és maradandó, de összességében mint film, nem működött, nem tudott mit kezdeni a hatalmas világgal, a rengeteg információval, emiatt a karakterek is úgy beszéltek, mintha képeskönyvek alatti magyarázószövegeket olvastak volna fel, de az egész film is inkább egy képeskönyvnek tűnt, mint egységes történetnek. (A SyFy minisorozatát pedig én inkább szeretném elfelejteni.)

És most megérkezett a Denis Villeneuve rendezte új adaptáció, ami viszont egyelőre csak a történet első felét tartalmazza, ám ez egy logikus döntés, mert a Dűnét egyszerűen nem lehet egyetlen filmben kibontani.

Amikor legördült a stáblista, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy ez valóban egy történethű és hiteles adaptáció. A másik pedig, hogy hol a folytatása, ide vele azonnal. Azokra a fantasztikus lehetőségekre tudtam csak gondolni, hogy mi minden jöhet a második filmben, mennyi apróságot épített szép csendben az első rész, és mennyit rejtett el szándékosan, gondolok itt eljövendő fontos szereplőkre és egy nemezisre.

Még az élmény hatása alatt vagyok, de megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és a rajongói lelkesedésen túllépve racionálisan (és spoilermentesen) összeszedni, hogy számomra milyen is volt Denis Villeneuve Dűne mozija. Ez itt nem kritika, nem lesz benne szó a történetről, inkább azoknak szól, akik ismerik Frank Herbert regényét, mert ahhoz fogom viszonyítani, és inkább részleteket emelek ki.

Monolit-díjat kapott az Eldobható testek

Az 'Eldobható testek' nyerte a 2019-2020. évi Monolit-díjat, ami az elmúlt két év magyar science fiction regényei közül került odaítélésre a zsűri által legjobbnak tartott műnek.

A díjat az Avana Egyesület alapította 2020-ban, amely korábban közel két évtizeden át a Zsoldos Péter-díjat gondozta, így  hogy az Eldobható testek lett az első regénygyőztes a Monolit-díj történetében.

Most értem haza az átadó ünnepségről, a díjat majd lefotózom, meglepő módon egy mini monolit, de az igazán meglepő az, amit csak kézbe fogva lehet érzékelni, hogy nagyon tömör és brutál nehéz.

A regény ezen túl tavasszal Zsoldos Péter-díjat kapott mint a 2020. év legjobb SFF-regénye, nyár elején az SFF Vektor zsűrije az Év scifi regényének választotta, utóbbi kettő közönségdíját is megnyerte nektek köszönhetően.

Bevallom, kicsit fura és szokatlan érzés, hogy ennyiféle hivatalos elismerést kap a könyv, nehéz is feldolgozni, mindenesetre nagyon örülök mindegyiknek.:)

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Könyvhét, dedikálás - szeptember 4-én 15 órától

📕Újra Könyvhét a Vörösmarty téren szeptember első hetében.

🖋Szeptember 4-én, 15-16 óráig dedikálok az Agave kiadó standjánál - sőt, ezúttal rajzolni is fogok!), ahol pedig kedvezményesen lehet majd vásárolni a régi és új megjelenésekből.

📅Itt az esemény linkje is, hogy ne felejtsétek el!

https://www.facebook.com/events/1015833742502049/

Eldobható testek, Xeno, Isten gépei és bármely könyvet hozhattok, ami meg nincs meg, azok egy része pedig kapható lesz!

Szeretettel várok mindenkit.🙂

Sosem hal már meg - online novellám a Prae.hu-n

Online is olvashatóvá vált 'Sosem hal már meg' című science fiction novellám, ami a prae.hu 2020/4. spekulatív fikciós számában jelent meg még tavasszal:

https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg/

A történet a 24.hu-n tavalyi 'Mikor hal már meg' egypercesem továbbgondolása, kikerekítése, mert a hosszú életnek következményei vannak.

A Szépirodalmi Figyelő ezt írta a novelláról:

"A prózai művek közül Markovics Botond (a.k.a. Brandon Hackett) és Moskát Anita novellái fogtak meg a legjobban, előbbi egy a mi korunkban született, de magát élethosszabbító kezelésekkel halhatatlanná tévő férfiról szól, akinek legfőbb célja egészen addig a hatalomszerzés, amíg egyre kevésbé érti már meg a körülötte fejlődő világot és észre nem veszi, hogy habár él, végeredményben már csak egy emlék."

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon

Évközi

Lassan eltelt fél év ebből a megint fura, de talán helyenként már újra emberi kapcsolatokkal, találkozásokkal is megízesített évből, lássuk, mi történt eddig idén, és mit szeretnék csinálni még a második félévben.

Eldobható testek

Az Eldobható testek tavaly ősszel, a második hullám közeledte előtt nem sokkal jelent meg, egy elmaradt Könyvfesztivál helyén, csak úgy. Ehhez képest most, kilenc hónappal később az eddigi legjobban fogyó regényem, időarányosan közel harmadával több ment el belőle, mint az eddigi abszolút rekorder, Az időutazás napjából (amelyből két kiadás is kifutott már). Igazán köszönöm, hogy a körülmények közepette is ennyien kitartottatok mellettem, vagy új olvasóként bizalmat szavaztatok a könyvnek.

Tavasszal a regény megkapta a 2020-ban megjelent legjobb fantasztikus regénynek járó Zsoldos Péter-díjat egy olyan zsűritől, akiknek a sci-fi és fantasy irodalomelméleti munkásságát személyenként is végtelenül tisztelem, emellett nektek köszönhetően megnyerte a Zsoldos Péter-díj közönségszavazását, majd nemrég az SFF Vektor olvasói közössége az év könyvének választotta, és - kiegészítés 07.01-én: ezen a közönségszavazáson is szintén közönségkedvenc lett.